álláshajsza
2023.12.15.
Vagy másképpen: memorizál, újrajátszik, ismétel! Ismét egy óriás (akarommondani vakond) vállán állok: a címben szereplő igazság Éjjeli Vakondé, a YouTube legjobb magyar, retro gamer tartalomkészítőjéé. Aki nem látta vagy hallott róla, az hagyja abba az olvasást most és menjen Janit, a cinikus démont és L.Mole-t nézni egy hétvégén keresztül, majd folytassa az olvasást innen. Köszikösziköszi!
- 2023.12.12.
Téli hallgatnivaló a bejegyzéshez: Szóval, Kedves Olvasóm, lassan 2 hete nem írtam bejegyzést, dacára, hogy azért be-befutott egy-egy telefonos állásinterjú, egy-két lehetőség. Jelentem, ma lenyomtam 1 állásinterjút és 1 szakmai tesztet, de erre az évre jelentem, hogy több állásinterjút nem vállalok. Észrevettem, hogy leginkább a szakmai felkészültségemen kellene csiszolnom, amit pedig a december-januári időszakban kellene
- 2023.11.28.
Szóval megint itt, kissé korábban, mint szoktam. A heti penzum most a HR-esekről fog szólni. Egyébiránt keresztény emberként nem szívesen gyűlölködöm és vagyok negatív, de amit a héten tapasztaltam (kedd van, teszem hozzá!), az maga a sunyiság netovábbja. Az csak egy dolog, hogy Múltheti Cuncus, azaz az állásinterjú megszervezője úgy eltűnt, mint szürke szamár a
- 2023.11.23.
Bizonyos szempontból nagyon sok minden történt a héten, más szempontból kissé eseménytelenebbek voltak a dolgok a héten. A lényeg, hogy tegnapelőtt éjjel értünk haza Nógrádból, így tegnap csupán pakolás és pihenés volt a programban. Bevallom, nagyon elfáradtam már az álláskeresésben. Jelen pillanatig 68 álláspályázatot adtam le 2023. szeptember 28-tól, amelyből 40 visszautasítást kaptam. Idáig volt
- 2023.11.15.
Amúgy nem is értem, hogy miért írogatom ide, a blogba minden legbelsőbb gondolatom, talán saját magamnak? A fene tudja: mégis jó utólag visszaolvasni, hogy hogyan is történtek a dolgok. A címben szereplő nyakatekert baromságot az egyik volt főnököm, a Legkisebb Alezredes mondogatta mindig (a Lúdas Matyi rajzfilm után szabadon), amikor valami egetrengető fasság közeledett, amit
- 2023.11.09.
Szóval végre van miről írni. Első hír nem túlzottan jó: eddig a pontig, a héten 9 12 visszautasítás érkezett (péntek 16 óráig – Admin). Az egyik Háerres elvtársnő biztosra ment és összesen háromszor sikerült elküldenie a visszautasító levelet egymás után. A heti lerázásokból egy pozícióra sajnos butaságból, “véletlenül” adtam be a jelentkezésemet: Senor Fullstack Fejlesztő.
- 2023.11.01.
Egyre kevésbé értem a mostani világot: mint egy boomer bámulok néha. Most komolyan, mi folyik itt? Elküldtem az álláspályázatomat két helyi céghez, egyik sem IT-s, de éppen webprogramozót ÉS rendszergazdát kerestek: a meló egyik felében supportozni kellene, a másikban webfejleszteni. Adtam egy bruttó 700 ezres bérigényt – tekintve a speciális követelményeket és persze vártam a
- 2023.10.29.
Persze abban a pillanatban, hogy megírtam az előző bejegyzésemet, megint seggcsókoltatott a sors. Szerdán, okt. 25-én, 9:27-kor kaptam az elutasítást a könyvtárosi állásra, amin persze nem is csodálkoztam, tekintve, hogy az eredetileg tervezett 30 perces állásinterjú ajtótól ajtóig 12 perc volt. Tudtam, hogy nem akarok itt dolgozni: bruttó 316 ezer Ft-ért havonta egy szombatom is
- 2023.10.24.
Henley, William Ernest Invictus* Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol. Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem. Túl a harag, s könnyek honán csak a homály
- 2023.09.22.
Már egy hete itthon vagyok és igyekszem tudatosan utánamenni annak, ami velem történik és történt a munkaerőpiacon. Több videót is megnéztem és egyre inkább az az érzésem, hogy kvázi szándékosan választok toxikus munkahelyeket, valamilyen tudatalatti folyamat eredményeképpen választom mindig a rossz kimenetelt, a csapnivaló céget, a nárcisztikus/machiavellista/szociopata kisfőnököt. Észrevettem, hogy ez most már lassan forgatókönyvszerű
