Nem újdonság, amit itt írni fogok. Szeretett tanárnőm, kezdő írói szárnypróbálgatásaim előtt, közben (még 2007-ben) jó előre figyelmeztetett, hogy “XY vidéki városban esélytelen megjelenni, mert nyugdíjas-irodalom” van. Akkor még nem értettem, hogy ezt nem degradációképpen mondta, hanem ténymegállapítás gyanánt. Csak, mert ez a ténykérdés. Na jó, nem ilyen egyszerű: a szépkorúak tömege az egyetlen réteg,
Tegnap újabb szívszorító hírt kaptam: egy motoros vesztette életét a 21-es főúton, nem messze attól a helytől, ahol éveken át éltem. Ez már a harmadik ember a faluból, akit közlekedési baleset ragadott el. Három különböző élet, három egyedi sors, de mind ugyanarra a végzetre jutott: a sebesség vált az életük végpontjává. A 21-es úton történt
Van egy ötéves fiam. Egy kis őrült, tele élettel és lendülettel. Ha nem lenne, most talán nem is érteném, mennyire kegyetlen tud lenni a sors és milyen őszinte humorral szúr oda, ha éppen arra van kedve. Két éve próbálunk neki testvért adni, a feleségemmel minden megteszünk, amit csak lehet. A női oldal “‘hiányosságait” feltételezte a
avagy miért hagytam el a tanári pályát öt éve? Ha jól csalom le az időt, éppen az ötödik tanév kezdődött el nélkülem, mióta otthagytam a most már bízvást nemzeti cirkusznak tekinthető közoktatást. Öt éve hagytam el a tanári pályát. Ahogy Vajda János is visszatekintett az idő múlására Gina-verseiben, úgy én is gyakran gondolok vissza azokra
Szóval eljött ez az idő is: igyekszem minden évben megjutalmazni magunkat egy olcsóbb, külföldi társasutazással – s ezzel magamat is biztatom, hogy ismét meg tudtam teremteni az árát programozóként (tanárként eltöltött 10 évemben gyakorlatilag nem voltunk nyaralni – nem telt rá). Talán idén éreztem először, hogy ez mennyi irigységet váltott ki a körülöttem lévő emberekből,
Kedves Péter! Hogy a legfontosabbal kezdjem: engedd meg, hogy gratuláljak most megjelent könyvedhez, a Várni a 29-esre címűhöz. Hogy stílszerű legyek: a könyvedet egy Montecatini Termé-ből, vagy még pontosabban Pistoia-ból hazafelé úton olvastam el – egyszuszra, körülbelül a feléig. Elnézésedet kérem, hogy máris billentyűzetet ragadok, de túl sok minden kívánkozik ki belőlem a könyved olvastán
Szóval íme a második, kiegészített csonk, amit 2021.06.22-e óta képtelen voltam befejezni, de ahogyan a Sparos önkiszolgáló kassza hangja felidézte a filmben szereplő Zed-10-et, már rögtön rávágtam a film mottóját: “A bűn nem kifizetődő.” A Fortress – 33 emelet mélyen a pokolban magyar című, 1992-ben elkészített sci-fi beillik a 90-es évek másodsodratú tudományos-fantasztikus filmjeibe: költségvetése
Szinte minden egyes évben csak a feleslegesség, sőt a totális értetlenség ül tort a márciusi nemzeti ünnepünkön. Már nem is tudjuk, hogy miért ünnepelünk, ha pedig igen, akkor legtöbbször csak az iskolai ünnepélyek erőltetett és uniformizált formái maradtak meg az emlékezetünkben. Bár már nem vagyok tanár, mégis úgy látom, hogy a történelem 1848-as forradalomtól második
Szóval ismét önvallomás következik, Kedves Olvasó: piszok rosszul alszom. Kb. 20 éves koromig hortyogtam, mint a tej, de a közelebbi és távolabbi múlt folyamatos stressze és problémamázsái alatt egyre nehezebben tudok elaludni. Próbáltam már macskagyökeret rágcsálni, ami olyan büdös volt, mint a cica másik testrés(z)e – próbáltam Valeriánát, sört, meleg tejet, kínai javasasszony csecsét bevenni,