Amúgy nem is értem, hogy miért írogatom ide, a blogba minden legbelsőbb gondolatom, talán saját magamnak? A fene tudja: mégis jó utólag visszaolvasni, hogy hogyan is történtek a dolgok.

A címben szereplő nyakatekert baromságot az egyik volt főnököm, a Legkisebb Alezredes mondogatta mindig (a Lúdas Matyi rajzfilm után szabadon), amikor valami egetrengető fasság közeledett, amit mindenki látott, kivéve a vezetőség. 

A mai interjú valami ilyesmit enged sejtetni.

Ma pediglen megtörtént a HR-es interjú, amelyre egy hetet készültem: angolul-magyarul. Átnéztem a cég minden adatát, bemagoltam a szokásos butaságokat (“miért szeretnél itt dolgozni?” “miért te vagy a pozícióra a legalkalmasabb?” satöbbi, satöbbi.) Naponta gyakoroltam – angolul és magyarul. Tényleg nagyon hittem benne, hogy most majd minden rendben lesz, ez majd elhozza nekem a jól bevált sikert. Persze felemás eredménye lett: mindjárt az elején kiderült, hogy nem fogok én itt meséket mondani a céges kultúráról meg a korporétes filozófiáról. Egyszerűen darabra keresnek valakit egy még nem elindult projektre egy másik céghez, de – kapaszkodj meg, mert baromi jó lesz – a helyi Háerre Mancika már két héttel ezelőtt beküldött egy csomó embert feladatmegoldani a céghez, de egyetlen egy sem felelt meg. A csaj nem sokat nézett ki belőlem: “hát, tőled tapasztaltabbak voltak és nekik sem sikerült“. Az egyiküknél a “rettenetes” hiba az volt, hogy typo-k, elírások maradtak a kommentek között. Tipikusan olyan helyzet, hogy ide még John Carmack is kevés lenne. Eléggé lelohasztotta a kedvemet, mit is mondjak. Plusz feketepont, hogy a feladatok kiértékelése (és – teszem hozzá – a jelöltek földbe tiprása) 2 hetet vett igénybe. Ezek után lenne még egy technikai interjú, ami már maga lenne a kéjmámor és a lagzismenet, ha már sikerülne bekerülni.

A lényeg, amitől megütődtem egy csöppecskét, hogy “nem is biztos, hogy hagyni fognak feladatmegoldani, mert lehet, hogy elegük van már a jelöltekből“. Hátköszbazmeg, erre építhetünk! 😀 Azért látta az ügyeletes Mancika, hogy ez azért olyan édeskevés lesz nekem, mint a Szomszédokban a pornójelenet, szóval “de legalább így már projektre tudlak kiajánlani, mert bekerültél a talent pool-ba“. Remek. De hogy mikor lesz ebből pénz, persze elegánsan elhallgatta.

HA valami csoda folytán engednének feladatmegoldani a CV-m áttekintése után a cégnél, akkor ELMÉLETILEG 3 órás Angular tesztfeladatot kellene megoldanom: valami játékot kellene írnom. EZUTÁN HA MÉG AKTUÁLIS, AKKOR 2 hetet kellene várnom a kiértékelésre ÉS ELVILEG HA MEGFELELEK, AKKOR jönne még egy technikai interjú, AMI HA JÓL SIKERÜL, megkapom az állást.

Erre azért nagy fogadásokat nem kötnék. Persze nyilvánvalóan meg kell forszíroznom, de sok esélyt nem látok rá.

A legszomorúbb, hogy ez a végtelen történet legjobb része az elmúlt 3 héten: most legalább már volt valami. Bosszantó, hogy ennek a HR interjúnak semmi értelme sem volt, a kiscsaj egyszerű fejvadász volt.

Tényleg nem értem, hogy mi a franc van mostanában mindenkivel? Mediorokat keresnek, de seniorok legyenek? A LinkedIn-en átlagban 150 jelentkezés van egy 1 napja feltett pozícióra. A végtelenségig el lehet jelentkezgetni a LinkedIn-es pozíciókra, főleg, hogy a HR szekció már anélkül szórja ki a jelentkezők 95%-át, hogy legalább meghallgatták volna a jelölteket.

Baromi hosszú álláskeresés lesz így, de bízok benne, ha a medior és szenior kollégáim 3 hónap alatt találtak maguknak munkát, én is megcsinálom majd a szerencsémet, remélhetőleg még novemberben – én akkor még nem vagyok elkésve semmiről, hiszen most járok 6 hétnél és 4 napnál, igaz, januárban ennyi idő alatt már helyben is találtam a szakmában állást.