Olvasási idő: < 1 perc. Már hetek óta nincsen hozzászólás-spam a tárolóban, szóval még a spammerek is nyaralnak. Jól teszik. Az elmúlt héten egymás után jöttek a fasságok, amelyek miatt megint nem tudtam egy sort sem írni: a melóban végre valamelyest konszolidálódott a helyzet, ekkor kaptam el egy (egyre fokozódó) durva torokgyulladást, amivel a héten
Olvasási idő: 3 perc. Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam. Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni
Olvasási idő: 2 perc. Szóval megint alibibejegyzéssel próbálom enyhíteni a blogon, elemi erővel feltörő kommentáradatot (0 db), melynek témája: “hová tűntél?” Jelentem, éppen túldolgoztatnak. Történt éppen egy hete, hogy kedvenc kisfőnököm és a nagyfőnök, valamint a legtöbb fejlesztő éppen nyaralni mentek. A főnökség esetében ez az időszak 2 hét volt. Igen ám, de nehogy az a
Olvasási idő: 3 perc. Szóval ez a 101. bejegyzésem, amit a blogomon olvashatsz, Nyájas Olvasóm. (A pontosság kedvéért megemlítem, hogy összesen 120 bejegyzés van az adatbázisba mentve, ebből 19 vázlatban várja, hogy befejezzem végre…) Mivel mindig adok az extravaganciára, pontosan ezért nem a 100. bejegyzésemet ünnepeltem meg, hanem a rákövetkezőt. Ideje is volt, hiszen elszalasztottam
Olvasási idő: 5 perc. Kérem a kommentelőket, hagyjuk most Moldova György politikai meggyőződésének tárgyalását, illetve Kádár Jánossal kapcsolatos véleményét. Nem ennek van itt a helye. Utálok megemlékezéseket írni, főleg olyan emberét, aki – számára öntudatlanul – végigkísérte az életemet. Irodalmi példaképem, Moldova György 2022. június 4-én halt meg, 88 éves korában. Szégyen, hogy már egy
Olvasási idő: 9 perc. Mint a rossz vicc mondja: írtam IQ-tesztet, de szerencsére negatív lett. 😀 Szóval: a rövid történet – hosszan, ahogyan – Nyájas Olvasó – azt nálam már megszokhattad. Még 2022. ápr. 19-én, egy keddi napon, pontosan 15:30-kor iratkoztam fel a Mensa HungarIQa tesztértesítőjére, mert úgy éreztem, hogy szeretnék ennek az elitszervezetnek a
Olvasási idő: 5 perc. Szóval bevallom, hogy csak az alkalomra vártam, hogy valamiféle, nem a programozásról szóló írást elkövethessek. Ez hosszú lesz, megint szigorúan önvallomás jellegű. Talán pár embernek, akik nem rettennek el a fekete betűdzsungeltól, érdekes lehet. Olvastam egy remek cikket, melyben 3 tanárt (nőket – ez valamiféle nemi összetételt súghat a tanár szakmáról)
Olvasási idő: 4 perc. Szóval éppen szörföztem a weben és unatkoztam. Mióta először állást kerestem, 2013-ban random időpontokban rákerestem a Fejvadászra, arra csokornyakkendős, nagyon elegáns, de közben nyegle férfira, akinek éles nyelve azonnal levett mindenkit a lábáról. Legutoljára 2020-ban kerestem a cikkeit és a nyilatkozatait, de akkor halálos csend volt. – A Covid… biztosan a
Olvasási idő: 4 perc. Nem tudom, hogy a Nyájas Olvasó emlékszik-e még a díjátadó-sagára, még tavalyról (2022-ről, hogy pontosabb legyek). A trilógia első két részét itt és itt elolvashatod. Csak most, hogy volt pár órányi énidőm jutott eszembe, hogy én bizony adós vagyok az eredmény leírásával. Persze ne számítson senki sem happy endre: a nyertes
Olvasási idő: 3 perc. Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé