A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam, sőt, ideiglenesen fel is hagytam a munkakereséssel. De ez egy újabb álláshajsza bejegyzés témája lesz. Valahogyan összeszedtük magunkat annyira, hogy mint a feleségem, mint én, mint a gyerek kissé vidámabbak lettünk. Újra sportolunk (ma például 7,17 kilométert gyalogoltunk jó erős tempóban), újra tervezünk… újratervezünk. Egyre biztosabbá válik, hogy legalább fél évet még ki kell bírnunk …
És megint egy lelkiállapotomhoz illő dal. Tegnap este megálmodtam ezt a címet, illetve – pontosabban – félálomban merült fel az elmém kavargó, kutyorgó mélyéből ez az idézet. A Harcosok Klubjából van (nem, nem fogom ezt sem bemutatni, tessenek kérem megnézni újra!). Mint rengeteg mindent, ezt sem értettem még vérvedelő tiniként vagy folyamatosan magoló, fiatal felnőttként. Ahhoz el kellett jutni. FIGYELEM, RONTÓC/SPOILER! Emlékeztek arra a részre (1:16:10 a filmben), amikor a Narrátor koszosan, véres foggal, gyűrött, kulcscsontig kigombolt fehér ingben, nyakkendő és zakó nélkül, szanaszét ráncolódott barna nadrágban megy be a főnökéhez, aki a sárga földig le akarja baszni azért, mert …
Bár tombol a meleg és az év ezen szakaszában az álláshajszám a lehető legalkalmatlanabb időben indult el. Bizony, nincs könnyű dolga az ember fiának, ha az uborkaszezon kellős közepén keres állást. Annyira meleg van és nekem annyira nincs kedvem és energiám bejegyzést írni, mint Repülős Gizinek visszazárni a nyitott ajtót. A héten már 2 bejegyzésvázlatot és egy korábbi vázlat kibővítését kezdtem el, de egyszerűen hol a gyerek van megőrülve, hol az állásinterjúk okozta idegesség akadályozza meg az értékelhető sorok legépelését. Hol pedig egyszerűen olyan életteli vagyok, mint egy ritkán nyírt, Brazíliából importált afgán agár nyári kánikulában. A hét – a …
Mivel úgy vettem észre, hogy a heti egy poszt túlságosan sűrű leírását adja a látszólag “eseménytelen eseményeknek”, így a saját dolgomat megkönnyítve igyekszem a hétvégén történteket külön részbe sorolni. Az oldallal kapcsolatos információ, hogy létrehoztam – mostani intencióm szerint kísérleti jelleggel – egy Facebook-oldalt is a blognak, hátha idetalál még egy-két jószándékú pajtás. Mivel nekem kifejezetten unalmas volt megírni a bejegyzések utáni posztot Twitterre, így erre is kerestem egy megoldást egy WordPress-plugin, a Blog2Social személyében. Még nem tudok nyilatkozni a hatékonyságáról. A hétvégén, pontosabban szombat reggel beküldtem a TúlzóElvárású Kft. számára a félkész programot, sajnos a front-enddel nem boldogultam. Tudom, …
Már szavaim sincsenek arra az avícsire, amiben vagyok. Ezen a héten a körülmények miatt kudarcot vallottam sztoikusként és a heti viselkedésemmel a teljes antitézisét gyártottam le a sztoikus filozófiának. Már csak a totális és tökéletes ellentétével, a következő videóval tudom kifejezni, hogy mennyire elegem van… (Plusz pont a megfejtőnek, aki megmondja, hogy melyik ikonikus filmhez kötődik az alábbi zene és klip.) Annyira szürreálisan lett szar minden egy pillanat alatt, mintha maga Örkény mester írta volna: esküszöm, hogy ma már csak az őrnagyot várom, hogy egész este dobozoljon velünk (legalább addig valaki vigyázna a gyerekre). Előtte derült ki, hogy a tavaly …