személyes
2026.10.12.
Amikor hallottam most vasárnap, hogy a mögöttem levő két siratóasszony úgy imádkozott, mintha egyszerre ittak volna ecetet és citromot, akkor beugrott egy gyerekkori emlék. Úgy emlékszem, 1998 körül történt, Taron. István atya arról prédikált, hogy örömmel kellene imádkozni. Különösen a „Most segíts meg, Mária” maradt meg bennem ebből az egészből. A prédikáció többi részét elvitte
- 2025.10.08.
Szóval az van, hogy szept.30-ával felmondtam. Rendes, 60 napos felmondással: nov.30-ig vagyok még állományban a cégemnél. Egy január óta tartó szívatás-sorozat végére került pont. Ez a cég, amit imádtam és évekig lobbiztam, hogy felvegyenek – egy év alatt gyakorlatilag szembeszarta saját magát. Van az a pont, amikor az embernek végleg elgurul a gyógyszere. Amikor rájön,
- 2025.08.08.
Avagy: Scully, Mulder, Dexter – mit engedhettek volna meg maguknak?) Volt némi időm a kényszerű táppénz közepette, így gondolkodni kezdtem. Mindig csak a hősöket látjuk, de mi van, ha csórók? Képzeld el: egy karakter 20 évig nyomoz, lövik, üldözik, túlórázik – és a sorozat végén egyszer csak eltűnik a képernyőről. De vajon miből élne tovább?
- 2025.07.01.
Alig pár napja, hogy múlt pénteken felkerült a Netflixre a Squid Game harmadik, befejező évada, de a rajongói közösség máris hangos a csalódottságtól. Én is a képernyő előtt ültem, vártam a katarzist, a nagy lezárást, de helyette csak egy egyre mélyülő ürességet éreztem. A maratoni darát követően pedig már nem volt kérdés, és ki kell
- 2025.06.30.
Van egy különleges izgalom abban, amikor az ember rátalál egy pályázatra, ami megszólítja. Egy téma, ami beindítja a fantáziát, egy lehetőség, hogy megmérettessük magunkat, hogy a fióknak írt soraink talán napvilágot lássanak. Nemrég én is belefutottam egy ilyenbe: adott volt egy sor inspiráló kép, mi pedig, a pályázók, verset írhattunk hozzájuk. Remek ötletnek tartottam, a
- 2025.05.30.
Négy hónapja küldtem el a verseskötetemet egy országos, neves irodalmi kiadóhoz. Nem első próbálkozás volt – a magyar irodalmi tér egyik legtekintélyesebb intézményéről beszélünk, ahol évente néhány új kötet jelenik meg, zömében már bejáratott nevek alatt. Tudtam, hogy nem vagyok favorit. De abban is biztos voltam, hogy amit elküldtem, nem hobbipoézis, nem szellemi kaland, nem
- 2025.03.01.
Vannak vizsgák, amik próbára teszik az embert, és vannak vizsgák, amik egyszerűen csak igazságtalanok. Ez az utóbbi volt. Egy olyan folyamat, ahol nem az volt a kérdés, hogy sikerül-e, hanem hogy mikor és hogyan buktatnak meg úgy, hogy ne legyen esélyem kikerülni belőle. Hosszas, két és fél hónapnyi vajúdás után tegnap kaptam meg az elutasító
- 2025.01.30.
A felelősség ára – amikor a távozók nyomában csak a káosz marad Technikailag ma volt a közvetlen kollégám utolsó napja a cégnél. Két exitinterjúja volt, az egyiken a HR-es leányka finoman közölte vele, hogy hazugság lenne azt állítani, hogy a cég harmadszorra is visszavárná. A másik, talán a jelen bejegyzés szempontjából fontosabb találkozója a hub
- 2025.01.19.
Boldog újévet kívánok a Nyájas Olvasóknak 2025 első bejegyzésében! Tavaly óta tényleg igyekeztem a személyes jeremiádák számát minimálisra csökkenteni, de idén valahogy úgy érzem, mintha hátrafelé ültem volna a 2025-ös évre. A közvetlen kollégám két hét alatt összekapart magának egy új állást. Nemcsak hogy kevesebbet fizet, de az értelem szikráját is nélkülözi. “Utánam a vízözön”
- 2024.11.15.
Jelen esszé bő vázlata egy 2007-es jegyzetfüzetemben várta sorsát. Mivel nem fejeztem be, publikálás előtt ezt meg kellett tennem. Csak újraolvasás után vettem észre, hogy mennyire aktuális a lassan 20 éve papírra vetett gondolatfolyamom, így talán az Kedves Olvasóim is hasznát vehetik – ha mást nem, legalább gondolatébresztőnek. A 21. század elején született nemzedéket gyakran
