Now Reading: January Sadness, avagy már két hét után kiröttyent a bezzeg

Loading

January Sadness, avagy már két hét után kiröttyent a bezzeg

Olvasási idő: 3 perc.

Boldog újévet kívánok a Nyájas Olvasóknak 2025 első bejegyzésében!
Tavaly óta tényleg igyekeztem a személyes jeremiádák számát minimálisra csökkenteni, de idén valahogy úgy érzem, mintha hátrafelé ültem volna a 2025-ös évre.

A közvetlen kollégám két hét alatt összekapart magának egy új állást. Nemcsak hogy kevesebbet fizet, de az értelem szikráját is nélkülözi. „Utánam a vízözön” hozzáállással robbantott mindent maga mögött: az én nyakamba szakadt minden közös feladat és felelősség. Ez persze nem újdonság, mert október óta lényegében helyette is dolgoztam. Csakhogy a viselkedése olyan szinten türelmetlen és arrogáns lett, hogy már nekem is nehéz lenyelni, pedig tudom, min megy keresztül.

Értem a helyzetét, tapasztalom is. Annak ellenére, hogy a jegyeink 90%-át én csináltam meg, a német vezetés őt tartotta hozzáértőbbnek. Ez persze nem könnyített rajta semmit: december óta gyakorlatilag nincs értelmes ticketünk. A mostani sprintre két tesztelési jegyet kaptam – ironikus módon éppen azokhoz a fejlesztésekhez, amelyeket nagyrészt én végeztem el. Ez még nem is lenne gond, de egy másik német kolléga önkényesen belenyúl a kódomba, mindenféle egyeztetés nélkül, és velem tesztelteti a soha el nem készülő munkáját. Másfél hét alatt egyetlen órát sem dolgoztam érdemben.

Egy év után is változatlan a helyzet: a németek visszatartják az információt, és nyíltan lenézik a „magyar juniorokat” – dacára annak, hogy már második éve dolgozunk velük. Most felvettek három szlovák srácot is, de velük sem csináltatnak semmit. Igaz, őket legalább felkészítették valamennyire, amiből mi, magyarok, szinte semmit sem kaptunk.

A távozó kolléga helyére a német vezetés magyar programozót akart. A főnököm ráállt a dologra, és sikerült is találnia valakit. Bíztattam a srácot, mert nem volt más jelentkező, és úgy tűnt, működhet a dolog. Erre pénteken kiderült, hogy három német kolléga és a főnök saját szakállára egy német fejlesztőt akar felvenni – valami Ralphot vagy Rolfot. Olyan előrehaladott a dolog, hogy az interjút már lezavarták, és hétfőre a válaszát várják. Engem – vagy bárkit, akinek együtt kellene vele dolgoznia – meg sem kérdeztek. Az egész csak arról szól, hogy kiszorítsanak minket. Én vagyok az egyetlen magyar a csapatban, és ha ezt a srácot felveszik, még ennyire sem lesz beleszólásom a dolgokba. Ez tiszta hatalmi játék. Elmondtam a főnökasszonyomnak, hátha domain szinten meg tudja szorongatni a mogyorójukat.

Elegem lett. Begyulladt a fülem, hányingerem van a szarkavarástól. A céges szintemelő vizsga írásbeli részét letudtam (legalábbis feltételezem, mert semmi értesítést nem kaptam). Most a szóbelire készülök. Az Angular és JavaScript témák jó alapok, de ahhoz, hogy tényleg senior szintre lépjek, jóval többet kell tudnom. Tanulok, és tanulni is fogok. Szabadságot vettem ki csütörtökig, hogy felkészüljek, mert egyszerűen képtelen vagyok kommunikálni a csapattal.

Az elköszönő kollégának már semmi sem számít, csak hogy minél előbb mehessen. Hazudozik össze-vissza, hogy a 60 napos felmondási időt 30-ra rövidítsék, és sikerült is elérnie.

Én is eldöntöttem, hogy amint végigfut ez a senior vizsga, csapatot váltok. Ez az egész tétlenség és gyakornokként kezelés már elviselhetetlen.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmit sem profitáltam a tétlenségből az elmúlt két hétben, de úgy érzem, csak elkopik a tudásom. A jelenlegi munkám során a tudásom maximum 1-5%-át használom és ez méltatlan az eddigi karrieremhez.

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    January Sadness, avagy már két hét után kiröttyent a bezzeg