Manapság egyre-másra gondolkodom el azon, hogy mi a szeretet és mi annak az abszolút jellemzője, ha úgy tetszik, az értelme? Modernségünkben, amikor gombnyomásra gyártják nekünk az érzelmeket, s azokat gyakorlatilag a Netflix akaratának megfelelően éljük meg, mit jelent nekünk a szeretet? Van-e még ilyesmi? Trendi ez még, vagy pedig csak az létezik, amiről e-mailes visszaigazolást kaphatunk a “black friday-en” leadott rendelésünkkor? Közhely, hogy mennyire gazdag a mi nyelvünk, mennyi mindent ki tudunk vele fejezni. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint a nyelv a gondolkodás eszköze, tehát egy nép gondolkodása csiszolja a nyelvét, annak leképeződése lesz: szintén nyelvészeti frázis, de például az eszkimóknak több …
Tehát, hölgyeim és uraim, valamint marsiak, moszatok, mókusok, mokkáskanalak és egyéb, nem földi életformák – visszatértem, mint a videodiszkó a divatba. Igaz, hogy több ideig voltam távol, mint szerettem volna, de mentségül írom: rengeteg minden történt velem az elmúlt több, mint két (és fél) hónapban. Egyvalami sajnos nem változott – állásom még nincsen, azonban a technológiai hiányosságaimat nagyrészt leküzdöttem. Erről majd máskor, másik bejegyzésben. Nem állítom, hogy visszahozom a blogon a rendszerességet, de azt igen, hogy a szemem a szeren lesz – mint GG Allinnak. Elsőként talán valami érdekes témát hoztam. Mivel – sejtelmesen most csak ennyit mondok – újra …
A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam, sőt, ideiglenesen fel is hagytam a munkakereséssel. De ez egy újabb álláshajsza bejegyzés témája lesz. Valahogyan összeszedtük magunkat annyira, hogy mint a feleségem, mint én, mint a gyerek kissé vidámabbak lettünk. Újra sportolunk (ma például 7,17 kilométert gyalogoltunk jó erős tempóban), újra tervezünk… újratervezünk. Egyre biztosabbá válik, hogy legalább fél évet még ki kell bírnunk …
És megint egy lelkiállapotomhoz illő dal. Tegnap este megálmodtam ezt a címet, illetve – pontosabban – félálomban merült fel az elmém kavargó, kutyorgó mélyéből ez az idézet. A Harcosok Klubjából van (nem, nem fogom ezt sem bemutatni, tessenek kérem megnézni újra!). Mint rengeteg mindent, ezt sem értettem még vérvedelő tiniként vagy folyamatosan magoló, fiatal felnőttként. Ahhoz el kellett jutni. FIGYELEM, RONTÓC/SPOILER! Emlékeztek arra a részre (1:16:10 a filmben), amikor a Narrátor koszosan, véres foggal, gyűrött, kulcscsontig kigombolt fehér ingben, nyakkendő és zakó nélkül, szanaszét ráncolódott barna nadrágban megy be a főnökéhez, aki a sárga földig le akarja baszni azért, mert …
Bár tombol a meleg és az év ezen szakaszában az álláshajszám a lehető legalkalmatlanabb időben indult el. Bizony, nincs könnyű dolga az ember fiának, ha az uborkaszezon kellős közepén keres állást. Annyira meleg van és nekem annyira nincs kedvem és energiám bejegyzést írni, mint Repülős Gizinek visszazárni a nyitott ajtót. A héten már 2 bejegyzésvázlatot és egy korábbi vázlat kibővítését kezdtem el, de egyszerűen hol a gyerek van megőrülve, hol az állásinterjúk okozta idegesség akadályozza meg az értékelhető sorok legépelését. Hol pedig egyszerűen olyan életteli vagyok, mint egy ritkán nyírt, Brazíliából importált afgán agár nyári kánikulában. A hét – a …