Olvasási idő: 2 perc. Az elmúlt hét több szempontból is rákényszerített, hogy újragondoljam a karrieremet. Egy csütörtök esti e-mail volt az első láncszem: egy üzenet, amelyben egyértelműen engem tettek felelőssé egy technikai döntésért. Azonnal válaszoltam, igyekeztem tisztázni a helyzetet, de a lényeget nem változtatta meg: nálunk az is egyéni hekkelésnek számít, ami máshol iparági sztenderd.
Olvasási idő: 3 perc. Boldog újévet kívánok a Nyájas Olvasóknak 2025 első bejegyzésében! Tavaly óta tényleg igyekeztem a személyes jeremiádák számát minimálisra csökkenteni, de idén valahogy úgy érzem, mintha hátrafelé ültem volna a 2025-ös évre. A közvetlen kollégám két hét alatt összekapart magának egy új állást. Nemcsak hogy kevesebbet fizet, de az értelem szikráját is
Olvasási idő: 4 perc. Nem újdonság, amit itt írni fogok. Szeretett tanárnőm, kezdő írói szárnypróbálgatásaim előtt, közben (még 2007-ben) jó előre figyelmeztetett, hogy „XY vidéki városban esélytelen megjelenni, mert nyugdíjas-irodalom” van. Akkor még nem értettem, hogy ezt nem degradációképpen mondta, hanem ténymegállapítás gyanánt. Csak, mert ez a ténykérdés. Na jó, nem ilyen egyszerű: a szépkorúak
Olvasási idő: 4 perc. Tegnap újabb szívszorító hírt kaptam: egy motoros vesztette életét a 21-es főúton, nem messze attól a helytől, ahol éveken át éltem. Ez már a harmadik ember a faluból, akit közlekedési baleset ragadott el. Három különböző élet, három egyedi sors, de mind ugyanarra a végzetre jutott: a sebesség vált az életük végpontjává.
Olvasási idő: 5 perc. Van egy ötéves fiam. Egy kis őrült, tele élettel és lendülettel. Ha nem lenne, most talán nem is érteném, mennyire kegyetlen tud lenni a sors és milyen őszinte humorral szúr oda, ha éppen arra van kedve. Két éve próbálunk neki testvért adni, a feleségemmel minden megteszünk, amit csak lehet. A női
Olvasási idő: 15 perc. Szóval eljött ez az idő is: igyekszem minden évben megjutalmazni magunkat egy olcsóbb, külföldi társasutazással – s ezzel magamat is biztatom, hogy ismét meg tudtam teremteni az árát programozóként (tanárként eltöltött 10 évemben gyakorlatilag nem voltunk nyaralni – nem telt rá). Talán idén éreztem először, hogy ez mennyi irigységet váltott ki
Olvasási idő: 4 perc. Szóval vége. Ennyi volt. A próbaidő már a múlté. Dicstelenül hullt el a próbaidőszak itt is: de nem csavarok nélkül. Kezdem az elején. Még a húsvéti ünnepek előtt kaptam egy meghívót – vagyis a főnököm már jelezte, hogy szívesen hallaná a véleményünket, ami később kiderült, hogy ez a cégpolitika része –,
Olvasási idő: 5 perc. Szóval ismét önvallomás következik, Kedves Olvasó: piszok rosszul alszom. Kb. 20 éves koromig hortyogtam, mint a tej, de a közelebbi és távolabbi múlt folyamatos stressze és problémamázsái alatt egyre nehezebben tudok elaludni. Próbáltam már macskagyökeret rágcsálni, ami olyan büdös volt, mint a cica másik testrés(z)e – próbáltam Valeriánát, sört, meleg tejet,
Olvasási idő: 6 perc. Üdvözlök mindenkit a digitális világ e távoli zugából, ahol a kód sorai között nem csak algoritmusok, hanem érzelmek is rejtőznek. Igaz ugyan, hogy már lassan egy hónapja nem jelentkeztem, de a napok olyan irgalmatlan egyhangossággal jelentkeztek, mint egy rendezett tömb. Blogbejegyzést írni ebben a multikörnyezetben pedig annyira esélyes, mint egy oroszrulett
Olvasási idő: 2 perc. Szóval megbeszélek. Megint. Egy olyan rendszerről, amelyet nem ismerek, egy olyan csapattal, amelybe most kerültem be. Rettenetes érzés. Túlvagyok 2 óra Redditen, átnéztem a Facebookomat és elolvastam azokat a leveket, amelyet „FYI” megjelöléssel kaptam – mindet. És még mindig beszélgetünk. „– Hát a pálpusztai kisjézus tegye már belétek a boldogságot, hagyjátok