pedagógia

Hogyan tanultam angolul? – avagy a nyelvtanulás nem hivatalos útjai az 1990-es években

Pont a melóhelyen derült ki számomra (igen, még megvan az állásom, de most nem erről szeretnék beszélni – Admin), hogy kéttucatnyi fiatal, életerős, műszaki végzettségű férfi és nő között senki sem beszél olyan szinten angolul, hogy megértesse magát, vagy csupán csak el tudjon olvasni egy közepestől nehezebb szakszöveget. Senki, csupán szerénységem. 🙂 Taszilót ez a képességem kifejezetten idegesíti. Nem akarok flexelni a tudásommal, mivel én sem születtem angol anyanyelvű szülők és rokonok közé. Egészen pontosan, a családomban (az unokatestvéremet leszámítva) senki sem beszél idegen nyelven. Jómagam éveket töltöttem az angol nyelv tanulásával, ennek köszönhetően több angol nyelvű szakcikket írtam, számos …

Inez története, avagy hogyan (nem) lehet feldolgozni egy iskolai tragédiát?

A férfi tanárok legtöbbször azt híresztelik, hogy ők bizony téglafalak, melyen nem hatol át a diákok problémája. Én magam is ezt hittem egészen addig, amíg Inez, a túlkoros tizenegyedikes halálhíre el nem jutott a tanáriba egy október végi napon. Inez (UPDATE – a lányt természetesen NEM Ineznek hívták) volt – itt már nem szépítek – a legjobb diákom: rendkívüli írói tehetsége részint a korából, részint az élettapasztalatából, részint a példátlan művészi adottságaiból fakadt. “Furcsa” volt a társadalom szemében: az őrületbe kergette a osztályfőnökét, tantestületet és az igazgatót az egyre fokozódó számú és nagyságú piercingjeivel és ha jól emlékszem, tetoválásai is …

Nevelési frász 1. – Amikor a gyerek büntet…

Ez már a második “hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi stresszt szublimálnom. Most vagyunk túl egy újabb egy órás hisztitornádón, végül Wifey levitte Csimótát a játszótérre. A gyerek konkrétan reggel 5.30 óta fenn van, álmos volt, mint a kutya, de nem akart aludni. Többször próbálkoztunk az altatással, de semmi: a gyerek fejhangon üvölt olyan kitartással, mintha bért kapna érte. …

Néhány gondolat, s más egyéb tépelődés (is) a kötelező olvasmányokról

Figyelem! Pedagógus voltam és lélekben az is maradok, szóval ez az írás (jó)néhány tanár nézőpontját fogja bemutatni. Valószínűleg a legtöbbjük már nem tanít. Sarkítok, torzítok, ironizálok plíz-plíz ne sértődj meg, tényleg nem neked szól! Pedagógusként/oktatóként dolgoztam az elmúlt évtizedben, szóval akár valamiféle szagértés(!) is kerekedhetne ebből a blogbejegyzésből. Nem fog. Csak elmondom a véleményemet a kötelező olvasmányokról. Ezt még szabad, nem? Miért most? Persze, hogy felugrok most én is a bandwagonra/meglovagolom a trendet (bocs, most nem néztem meg a Szómagyarítót, hogy megtudjam a tutit). A helyzet abból fakadt, hogy jeles írónőnk Tóth Krisztina, akit minden cinizmus nélkül fantasztikus alkotónak tartok, …