És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A blog látogatottságából látszik, hogy a blogbejegyzéseket értő közönség (=magyar olvasók) teljesen eltűnt hetek óta, még a törzsközönség is felszívódott: csak az amerikai, a kínai, a holland, az orosz és az ír botok próbálják meg szorgos kis hangya módjára feltörni ezt a weboldalt. A magyar folklór persze ruszki “barátainkat” tartja mindig rossz fejeknek, ha hackelésről van …
A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam, sőt, ideiglenesen fel is hagytam a munkakereséssel. De ez egy újabb álláshajsza bejegyzés témája lesz. Valahogyan összeszedtük magunkat annyira, hogy mint a feleségem, mint én, mint a gyerek kissé vidámabbak lettünk. Újra sportolunk (ma például 7,17 kilométert gyalogoltunk jó erős tempóban), újra tervezünk… újratervezünk. Egyre biztosabbá válik, hogy legalább fél évet még ki kell bírnunk …
És megint egy lelkiállapotomhoz illő dal. Tegnap este megálmodtam ezt a címet, illetve – pontosabban – félálomban merült fel az elmém kavargó, kutyorgó mélyéből ez az idézet. A Harcosok Klubjából van (nem, nem fogom ezt sem bemutatni, tessenek kérem megnézni újra!). Mint rengeteg mindent, ezt sem értettem még vérvedelő tiniként vagy folyamatosan magoló, fiatal felnőttként. Ahhoz el kellett jutni. FIGYELEM, RONTÓC/SPOILER! Emlékeztek arra a részre (1:16:10 a filmben), amikor a Narrátor koszosan, véres foggal, gyűrött, kulcscsontig kigombolt fehér ingben, nyakkendő és zakó nélkül, szanaszét ráncolódott barna nadrágban megy be a főnökéhez, aki a sárga földig le akarja baszni azért, mert …
Mivel úgy vettem észre, hogy a heti egy poszt túlságosan sűrű leírását adja a látszólag “eseménytelen eseményeknek”, így a saját dolgomat megkönnyítve igyekszem a hétvégén történteket külön részbe sorolni. Az oldallal kapcsolatos információ, hogy létrehoztam – mostani intencióm szerint kísérleti jelleggel – egy Facebook-oldalt is a blognak, hátha idetalál még egy-két jószándékú pajtás. Mivel nekem kifejezetten unalmas volt megírni a bejegyzések utáni posztot Twitterre, így erre is kerestem egy megoldást egy WordPress-plugin, a Blog2Social személyében. Még nem tudok nyilatkozni a hatékonyságáról. A hétvégén, pontosabban szombat reggel beküldtem a TúlzóElvárású Kft. számára a félkész programot, sajnos a front-enddel nem boldogultam. Tudom, …
Egy szoftverfejlesztő krónikája 4. – Az utolsó nap (Tasziló skatulyájában)
By
Admin
on
2021. június 21., hétfő
És itt – szokásostól eltérően – a bejegyzés tartalmához illő zeneszám. Kifejezetten tetszik a “naked as the eyes of a clown” hasonlat benne. 😀 Kérem szépen, ma felmondtam a próbaidőm vége felé járva. Mérnök úr, a kommentszekció oszlopos és ez idáig egyetlen tagja már jó előre megmondta, hogy ezt kellene tennem és végre beláttam, hogy totálisan igaza van. A feleségem hasonlóképpen vélekedett. Eddig szándékosan nem beszéltem a munkámról az elmúlt 2 hét során. Idegesített, frusztrált, felcseszte az agyamat, már minden egyes pillanatomban a munkámmal foglalkoztam, még álmomban is programoztam. Én persze nagyon jól tudtam, hogy úgy lenne helyes, ha felmondanék, …