Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam.

Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni a problémáimat, de akkor úgy láttam, hogy túlérzékeny vagyok és különben is, kussolj a nevem: nem fogok megint elmenekülni.

Most viszont 3 hete olyan mennyiségű és minőségű stressznek vagyok kitéve, hogy már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy hogyan ismerhettem félre így a kisfőnököt, illetve a saját helyzetemet?

Röviden, a helyzetem a következő:

Két héttel ezelőtt, egyszerre elmentek szabadságra mind a kis-, mind a nagyfőnök. Maradtunk mi 5-en fejlesztők: ebből 1 fő a gyakornokcsávó, a kisfőnök buzi szerelme, ő másfél hétig csak a tökét hegyezte otthon. 1 fő pedig egy hétig szabadságon volt. Szóval 3-an végeztük el mindazt a 20-25 elemből álló TODO listát, amit itt hagyott nekünk a kisfőnök. Emellett mindenkinek volt 3-4 nagyon komoly és kifejezetten időigényes egyéni feladata is. Tényleg, mint az állatok dolgoztunk, hogy megcsináljuk az 1 soros instrukciókból álló feladatokat: volt több olyan nap, hogy 12 órában dolgoztam. Juniorként egy komplett projektet kaptam (kibaszásból, hiszen magasan a szintem felett volt), mégis, aránylag 90%-osra összehoztuk közösen.

Most hétfőn ért vissza a kisfőnök, a faszpörgettyű: de már a nagyfőnök szombaton(!) este kommentelt az én feladatomhoz. Hétfőn persze még semmit sem csinált, kedd 13 órára “szülte meg”, hogy gond van a projekttel és most azonnal javítsuk meg. Mondtam neki, hogy oké, de én még 2 órát vagyok itt, utána megyek szabadságra: mit segíthetek ezalatt? Persze lekéstem még egy buszt, de segítettem a többieknek:  az újraírás 70%-áig ottmaradtam és átírtuk az egészet, ahogyan ez a diktátor faszkalap elképzelte. Rettenetes, hogy csak az a jó és úgy, ahogyan ő elképzelte.

Egy másik feladat esetében konkrétan a szeretője az én feladatomhoz kommentelt, mintha valami vezető lenne (és folyamatosan ekézte a feladatmegoldást), emellett ugyanő, a gyakornokgyerek megkapta a jogot, hogy code review-olja is az egyik feladatomat. Semmi más nem volt benne, csak egy délelőttnyi szopatás. Nem használt változók, két plusz üres sor kiszedése ésatöbbi. Három kör fasság ilyesmikből.

A kisfőnök egy  másik, már letesztelt és a developban levő feladatomat visszavonatta, mert csak. Ő nem így gondolta.

Nincs információátadás, nincs alternatív feladatmegoldás, csak az és úgy, ahogyan a kis- és a nagyfőnök gondolta. Nem tudom, hogy hogyan szaródhat el minden félév alatt.

Plusz még egy: tegnap este minden fejlesztő kapott meghívót egy közös megbeszélésre, kivéve engem és a front-endes kollégát. Ma reggel persze pótolták a meghívást, de akkor is basszus, ez már a sokadik jel.

Olyan jól kezdődött minden, most meg már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy el kellene innen menni. A probléma, hogy még csak fél éve vagyok itt: nem tartom magam összeférhetetlennek, tényleg imádok programozni, de már hírem lesz a városban, ha innen is lelépek. Már nagyon nehezen veszem rá magam, hogy bemenjek dolgozni.

Fél évvel ezelőtt egy másik lehetőséget dobtam emiatt: a csávó mondta, hogy ha akarom és úgy alakul a későbbiekben, akkor felvesz. Most nagyon elgondolkodtam rajta, hogy élnék a lehetőséggel.

Mindez persze szar, de a fő probléma, hogy a cégnek majdnem száz százalékra anyagi gondjai is vannak: a fizetések 8-a körül érkeznek, nincsen bérfejlesztés és egyéb kompenzáció az infláció kivédésre.

Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mit kellene tennem most. Szerintem adok még egy hetet ennek a dolognak, ha nem lesz jobb, rá fogok írni a másik pasasra.