Amúgy nem is értem, hogy miért írogatom ide, a blogba minden legbelsőbb gondolatom, talán saját magamnak? A fene tudja: mégis jó utólag visszaolvasni, hogy hogyan is történtek a dolgok. A címben szereplő nyakatekert baromságot az egyik volt főnököm, a Legkisebb Alezredes mondogatta mindig (a Lúdas Matyi rajzfilm után szabadon), amikor valami egetrengető fasság közeledett, amit
Henley, William Ernest Invictus* Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol. Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem. Túl a harag, s könnyek honán csak a homály
Hoztam nektek egy sor gyakorlófeladatot (“live coding”) junior vagy medior szintű állásinterjúkra: a feladatok között több is előfordult már az állásinterjúimon. Jelen feladatok mellé csatolok egy lehetséges megoldást Java nyelven. Nem állítom, hogy az enyém a legoptimálisabb megoldás, de működik. Írj programot, amely 2 egész számot vár paraméterként. A programnak a két szám közötti összes
Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam. Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni a problémáimat, de akkor
Elérkezett ez az idő is. Még februárban kezdtem ez a sorozatot, tehetséges, de állástalan programozóként. Most már véglegesített, junior PHP programozó vagyok. Ez az időszak eléggé megterhelő volt a számomra, de hogy méltó lezárást adjak a Progklapec sorozatnak, így megpróbálom összefoglalni mindazokat a tanulságokat, melyeket ebben a közel fél évben gyűjtöttem. A tanulás A legfontosabb
Eljött tehát ez is: a próbaidő vége. Mácius 1-je óta vagyok hivatásos programozó, ehhez végül közel 3 évnyi tanulás szükségeltetett. A 3 hónapos próbaidőm szerdán hajnalban jár(t) le: ahogyan ígértem 3 hónappal ezelőtt, minden hétről bejegyzés formájában számotam be. Ez 14+1 bejegyzést jelentett, hiszen leírtam a két munka közötti átmenetet is. A progklapec sorozat még
Szóval ez is elérkezett: a utolsó teljes hét a próbaidőből. Itt most tényleg látok sanszot a maradásra: nem csak valami uniós pénzt akarnak felnyalni utánam. Bár hivatalosan a próbaidő jövő szerda éjfélkor telik le, de mivel a pünkösd miatt csak kedden jövünk újra dolgozni a péntek után, így ha el akarnak küldeni, nagy valószínűséggel ezen
Rettenetes hétvégém volt, egy rokonnal sikerült összeveszni egy régi sérelem miatt – az én hibám ebből, hogy felültem a provokációnak és a oda-odaszólogatásnak. Alig pihentem, alig tudtam valami értékelhetőt csinálni a hétvégén. Szinte öröm, hogy munkába kellett jönnöm: a munkaterápia jól kezeli a stresszt. Hétfő Unalmas, szar, kásás-esős idő. Semmi nyár. A Hód péntek
Szóval ismét új hét. “Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell“. – írta Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényében. Most tisztán érzem a kínjait. A hét – amennyire az elmúlt hét alapján meg tudom állapítani – nyugodtnak ígérkezik. Amit így hétfő reggel előre látok: lesz egy cégbemutatós írás, amit el kell
A háromnapos hétvégén alig ültem a számítógéphez: próbáltam egy Flappy Bird-szerű, a gamifikiációban használható programot írni, de végül is annyiban hagytam. A gerincem és a derekam valahogyan helyrejött a hétvégén: lemostuk az ablakokat, kimostuk a függönyöket és felolvasztottuk, majd kipucoltuk a hűtőszekrényt. Emellett vagy 10 adag ruhát kellett kimosni: még leírni is rendkívül fárasztó, hát