ÚjBranch 1. – Az első 3 munkakeresési hét tapasztalatai – Második kör előtt

svg 2023.10.24.álláshajsza, mindennapok, programozás, programozás és kódolás, újBranchadmin

Olvasási idő: 3 perc

Henley, William Ernest
Invictus*
Az égből, mely úgy hull fölém,
mint földtekére zord pokol,
bármely istent csak áldok én
lelkemért, mely meg nem hajol.

Az élet ökle letepert,
s én nem jajgattam vergődve, nem,
a véletlen dorongja vert,
s véres, de büszke még fejem.

Túl a harag, s könnyek honán
csak a homály borzalma vár,
évek fenekednek reám,
de gyávának egy sem talál.

Nem baj, ha szűk a kapu, s ha
a tekercs bármit ró ki rám,
magam vagyok sorsom ura,
lelkem hajóján kapitány.

*Le nem győzött
Kálnoky László

“Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell, gondolta.” (Hajnóczy Péter) Ebben az évben másodszor is munkát kell keresnem.

Akárhogyan is nézzük, szar helyzetbe kerültem. Beidézem elsőként az egyik kedvenc versemet, Kálnoky László fordításában, bár nem a legsikerültebb fordítása, de mégis, körülbelül leírja, hogy mivel is kell megküzdenem.

A munkahelyem megszűnt: leírtam, hogy mi az oka az elbocsátásnak, 80%-ig csupán a leépítés szándéka miatt történt, ami történt – véleményem szerint, de az eredmény ugyanaz.

Nekem valami munka kell – rögvest. Innen kezdődik minden – 2023 második álláshajszája.

Ha az élet egy Git branch lenne, én itt most egy új brachet nyitok. Innen az új blogkategória címe.

2023 elején 6 hét alatt találtam állást, ám azóta sajnos az IT ipar rettenetesen megfeneklett, gyakorlatilag válságban van – sugallják az okosok.

Majdnem egy hónapja, szeptember 29-én fogtam bele az álláskeresésbe, de sajnos érezhető volt az uborkaszezon és a rossz gazdasági helyzet hatása. Sejthető volt jó előre, hogy a bevált utak most nem fognak számításba jönni: a direkt megkereséses módszerrel e-maileket írtam a saját címlistámon szereplő potenciális munkáltatóknak, plusz ráírtam arra az illetőre is, aki februárban állást ígért – de semmi válasz, illetve csak elutasítás jött. Ez utóbbi esetében én még érzek egy leheletfinom “én megmondtam egózást” is, de mindegy is. Bevetettem a LinkedIn-t is állásjelentkezésre, ugyanilyen hatásfokkal.

Az elmúlt 3 héten körülbelül 25-30 helyre jelentkeztem, mindezidáig csak egyetlen(!) állásinterjúm volt (illetve volt mégegy, de ez csak vészhelyzeti terv volt: könyvtárosnak jelentkeztem, innen elvileg ma fognak visszajelezni – igyekeztem úgy elbaromkodni, hogy nehogy szándékukban álljon felvenni…).

Az egyetlen jelentős sikerem egy Java backend fejlesztői pozíció volt egy országosan ismert középvállalatnál. A feladatok között olyanok szerepeltek, mint a tervezésben való részvétel, legújabb technológiák felkutatása és bevezetése, valamint az elkészült rendszerek továbbfejlesztése. Ezek mind olyan területek, amelyeken szeretnék tovább fejlődni és új tapasztalatokat szerezni.

A pozícióhoz számos elvárás kapcsolódott, többek között a Java Spring Boot technológia magabiztos ismerete, adatbázisok kezelésében szerzett tapasztalat, MVC szemlélet, valamint a GIT verziókezelő rendszer ismerete. Ezek mellett a megbízhatóság, pontosság, rugalmasság és analitikus gondolkodásmód is kiemelt szerepet kapott. Szerencsére a legtöbb elváráshoz már korábbi munkáim során szereztem tapasztalatot, így magabiztosan jelentkeztem, igaz, a legutóbbi munkahelyemen Laminas keretrendszert kellett használnom, de mivel Java-val kezdtem programozni, viszonylag könnyebben vissza tudok rázódni.

Az álláshirdetésben több előnyt is említettek, mint például a GraphQL, CI/CD, agilis módszertan ismerete vagy a Linux ismeretek. Ezek közül többel is rendelkezem, így remélem, hogy ezekkel még vonzóbbá válhatok a munkaadó szemében.

Mivel nem éreztem magam tökéletesen, sajnos kellett egy hét halasztást kérnem, mivel nem akartam megfertőzni senkit sem. Szerencsére nagyon rugalmasan álltak hozzá az egészhez, így október 19-én, csütörtökön 15 órakor találkoztunk a szoftverfejlesztő csoportvezetővel – ez volt az első kör. Nagyon kedves és kellemes társaság volt: jól elcsevegtünk, emellett éreztem, hogy jól meglennék vele. Itt már nagyon figyeltem a testbeszédére és a “szereptévesztéseire” is, nehogy megint úgy járjak, mint legutóbb. Ez leginkább egy HR interjú jellegű volt. Ebből az interjúból kiderült, hogy jelenleg nincs külön embere a cégnek egy a próbafeladatok javítására, de úgy gondolják, hogy a próbaidő alatt úgyis kiderül, ha valami nem stimmelne a munkámmal. Ezt a gondolkodásmódot nagyon csípem!

Először is, sajnos még nem kaptam egyértelmű visszajelzést a cég részéről, bár ő ott a helyszínen ígértet tett, hogy folytatjuk. De az biztos, hogy a kiválasztási folyamat maximum három körből fog állni. A második körben a cég vezetőivel fogok találkozni. Elvileg ma vagy holnap kapok hírt az időponttal kapcsolatban, míg a harmadik kör a béralku lesz.

És ami talán a legizgalmasabb: elvileg négyen vagyunk még versenyben az állásért, és a cég egy vagy két embert tervez felvenni. Tehát az esélyeim elég jók!