Maffiózók kontra nyelvészek – Mit is mondhat nekünk az igazságügyi nyelvészet?

Nagyon érdekes cikket osztott meg az egyik ismerősöm Facebook-on. Az istenadta valamiért az Origo.hu-n talált valami olvasnivalót, amit én – furcsa belegondolni – az internet tesztelésére szoktam begépelni a böngészőbe, s a betöltődése után azonnal be is zárom… Szóval az érdekes cikk. 1. Bevezetés Aki ismer, tudja, hogy nyelvészként rajongok az érdekes nyelvészeti határterületekért (digitális nyelvészet, neurolingvisztika, igazságügyi nyelvészet, gendernyelvészet és társai), történészként pedig az 1945 utáni magyar történelem nagy tisztelője vagyok, de különösen a rendszerváltás utáni Magyarország történetét kutatom megszállottan – a magam szórakoztatására. Ennek egyik kulcsfontosságú eleme a Fenyő-gyilkosság volt, 1998. február 11-én. A pert és a nyomozást körülbelül tíz éve követem változó intenzitással a hírekből. Már most előrebocsájtom, hogy sem a vád, sem a védelem tekintetében nem vagyok érdekelt, nincs befolyásom az ügy menetére és nincs is szándékomban ilyesmit elérni. Itt és most  – ahogyan az összes bejegyzésben itt a blogon – a saját, szakmai véleményemet osztom …

Mentorok és dementorok az IT-szektorban

Elöljáróban szögezném le, hogy nem szeretem a flame war-t és a flaming-et, de óhatatlan, hogy az ember belefusson szakmai vitákba, ha fórumokat böngész. Jelenleg cinikus időszakomban vagyok és talán manapság ért bennem össze az az élményhalmaz tapasztalattá, mely lassan egy éve érlelődik bennem. Csak emiatt nem írtam volna bejegyzést, de az informatikai mentorság probléma engem is érint, mint junior programozót – így gondoltam, hogy kifejteném a véleményemet. Úgy vagyok vele, hogy csak belecsöppent ez a téma is a blogomba, “mint Pilátus a krédóba“. A mentorság és a szoftverfejlesztés kapcsolatáról írnék néhány gondolatot. A kérdés mindkét részéről érintve vagyok: egyrészt, mint valamikori mentor (leánykori nevén pedagógus, végül oktató), másrészt mint “még kicsike”, junior szoftverfejlesztő. Engedd meg, Nyájas Olvasó, hogy kissé távolabbról induljak. 1. A tapasztalat és a tanulás viszonya, a lehetőség hiánya Úgy látom, hogy él az amerikai tinimozik romantikus képe a kezdő, magyar informatikusok nagy részében: programozáshoz nem kell a …

Álláshajsza 10. – “de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!”

Bár tombol a meleg és az év ezen szakaszában az álláshajszám a lehető legalkalmatlanabb időben indult el. Bizony, nincs könnyű dolga az ember fiának, ha az uborkaszezon kellős közepén keres állást. Annyira meleg van és nekem annyira nincs kedvem és energiám bejegyzést írni, mint Repülős Gizinek visszazárni a nyitott ajtót. A héten már 2 bejegyzésvázlatot és egy korábbi vázlat kibővítését kezdtem el, de egyszerűen hol a gyerek van megőrülve, hol az állásinterjúk okozta idegesség akadályozza meg az értékelhető sorok legépelését. Hol pedig egyszerűen olyan életteli vagyok, mint egy ritkán nyírt, Brazíliából importált afgán agár nyári kánikulában. A hét – a várttól eltérően – meglepően eseménydús volt. 2 állásinterjún voltam, melyből az egyik tulajdonképpen hétfő délelőtt derült ki. A félig kész próbafeladatra nem érkezett válasz és egy kivételével egyetlen cég sem válaszolt. De haladjunk sorjában… 1. Az első Az első állásinterjú teljesen váratlanul érkezett. Július 12-én 11:32-kor jött a válasz, hogy …

Álláshajsza 9. – A hétvégi futam

Mivel úgy vettem észre, hogy a heti egy poszt túlságosan sűrű leírását adja a látszólag “eseménytelen eseményeknek”, így a saját dolgomat megkönnyítve igyekszem a hétvégén történteket külön részbe sorolni. Az oldallal kapcsolatos információ, hogy létrehoztam – mostani intencióm szerint kísérleti jelleggel – egy Facebook-oldalt is a blognak, hátha idetalál még egy-két jószándékú pajtás. Mivel nekem kifejezetten unalmas volt megírni a bejegyzések utáni posztot Twitterre, így erre is kerestem egy megoldást egy WordPress-plugin, a Blog2Social személyében. Még nem tudok nyilatkozni a hatékonyságáról. A hétvégén, pontosabban szombat reggel beküldtem a TúlzóElvárású Kft. számára a félkész programot, sajnos a front-enddel nem boldogultam. Tudom, mikor manapság már mindenki ért mindenhez (is), ez cikinek számít, de én sajnos nem tanultam értékelhető mennyiségű és milyenségű JavaScriptet és egyéb JS keretrendszert, ellenben Mavent, JPA-t és Spring-et (khm…) igen. Amikor én felfedeztem a programozást, (kis túlzással) a JavaScript csak arra volt jó, hogy dobozokat dobáljon fel és átszínezze …

Álláshajsza 8. – Az antitézis hete

Már szavaim sincsenek arra az avícsire, amiben vagyok. Ezen a héten a körülmények miatt kudarcot vallottam sztoikusként és a heti viselkedésemmel a teljes antitézisét gyártottam le a sztoikus filozófiának. Már csak a totális és tökéletes ellentétével, a következő videóval tudom kifejezni, hogy mennyire elegem van… (Plusz pont a megfejtőnek, aki megmondja, hogy melyik ikonikus filmhez kötődik az alábbi zene és klip.) Annyira szürreálisan lett szar minden egy pillanat alatt, mintha maga Örkény mester írta volna: esküszöm, hogy ma már csak az őrnagyot várom, hogy egész este dobozoljon velünk (legalább addig valaki vigyázna a gyerekre). Előtte derült ki, hogy a tavaly vett robotporszívóhoz ma átvett karbantartási kellékek 70%-a totálisan nem erre a típusra való, tehát az utolsó fizetésemből feleslegesen dobtam ki majd 15 ezret. Komolyan mondom, már sírni tudnék. Apropó sírás. Ahogy kell, a klambó éppen akkor ébredt fel, amikor leírtam ennek a bejegyzésnek a címét. Mivel tipikusan fülhallgatóval a fejemen …