lelki fertőtlenítés
2026.09.20.
Éppen a templomban tűnődtem az egyik vasárnap: két viháncoló kisgyereket figyeltem mise közben, akik bámulatosan letojták a környezetüket. hangosan vihorásztak. Aztán eszembe jutott, hogy nekem ezt tulajdonképpen ha nem is élveznem kellene a cuki kisgyerekek játszadozását, de felnőttként legalább kedvesen mosolyognom kellene hozzá. De képtelen voltam rá. Sokkal inkább nehezteltem azokra a fantasztikusan kivagyi, a
- 2026.09.19.
Nemrég megkerestem egy novellámat, amit elfogadtak és kifizettek. És 404-et kaptam. Levették. Ugyanaz a szerkesztő, aki hetekkel korábban lelkesen ajánlgatta, nem méltatott annyira, hogy szóljon róla. Pangram mondott rá egy ítéletet, ami ellen nem volt lehetőség és plénum fellebbezni. Rögtönítélő bíróság volt. Még arra sem méltatott a főszerk, hogy az eltávolításról írjon nekem. Vagy hogy
- 2026.04.26.
Másnéven… 108 nap a kibaszott húsdarálóban: 410 soros Excel, négy futam, és egyetlen rohadt aláírás Szerdán, ápr.22-én reggel 08:40-kor felvettem a telefont, és azonnal tudtam, hogy vége. Igaz, hogy előző nap ígérték, hogy “aznap vagy másnap” hívnak, de ennek már alig hittem. Mert hát jó voltam a múltkor is, amikor 85 percig brillíroztam, majd a
- 2026.01.17.
Október nyolcadika óta nem írtam ide. Az 3 hónap és 9 nap, 101 nap, 14.43 hét. Igazából nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Befejeztem egy regényt, majd angolra fordítottam AI-jal. Addigra körülbelül kifutottam a munkakeresés idejéből és eltelt az év. Ez persze így túl könnyűnek tűnhet, de kifejezetten sokat dolgoztam tavaly és az idei évet is
- 2025.09.11.
József Attilának továbbra is köszönöm a költészetét és a fenti klasszikusát is az Ars Poetica verséből. Először is: olvastam a kiírást még a nyáron. Megörültem. Végre egy kortárs, felnőtt hangokat kereső, politikai és poétikai trendek fölé emelkedő lehetőség. A zsűri? Egyetlen ember. Költő. Nagynevű. Kult. Akár személyes is lehet a döntés – gondoltam. Hát persze
- 2025.08.23.
2025. augusztus 23., szombat. Eléggé csend van – körülöttem is és emiatt a blogban is. Idáig szándékosan hallgattam hetek óta: nem tudtam, hogy mit akarok mondani, miután meg igen, már mintha szégyelltem volna a döntésemet. Sokáig tököltem rajta, de ma végre meghoztam a döntésemet. A telefonom napok óta nem rezzen meg a céges Teams jellegzetes,
- 2025.06.05.
A tegnap(!), a sprintzárás előtt(!!) megkapott, mára szóló(!!!) és a közvetlenül mai daily előttig tartó meetingmeghívóban ez állt: „Let’s reflect together.” Meg “annual review”. Persze. Soha sem volt még ilyen: senkinek. Főleg, hogy 2024 januárjában kezdtem, nem júniusban.Ahogyan megkaptam, mindjárt megnyugodtam. Tudtam, hogy ki akarnak csinálni. Osztottunk-szoroztunk a Csetivel: arra úgy 10-15%-nyi esélyt láttunk, hogy törlik
- 2025.05.30.
Négy hónapja küldtem el a verseskötetemet egy országos, neves irodalmi kiadóhoz. Nem első próbálkozás volt – a magyar irodalmi tér egyik legtekintélyesebb intézményéről beszélünk, ahol évente néhány új kötet jelenik meg, zömében már bejáratott nevek alatt. Tudtam, hogy nem vagyok favorit. De abban is biztos voltam, hogy amit elküldtem, nem hobbipoézis, nem szellemi kaland, nem
- 2025.05.10.
Az előző bekezdésemben írtam a code review konfliktusomról: Egy egyszerű merge request, egy ártatlannak tűnő logikai javítás, amit hosszú órákon át küzdöttem ki magamból – egy valós szabályra, egy dokumentált üzleti követelményre, amit meg is indokoltam, le is teszteltem. És jött a német kolléga. Hangos volt. Elutasító. Nem kérdezett vissza – csak kimondta: „I cannot
- 2025.04.11.
Találtam egy irodalmi pályázatot az év elején. Egy vidéki város állt a középpontban – a történeteknek ehhez a helyhez kellett kötődniük, valósan vagy szimbolikusan. Tetszett az irány. Nem volt túl absztrakt, de nem is volt szájbarágós. Elég konkrét ahhoz, hogy inspiráljon, és elég tág ahhoz, hogy ne legyen korlát. Két novellát írtam. Külön jeligével, külön
