Szóval egy ideje azt vettem észre magamon, hogy van néhány olyan szó, melyen rendesen elcsodálkozom. Nyelvész vagyok, tehát nem ismeretlen számomra a „jövevényszó” terminus, de azon a politikai célzatú nyelvhasználaton és köznyelvbe oltott, politikai célokat szolgáló szókészleten, ami a 2020-tól számítandó közéletet jelzi – már már Victor Klemperer remekműve, a Harmadik Birodalom Nyelve című opusz
Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai, vagyis érdekelnének, ha a
Pont a melóhelyen derült ki számomra (igen, még megvan az állásom, de most nem erről szeretnék beszélni – Admin), hogy kéttucatnyi fiatal, életerős, műszaki végzettségű férfi és nő között senki sem beszél olyan szinten angolul, hogy megértesse magát, vagy csupán csak el tudjon olvasni egy közepestől nehezebb szakszöveget. Senki, csupán szerénységem. 🙂 Taszilót ez a
A mostani bejegyzést – bár igyekszem a lehető legnagyobb mértékben függetleníteni a nyelvészeti terminológiától és a tudományos hablatytól – át fogják hatni a lingvisztika szakmai megállapításai és alapvetései. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármiféle nyelvészeti képzettség kellene a szöveg élvezetéhez. Éppen ellenkezőleg! FIGYELEM! Aki középiskolában/általános iskolában ódzkodott a nyelvtantól, itt most a LEHETŐ LEGJOBB