Rejtett szavak, ősi énekek - Schmidt Éva 20 éve titkos hagyatéka végre feltárult

Rejtett szavak, ősi énekek – Schmidt Éva 20 éve titkos hagyatéka végre feltárult

2024.06.17.nyelvészet, pedagógia, személyesadmin

Olvasási idő: 4 perc

Bevallom, ezt jól eltoltam. 2021.03.02-a óta várom, hogy elkészíthessem ezt a bejegyzést, de egyszerűen teljesen elfeledkeztem róla és most meg már lekéstem az aktualitását. A múló idő engem is megvisel: kisebb egzisztenciális krízis állok ki én most Muszáj-Herkulesként, kérem szépen.

Szenvedni meg csak csendben és keresetlenül érdemes.

De kezdjük az elején.

Amikor a mára már megboldogult (vagyis hivatalosan is megszűnt) Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájába jártam, amely abban az időben nem csak “elment”, hanem a tudomány kvázi magyar legjobbjaitól is lehetett tanulni, volt nekem egy finnugor nyelvekkel foglalkozó tanárnőm, Dr. Fancsaly Éva, aki sajnos már nincs az élők sorában. Nincs egyedül sajnos: nagy pécsi nyelvészek mentek el gyors egymásutánban az elmúlt évtizedekben: Szépe György, Dobó Attila, Székely Gábor, Kassai Ilona (fonetikus) és a listát Fancsaly tanárnő zárja. Nekem, méltatlan tanítványuknak csak az emlékezés és a hála marad: hatalmas tudásukból pár morzsányit magammal vihettem. Sajnos egyik tanárommal sem sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, akivel meg igen, ő később méltatlanná vált a bizalmamra – de ez a valaki nem tartozik a felsoroltak közé.

Szóval ha jól emlékszem, akkor egy pár szóban Székely tanár úr és – főleg – Fancsaly tanárnő beszélt ez egyik finnugor témájú előadáson egy jellegzetes alakról, aki egyszerre volt magyar nyelvész és finnugor sámán, aki egyszerre volt magyar és hanti, sámánista és keresztény. Valahogyan misztikus és tényleg sejtelemes figurának írták le: éveket töltött anyaggyűjtéssel, anyanyelvi szinten beszélt több, mára szinte teljesen oroszba olvadt helyi nyelvjárást és tényleg, szinte a népmesékbe illő varázsereje volt. Ő volt Schmidt Éva.

2002.07.04-i öngyilkossága előtt minden anyagát rendszerezte, majd új végrendeletet készített, amelyben 20 évre titkosította a kész és unikális anyagot. Schmidt Éva 1970-től 2002-ig terjedő időszakban végzett gyűjtő- és feldolgozómunkája felbecsülhetetlen értékű néprajzi, nyelvészeti és folklóranyagokat tartalmaz. Gyűjtései többek között veszélyeztetett vagy már eltűnt hanti és manysi nyelvjárásokat, archaikus hősénekeket, medveénekeket, meséket és hiedelemtörténeteket ölelnek fel. 1991-ben Nyugat-Szibériában, Belojarszkijban megalapította az első hanti folklórarchívumot, amely haláláig működött.

Ezek egyedüli és pótolhatatlan nyelvészeti felvételek: egy mára már elhamvadt kultúra utolsó parázsvillanása a kor színvonalán, kazettán és CD lemezeken rögzítve.

A hagyatéknak persze meg kellett maradnia Éva halálnak színhelyén, Hanti-Manszijszkban is, hiszen a helyi egyetem segítségével kutatott. Egy magyar küldöttség indult tehát, hogy az egyedülálló nyelvészeti életművet pár nap alatt – anélkül, hogy ismernék a struktúráját vagy a kiterjedését – lemásolják és visszahozzák Magyarországra.

Erről forgatott 2002-2003 ban Füredi Zoltán “Kapitány” egy dokumentumfilmet A hagyaték (Schmidt Éva portré) címmel. A film itt megtekinthető:

A hagyaték – Schmidt Éva portré from Richard Szikói on Vimeo.

A filmben Ruttkay-Miklián Eszter, az MTA köztestületének tagja, Csepregi Márta, az ELTE egyetemi docense, és Sántha István szociálantropológus, az MTA tudományos munkatársa szerepelnek. Ők hárman 2002-ben, Schmidt Éva halála után útnak indultak, hogy leltárba vegyék és hazahozzák az értékes “hagyatékot”.

Schmidt Éva Nyugat-Szibériában, Hanti-Manszijszkban élt és dolgozott, és egy kivételes folklórgyűjteményt hagyott maga után. Amikor megérkeztek Belojarszkijba, egy sámánasszony fogadta őket, aki segített feltárni a titokzatos néprajzi gyűjtemény lepecsételt szekrényeinek és bezárt szobáinak rejtélyeit. A munka során nemcsak Schmidt Éva rendkívüli gyűjtőmunkája és a hanti kultúra iránti szenvedélye tárult fel, hanem halálának tragikus körülményei is nyilvánvalóvá váltak. (Sajnos, több, mára már eltűnt linket és filmet is szerettem volna ideiktatni, de valamennyi, három éve elmentett link halottnak bizonyult.)

És ami a blogbejegyzés aktualitását adta…

2022. július 5-én lejárt a 20 éves zárolás, melynek célja az adatközlők védelme volt, így egy megnyitó rendezvény keretében indult el a Schmidt Éva Archívum feltárása, amelyet a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete és a Nyelvtudományi Kutatóközpont szervezett.

A hagyaték két azonos példányban létezik: az eredeti audio- és videofelvételek Oroszországban maradtak, míg a másolatok Magyarországra kerültek. A jegyzetek és egyéb anyagok eredeti példányai Magyarországon találhatók, másolataik a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben maradtak. A végrendelet értelmezése számos kérdést vetett fel, azonban 2022-től a hagyaték teljeskörű feldolgozása megkezdődhetett.

Két fő projekt indult a hagyaték feldolgozására Magyarországon. Az egyik a Nyelvtudományi Kutatóközpont kiemelt témaprojektje, amely a hagyaték leltározását, feldolgozását és egy többnyelvű honlap kialakítását célozza meg. A másik projekt a BTK Néprajztudományi Intézet és a Nyelvtudományi Kutatóközpont közös kezdeményezése, amely a hagyaték tartalmi feldolgozására és közzétételére irányul. Mindkét projekt szorosan együttműködik egymással, de tartalmuk jól elkülöníthető.

Várható eredmények

A feldolgozási projektek célja egy többnyelvű honlap kialakítása, amely tartalmazza Schmidt Éva életrajzát, bibliográfiáját és a gyűjtött audiovizuális anyagokat. A gyűjtemény többszempontú keresést lehetővé tevő adatbázison alapul. A hagyaték elemei nyomtatott formában is publikálásra kerülnek, folytatódik a Schmidt Éva Könyvtár sorozata, és tudományos rendezvényeken is bemutatásra kerülnek az eredmények. (Bővebben olvasható: https://real.mtak.hu/160614/1/2064.pdf)

Utószóként, utolsó gondolatként tényleg impresszív, hogy nem hagyták elkallódni, megsemmisülni, széthullani a két évtizedig zárolt hagyatékot. Én magam nem is gondoltam bele, hogy hogyan rohan az idő: lassan tíz éve tudok a hagyatékról, akkor még úgy hittem, hogy soha sem fog eltelni az idő, amíg kutathatóvá válik. Végül úgy tűnik, hogy happy end lesz a történet vége, ahogyan Schmidt Éva reménykedhetett benne a fagyos tajgai éjszakákon.