Álláshajsza 12. és egyéb földi dolgok – “Carry on, my wayward son /There’ll be peace when you are done”

És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A blog látogatottságából látszik, hogy a blogbejegyzéseket értő közönség (=magyar olvasók) teljesen eltűnt hetek óta, még a törzsközönség is felszívódott: csak az amerikai, a kínai, a holland, az orosz és az ír botok próbálják meg szorgos kis hangya módjára feltörni ezt a weboldalt. A magyar folklór persze ruszki “barátainkat” tartja mindig rossz fejeknek, ha hackelésről van …

Admin szomszédháborúban

A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam, sőt, ideiglenesen fel is hagytam a munkakereséssel. De ez egy újabb álláshajsza bejegyzés témája lesz. Valahogyan összeszedtük magunkat annyira, hogy mint a feleségem, mint én, mint a gyerek kissé vidámabbak lettünk. Újra sportolunk (ma például 7,17 kilométert gyalogoltunk jó erős tempóban), újra tervezünk… újratervezünk. Egyre biztosabbá válik, hogy legalább fél évet még ki kell bírnunk …

Különvéleményem – A Videoton trilógiáról

Új bejegyzés-sorozatot szeretnék indítani a blogon, melyben leírom a gondolataimat és a véleményemet azokról a (főleg magyar) dokumentumfilmekről, melyek számomra értékesek és nem kapták meg a megfelelő figyelmet. Kommentben várom a hozzászólásokat és javaslatokat, kiegészítéseket. Nem titok, hogy nagy szerelmem volt az 1990-es évtized: fiatal, serdülő srácként, viszonylagos anyagi biztonságban, egy nógrádi kis falu védelmében – gyakorlatilag teljesen elzártan éltem a külvilágtól. Milyen érdekes az élet: pont akkor került az utamba ez az opusz, amikor jómagam is hasonló – nyugodtan mondhatom – reménytelen és kizsákmányolt helyzetben vagyok, mint a legtöbb szereplő ebben a filmben. A filmsorozat az 1991-es Videoton-bezárás utóhatásait …

Álláshajsza 11. – “Én vagyok Apu abszolút egykedvűsége.”

És megint egy lelkiállapotomhoz illő dal. Tegnap este megálmodtam ezt a címet, illetve – pontosabban – félálomban merült fel az elmém kavargó, kutyorgó mélyéből ez az idézet. A Harcosok Klubjából van (nem, nem fogom ezt sem bemutatni, tessenek kérem megnézni újra!). Mint rengeteg mindent, ezt sem értettem még vérvedelő tiniként vagy folyamatosan magoló, fiatal felnőttként. Ahhoz el kellett jutni. FIGYELEM, RONTÓC/SPOILER! Emlékeztek arra a részre (1:16:10 a filmben), amikor a Narrátor koszosan, véres foggal, gyűrött, kulcscsontig kigombolt fehér ingben, nyakkendő és zakó nélkül, szanaszét ráncolódott barna nadrágban megy be a főnökéhez, aki a sárga földig le akarja baszni azért, mert …

Maffiózók kontra nyelvészek – Mit is mondhat nekünk az igazságügyi nyelvészet?

Nagyon érdekes cikket osztott meg az egyik ismerősöm Facebook-on. Az istenadta valamiért az Origo.hu-n talált valami olvasnivalót, amit én – furcsa belegondolni – az internet tesztelésére szoktam begépelni a böngészőbe, s a betöltődése után azonnal be is zárom… Szóval az érdekes cikk. 1. Bevezetés Aki ismer, tudja, hogy nyelvészként rajongok az érdekes nyelvészeti határterületekért (digitális nyelvészet, neurolingvisztika, igazságügyi nyelvészet, gendernyelvészet és társai), történészként pedig az 1945 utáni magyar történelem nagy tisztelője vagyok, de különösen a rendszerváltás utáni Magyarország történetét kutatom megszállottan – a magam szórakoztatására. Ennek egyik kulcsfontosságú eleme a Fenyő-gyilkosság volt, 1998. február 11-én. A pert és a nyomozást …