Szóval ez a 101. bejegyzésem, amit a blogomon olvashatsz, Nyájas Olvasóm. (A pontosság kedvéért megemlítem, hogy összesen 120 bejegyzés van az adatbázisba mentve, ebből 19 vázlatban várja, hogy befejezzem végre…)

Mivel mindig adok az extravaganciára, pontosan ezért nem a 100. bejegyzésemet ünnepeltem meg, hanem a rákövetkezőt. Ideje is volt, hiszen elszalasztottam a blog első és második születésnapját is megemlíteni. A Végtelen Ciklus 2021.02.25. 18:00 órakor indult el az interneten, pár óráig nem ezen a domainen (titok, hogy hol). Ez pontosan 861 napja történt: ami azt jelenti, hogy körülbelül 8,5 naponta jelentkeztem új bejegyzéssel. A statisztikát kissé rontja, hogy volt körülbelül olyan 6-8 hónap, amikor egy sort sem írtam. A pozitív véglet talán két hete volt, amikor egy hét alatt 4 bejegyzést írtam meg vagy fejeztem be.

Az első bejegyzés, amit olvashattál, az A blogolás és én – retrózás című eposz volt, amiben jó kisdiák módjára elmagyaráztam, hogy miért is kezdtem bele a blogba.

Egy magyaros szaktársam minden egyes születésnapján leírja, hogy az elmúlt egy évben miket valósított meg. Bár néha irigykedve olvasom, hogy mikbe sodorta az élet – a valóságban én sem szerénykedhetek. Az elmúlt 2 és fél évben rengeteg minden változott körülöttünk, az én életem azonban még extra kacskaringókat is tartalmazott:

• A blog elkezdése óta tanárból programozóvá képeztem magam,
• Túléltük a Covid-járványt,
• A blog kezdetekor még csecsemőkorú kisfiam szeptemberben kezdi az óvodát,
• Otthagytam egy programozó állást,
• Elvégeztem 2 képzést az Újratervezés 2.0 segítségével,
• Másodmagammal megírtam 2 szótárt és körülbelül 4 szaktanulmányt,
• Egy évet dolgoztam a Rendőrségen,
• Majdnem elváltam,
• Megtaláltam Jézus Krisztust és a saját hitemet,
• Új állásban dolgozom lassan fél éve.

A bloggal kapcsolatban nem voltak terveim, amikor belekezdtem a publikálásba. Most sem szeretnék egetrengető dolgokat: egy maroknyi, de lelkesen kommentelő olvasóközönséget szeretnék, akik értik és értékelik, amiket írok.

Hogy mit tettem én ennek érdekében?

• Megterveztem a blog layoutját és logóját, többször is újraterveztem és alakítgattam az oldal kinézetét.
• Kapott a blog 3 sablont, a mostani volt a legdrágább, ámde a legprofibb is – ezt valószínűleg már huzamosabb ideig is meg fogom tartani.
• Kezdetben Twitter és Facebook-oldal is üzemelt, de mivel nem volt energiám arra, hogy ezeket működtessem, így ez a kezdeményezés szépen lassan elhalt.

A blog olvasóközönsége vegyeskés volt: kifejezetten örültem neki, hogy olvasott és tanult közönség kommentelt, bár az elmúlt fél évben semmiféle olvasói visszajelzés nem érkezett.

Mik a további tervek a bloggal kapcsolatban?

• Szeretnék valamiféle hirdetéssel olvasóközönséget szerezni.
• Továbbiakban szeretném csökkenteni a hirtelen felindulásból elkövetett, “életposztokat” és növelni a jól megírt esszék, elemzések számát.

Félreértés ne essék: a blog sohasem másnak íródott. Mindig is én és a saját ízlésem volt a célpontja a posztoknak. Mivel azonban van bennem némi exhibicionizmus, szeretném az internetlakókkal is megismertetni a gondolataimat, esetlegesen a saját sorsomat.

S hogy mi várható a továbbiakban?

Csak azt tudom mondani, amit Lucifer mondott az Úrnak Az ember tragédiájának Első színében:

“Nem adhatok mást, csak mi lényegem.“

Ehhez kellemes olvasást kívánok a velemtartóknak!