Lassan négy éve lesz, hogy az mesterséges intellgenciát használom. Gyakorlatilag az életem része: AI champion vagyok a cégemnél, AI-jal programozom és levelezésre, szerver karbantartásra használom. Most gondoltam bele, hogy az AI nekem még nem mondta, hogy nem tudom. Tényleg, szinte az első pillanatoktól kezdve használom, de ezzel a válasszal még nem találkoztam. Elvileg képes rá.
Mert ne mindig csak a lelki csiganyál legyen itt, így összeírtam, mit csináltam az utóbbi hónapokban: pontosabban az első 6 hónapom alatt. Saját magamat is motiválom ezzel és könnyebb lesz az éves fizetésemelést kiharcolni. Ezt időnként érdemes megtenni és emg is fogom tenni itt a blogon is, minden negyed- vagy félévben, esetleg évente, mert különben
Nemrég megkerestem egy novellámat, amit elfogadtak és kifizettek. És 404-et kaptam. Levették. Ugyanaz a szerkesztő, aki hetekkel korábban lelkesen ajánlgatta, nem méltatott annyira, hogy szóljon róla. Pangram mondott rá egy ítéletet, ami ellen nem volt lehetőség és plénum fellebbezni. Rögtönítélő bíróság volt. Még arra sem méltatott a főszerk, hogy az eltávolításról írjon nekem. Vagy hogy
Másnéven… 108 nap a kibaszott húsdarálóban: 410 soros Excel, négy futam, és egyetlen rohadt aláírás Szerdán, ápr.22-én reggel 08:40-kor felvettem a telefont, és azonnal tudtam, hogy vége. Igaz, hogy előző nap ígérték, hogy “aznap vagy másnap” hívnak, de ennek már alig hittem. Mert hát jó voltam a múltkor is, amikor 85 percig brillíroztam, majd a
Október nyolcadika óta nem írtam ide. Az 3 hónap és 9 nap, 101 nap, 14.43 hét. Igazából nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Befejeztem egy regényt, majd angolra fordítottam AI-jal. Addigra körülbelül kifutottam a munkakeresés idejéből és eltelt az év. Ez persze így túl könnyűnek tűnhet, de kifejezetten sokat dolgoztam tavaly és az idei évet is
Szóval az van, hogy szept.30-ával felmondtam. Rendes, 60 napos felmondással: nov.30-ig vagyok még állományban a cégemnél. Egy január óta tartó szívatás-sorozat végére került pont. Ez a cég, amit imádtam és évekig lobbiztam, hogy felvegyenek – egy év alatt gyakorlatilag szembeszarta saját magát. Van az a pont, amikor az embernek végleg elgurul a gyógyszere. Amikor rájön,
2025. augusztus 23., szombat. Eléggé csend van – körülöttem is és emiatt a blogban is. Idáig szándékosan hallgattam hetek óta: nem tudtam, hogy mit akarok mondani, miután meg igen, már mintha szégyelltem volna a döntésemet. Sokáig tököltem rajta, de ma végre meghoztam a döntésemet. A telefonom napok óta nem rezzen meg a céges Teams jellegzetes,
Avagy: Scully, Mulder, Dexter – mit engedhettek volna meg maguknak?) Volt némi időm a kényszerű táppénz közepette, így gondolkodni kezdtem. Mindig csak a hősöket látjuk, de mi van, ha csórók? Képzeld el: egy karakter 20 évig nyomoz, lövik, üldözik, túlórázik – és a sorozat végén egyszer csak eltűnik a képernyőről. De vajon miből élne tovább?
Hétfő van. Egy hete műtöttek. Komoly, gyomor-bypass műtéten vagyok túl, ami után az orvos hetekig tartó, szigorú pihenést írt elő. A testem próbál gyógyulni, az agyam viszont nem tud. Folyamatosan harckészültségben van, mert a cégem, ahol majdnem két évet lehúztam, úgy döntött, hogy pont most, a legkiszolgáltatottabb helyzetemben indít ellenem egy csendes, kegyetlen háborút. Elmondtam,
A tegnap(!), a sprintzárás előtt(!!) megkapott, mára szóló(!!!) és a közvetlenül mai daily előttig tartó meetingmeghívóban ez állt: „Let’s reflect together.” Meg “annual review”. Persze. Soha sem volt még ilyen: senkinek. Főleg, hogy 2024 januárjában kezdtem, nem júniusban.Ahogyan megkaptam, mindjárt megnyugodtam. Tudtam, hogy ki akarnak csinálni. Osztottunk-szoroztunk a Csetivel: arra úgy 10-15%-nyi esélyt láttunk, hogy törlik