A felelősség ára – amikor a távozók nyomában csak a káosz marad

Technikailag ma volt a közvetlen kollégám utolsó napja a cégnél. Két exitinterjúja volt, az egyiken a HR-es leányka finoman közölte vele, hogy hazugság lenne azt állítani, hogy a cég harmadszorra is visszavárná.

A másik, talán a jelen bejegyzés szempontjából fontosabb találkozója a hub vezetőségével volt, beleértve a teljes német csapattaglétszámot. Én kimaradtam, dacára annak, hogy közvetlenül érintett vagyok. A megbeszélés témája: „Resümee nach einem Jahr Internationalisierung im Team 3” (Összegzés egy év nemzetközivé válás után a 3-as csapatban).

A srác persze rám vallott, hogy majd én jól elmondom. A megbeszélésről körülbelül tíz percet volt hajlandó beszélni, majd állítása szerint „hívta a futár”. Elköszönni nem akart, én mégis megtettem.

Elmondása szerint a legfontosabb elvárás az új kollégával szemben a némettudás – dacára annak, hogy a három új szlovák kolléga és én sem beszélünk németül. Velünk mi lesz? A srác csak megrántotta a vállát.

Kutya kötelessége lett volna követelni, hogy a helyére magyar kollégát vegyenek fel, de persze ezt is leszarta – utána az özönvíz. A feladatait az első perctől kezdve ignorálta, a közös munkát mindig rám hagyta, most mégis ő van megsértődve.

A feladat persze rám maradt. Nem mintha számítottam volna másra, de azért valahol bosszantó, hogy a felelőtlenség következményeit mindig azok isszák meg, akik próbálnak rendesen dolgozni. A vezetőség részéről semmi visszajelzés, semmi „Köszi, hogy átvetted”, semmi elismerés, csak a kimondatlan elvárás: oldd meg.

A papír mindent elbír – a valóság már kevésbé

A német vezetőség mégis, valamilyen delejes illúziótól motiválva azt hitte, hogy CV-je alapján ő a tehetségesebb, és én vagyok a junior – közben pont az ellenkezője volt igaz. Lehet, hogy a CV-je szerint ő senior, de a medior tudásommal mégis köröket vertem rá.

Ez az egész helyzet a klasszikus „papír mindent elbír” esete volt. Ő fel tudott mutatni egy impozánsnak tűnő önéletrajzot, amiben ott sorakoztak a hangzatos pozíciók, de amikor érdemi munka kellett volna, a teljesítménye legjobb esetben is középszerű volt. Én pedig, aki „csak” medior vagyok, az első perctől kezdve vittem a hátamon a feladatokat – végül most is itt maradtam mindennel.

Időközben tervezem a cégen belüli projektváltást, ehhez azonban a quality gate Senior tesztemet ki kellene javítania a cégnek, de erre a mai napig nem került sor. Annyit tudok, hogy a javító kolléga most hétfőn volt először táppénz után, de még a főnököm sürgetésére sem javította ki a tesztemet.

Sokkal könnyebb lenne Senior Frontendesként továbbállni erről a nyomorult, lelki nyomorrá tevő helyről.

Heti mérleg: egy teljes hét elvesztegetve

A héten a következőket csináltam: két tesztjegyem volt, amely rajtam maradt. A tesztrendszer nem működött, de erről nem tudtam. Egyre csak kértem a tesztadatokat a kontaktszemélytől, aki nem értette, hogy mi van. Gyakorlatilag az egész héten nem dolgoztam.

A nap végén az az érzés maradt bennem, hogy teljes időpocsékolás volt az egész. Nem azért, mert én nem akartam dolgozni, hanem mert a rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy hatékony munkát végezzek. A problémák nem nálam kezdődtek, de én voltam az, aki belefulladt a következményekbe.

Admin figyelmeztetése: a tökéletes abszurditás

Tegnap 15:30 körül ezt az üzenetet kaptam:

Dear Admin,
I noticed that you often don’t participate in the dailies. It is very important to me, for our cooperation, that you participate in our dailies in the team. Please be punctual and work with us.

Egész héten lényegében nem volt mit dolgoznom, mert nem működtek a rendszerek, mégis az a legfontosabb, hogy ott legyek egy semmiről sem szóló daily-n. Mintha a látszat fontosabb lenne, mint a valós munka.

Válaszom:

Dear XY,
Thank you for reaching out. I understand that my presence in the dailies is important for our cooperation. Today, I had a parallel meeting, which I understand sometimes happens with our German colleagues as well.
Regarding my commitment to the team, I have always completed my tasks on time and responded to every request from my teammates. Since January 2024, I have been actively working with the team, ensuring that all my responsibilities are handled properly.
In December and January, my wife, then my son, and finally I fell ill. In most cases, we required medical attention, which in Hungary is primarily available in the mornings.
Despite these challenges, I have consistently communicated that I am available for any questions or support. However, I have not been approached with any concerns. My work has always been completed as expected, and I remain committed to collaborating with the team.

Lefordítva: Értem én, hogy fontosak a meetingek, de amikor dolgozni kellene, akkor senki sem kérdezi, hogy hogyan tudnánk hatékonyabban működni.