Mennyire lehet programozóvá válni 250 nap alatt? – Esszé a 8 hónapnyi, intenzív programozástanulásom eredményeiről

Éppen ma döntöttem úgy, hogy a holnap lejáró, online programozástanfolyam következő havi díját nem fizetem be. Tegnap egy kissé érzelmesebb levélben elbúcsúztam a tanáromtól, ő pedig hasonló modorban válaszolt: ezzel gyakorlatilag a fizetett konzultációknak vége szakadt.

Szokásom, hogy minden életszakasz lezárása után leülök és átgondolom, hogy milyen eredményeket értem el és milyen nehézségekkel szembesültem.


Kezdem az elejétől.

2019 szeptemberében döntöttem el, hogy hivatást váltok és elkezdtem egy OKJ-s szoftverfejlesztő tanfolyamot, melyet munka mellett, hétvégi konzultációkkal is el lehetett végezni. A tanfolyam vége 2020 decemberében volt, így nem siettem a tanulással.

Az oktatás színvonala – manapság már látom – gyalázatos volt: kiöregedett informatikatanárok, másod- vagy harmadállásként érettségi feladatokat oldottak meg, mi pedig másoltuk a megoldást, de semmit sem tanultam a programozáselméletről vagy a valódi ipari sztenderdekről. A tanárom Pythont tanított, mert azzal volt a legegyszerűbb teljesíteni az OKJ-s feladatokat. A Python szép nyelv és hasznos nyelv, de 5-6 hónap alatt, kétheti konzultációkkal nem lehet olyan szinten elsajátítani, hogy azzal munkát is lehessen vállalni. Emellett körülbelül a Java 1.3 verziójával programoztunk a tanárt másolva a kivetítőről. Teljes értelmetlenség volt. Közben részünkre elmaradt a Covid alatt a konzultáció két hónapig, de legalább a másik, “liebling” csoportjának online is megtartotta.

Hogy már legyen értelme a pénzkidobásnak, 2020 október elején (ha jól emlékszem, 2020. október 8-án) háromhetes, szuperintenzív felkészülésbe kezdtem: a teljesen elhanyagolt programozási tételeket kidolgoztam (amit kaptunk, azt “legnagyobb magyar felnőttképző” az internetről lopta el, de arra már nem volt esze, hogy át is nézze, hogy közben megváltozott a tételsor). Javítottam és pótoltam a tételeket, közben Pythonnal gyakoroltam a vizsgafeladatokat ingyen tutorialokból, hogy legalább megmentsem magamat a teljes bukástól. Napi 18 órában tanultam és programoztam, a feleségem és a gyerekem ezalatt anyáméknál voltak, ahol a nagynéném felelőtlensége miatt 10 napos karanténba is kerültek. Én erről mit sem tudva készültem itthon.

Mivel a tanárbácsi látta, hogy nem lesz elég a csiribá, így drasztikusabb megoldáshoz folyamodott: a vizsga előtti napon átküldte a gyakorlati feladatokat, melyeket még így is alig tudtunk megoldani. Eközben írtam a leadandó vizsgafeladatomat és annak dokumentációját. Szó szerint egész nap dolgoztam, csak 3-4 órákat aludtam, hogy időben felkészülhessek a vizsgára.

A szóbeli vizsgán már láttam, hogy semmiféle esélyem sincsen arra, hogy legalább jó jegyet szerezzek: amint a vizsgaelnök meglátta a doktori címet a nevem előtt, életfeladatának tekintette, hogy minél jobban letorkoztasson. Szó szerint bevágott normálforma definíciókba kötött bele, a webshopom adatbázistervét (melyet – eléggé szégyenlem, de akkor csak ennyire tellett – “kölcsönvettem” egy már működő, ingyenessé tett webshop dokumentációjából) pedig megtorpedózta: minden egyes táblába, minden felvett értékbe belekötött. A programom helyszíni futtatását – melyet elvileg nem is kellett volna megtenni – kötelezővé tette számomra, dacára annak, hogy ezeket a tanfolyami gépeket (nem vicc, mert megnéztem később a Java verziószámot) 2017 óta nem frissítették. Persze, hogy meg sem makkant a program, egy csomó függőség nem lett feloldva a gépen.

Gyakorlatilag minimumpontokat kaptam a szóbelin, csak az angol szaknyelvi modul lett ötös, de tekintve, hogy levegőt sem vettem a mondataim közben, ez érthető. A végső eredményem hármas lett: borzalmasan elkeseredtem, mert ahhoz képest, hogy mennyi áldozatot hozott a családom és én is, ez az eredmény nem volt kielégítő számomra. A későbbi Europass vizsgabizonyítványból láttam, hogy a kedves tanár úr a leadott vizsgamunkámra és a gyakorlati feladatokra sorban adta a ketteseket. A feladatok jók voltak: nem tökéletesek, de minden működött és helyes eredményeket adott: a 75-80%-os feladataimra végül kaptam 45-50%-ot.

2021. 01. 02-án határoztam el, hogy ha már ennyi pénzt beletettem a programozás tanulására, akkor tovább folytatom a tanulmányaimat a Java irányába. Vonzott a Javában a nyelv szigorúsága és logikussága. Az egyik kezdő javás Facebook-csoportban ajánlotta valaki az egyik online, viszonylag drága, havidíjas, de színvonalas programozóiskolát. A tanterv szerint a Java SE modullal kellett kezdeni (mely 42+1. fejezetből állt), utána Maven, Git, JPA és végül – külön pénzért a Spring modult lehetett elvégezni. Én a maradék pénzünket is ebbe fektettem: a havi 75 ezerért konzultációt vettem és az extra, programozáselméleti videókat is megvettem, hogy fejlődhessek.

A havidíjas rendszer eleinte kifejezetten inspiráló volt: gyakorlatilag a munkakeresés mellett napi 10-12 órában csak programoztam, átlag heti 3-4 fejezetet oldottam meg. Viszonylag gyorsan, 4 hónap alatt el is végeztem a Java SE modult, külön engedéllyel még megúsztam a nagyfeladatot is, így gyorsan tovább tudtam menni. Mire idáig eljutottam, már szereztem munkát, így hamar előjött a havidíjas rendszer hátránya is: az iskola nem szeretné, hogy te gyorsan haladj, s ezért mindent meg is tesznek: a konzultációknak nevezett oktatói, e-mailes feladatellenőrzést és tanácsadást másnap éjfélre ütötték nyélbe. Ezzel gyakorlatilag 3 napig nem tudsz haladni, hiszen a feladatok nevetségesen bonyolultak és mesterkéltek voltak, így segítség nélkül gyorsan az erdőben találhattad magad. Az oktatók általában nem szeretik a túlbuzgó diákokat: nekik olyanok kellenek, akik befizetik a borsos havidíjat, aztán be se lépnek a felületre, legfeljebb szombat-vasárnap programozgatnak egy kicsit. Engem az egyik oktató viszonylag hamar leadott, mert volt körülbelül három hét, amikor minden másnapra megcsináltam 1 fejezetet és a hozzátartozó 2-3 feladatot is. Én gyakorlatilag 3 diákra való feladatot jelentettem neki.

A második oktatóm (akitől tegnap elbúcsúztam) már igazi úriember volt, de sajnos a nagyfőnök gyakran megkötötte a kezét, így maximum azzal tudott segíteni, hogy néha “véletlenül” továbbengedett egy-egy fejezettel, amivel még nem voltam készen. Az automatikus feladatkiértékelő csak a Java SE modulra volt kidolgozva, de a többi modulban az oktató csak kézi ellenőrzéssel tudott átengedni. Borzalmasan mérges lettem, amikor osztottam és szoroztam és világosan kijött, hogy tulajdonképpen a Java SE modul után csúsztam egy hónapot. Mióta felvettek és fel kellett zárkóznom, kétszeres intenzitással tanultam, de be kell látni, hogy ez nagyon megterhelő és sajnos bizonyos hiányosságok leadásához idő kell, egy szükséges tudásszint nélkül hiába a gyors tanulás, idő kell.

Most már látom, hogy az alap Java modul után át kellett volna váltanom a 15-20 eurós Udemy kurzusokra, ahol 1-2 hét alatt lett volna látható eredménye a megfeszített munkámnak.

Bevallom, nyolchónapnyi ámokfutásban teljesen kifáradtam és testileg és lelkileg is kezdek tönkremenni. A pulzusom már 110 körüli, napi 4 órát alszom már régóta, hobbikra – leszámítva ezt a blogot – nincs időm.

Az eredményeim 8 hónap alatt – ezeket nagyrészben (körülbelül 75%-ban) autodidakta módon szedtem össze (úgy saccolom, hogy olyan 2 szemeszter anyagát végezhettem el 8 hónap alatt):

  • Alapszinten megtanultam Python-ban programozni.
  • Megerősödött a HTML és CSS tudásom.
  • Felszedtem azokat a programozási alapfogalmakat és definíciókat, melyek szükségesek ahhoz, hogy valaki programozással foglalkozhasson (például: interfész, absztrakt osztály, metódus, konstruktor, satöbbi)
  • Megismertem a tiszta kód rendszerét.
  • Ismerem a SOLID elveket.
  • Megtanultam a unittesztelést és a mockolást.
  • Végre a programjaim spagettikódokból kezdenek objektumorientálttá válni.
  • Megtanultam a MySQL alapokat.
  • Elsajátítottam a Java SE-t (Java 8).
  • Tudom használni a Maven-t.
  • Megtanultam a Git-et használni.
  • Elkezdtem a Hibernate-et tanulni (ez szakadt félbe a lejárt előfizetés miatt, a tananyagot még meg kell vennem, de ez már sokkal olcsóbb lesz, mint a havi előfizetés).
  • A Udemy és egy nagyon segítőkész munkatársam anyagainak segítségével belevágtam a Spring tanulásába.
  • Alapszinten elsajátítottam a JavaScriptet.
  • Pont a mai napon kezdtem el mélyebben tanulni az Udemy-n az Angular és a TypeScript alapjait.
  • Eközben megírtam és szinte az utolsó kódsorig átdolgoztam 1 szöveges kalandjátékot (eredetileg 4-5 ezer kódsoros volt, ma már csak a fele), megfelelő szinten elkészítettem olyan 130-150 Javás programot.

Belevágtam egy olyan program kifejlesztésébe, mely Springes háttérrel és Angularos előtéttel rendelkezik. Nehéz, de a maradáshoz kiadott 8 feladatból hatot már teljesítettem.

Összegezve: Az ember át tudja képezni magát és a hátrányait és hiányosságait rendkívüli önszorgalommal és tenniakarással fel tudja számolni, de sajnos az időtényező hiába motivál, ugyanannyira hátráltat is.

Tanácsom hasonló helyzetben levőknek: hagyd az OKJ-s (vagy mi van most már ehelyett?) tanfolyamokat, nyomás az Udemy-re és egy olcsóbb, magyar bootcampbe. Egy év alatt csodákra leszel képes a programozásban.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .