Az elmúlt 3 hétben túlélni igyekeztem. No, bevallom, hogy ez kissé drasztikus megfogalmazás… Valójában csak basztam a rezet és igyekeztem megtanulni a céges kutyafittyet. Az első két héten még belépni sem tudtam szinte egyetlen rendszerbe, de erről már írtam valamelyest. Végül majdnem 3 hét után, e hét szerdáján (január 24-én) megkaptam a fejlesztői gépemet, egy
Elnézésedet kérem, Kedves Olvasóm, lemaradtál a történtekről, mint a magyar életszínvonal. December. 13-a óta, tehát gyakorlatilag 1 hónapja csak száguldanak velem az események. Mivel eléggé sok minden történt, másrészt meg a heti adagokhoz ez azért kevés, így igyekszem az eddigieket 2 bejegyzésbe összeszedni. Szóval – legutóbbi bejelentkezésemben még írtam erről – gyors egymásutánban csináltam végig
Emberi arcok a statisztikák mögött Még karácsony előtti a hír (egészen pontosan 2023.12.20-i), hogy Magyarország egyik legnagyobb bootcampje, a Green Fox lehúzza a rolót. Én már akkor tudtam, hogy akarok erről valamit írni, mert van mondanivalóm a dologról. Bővebben, akit érdekel: https://g7.hu/vallalat/20231220/miert-zar-be-az-egyik-legismertebb-programozosikola-ha-nemreg-meg-brutto-600-ezres-kezdofizetessel-is-vadaszni-kellett-a-fejlesztokre/ A hír első hallásra nagyon megdöbbentő volt: hiszen a Green Fox az egyik
Szóval végre van miről írni. Első hír nem túlzottan jó: eddig a pontig, a héten 9 12 visszautasítás érkezett (péntek 16 óráig – Admin). Az egyik Háerres elvtársnő biztosra ment és összesen háromszor sikerült elküldenie a visszautasító levelet egymás után. A heti lerázásokból egy pozícióra sajnos butaságból, “véletlenül” adtam be a jelentkezésemet: Senor Fullstack Fejlesztő.
Üdvözöllek újfent a bináris dzsungelből, Kedves Olvasóm! Egy újabb hét telt el állásinterjú nélkül: csak a mai nap 3 elutasítást kaptam e-mailben, anélkül, hogy a kapcsolatfelvétel legcsekélyebb kísérlete történt volna. Mivel már eléggé régóta úszkálok ebben a digitális álláskeresési pocsolyában komolyabb eredmények nélkül, így kutatni kezdtem az okokat. Mint kiderült: az eddigi magas elutasítások oka
Persze abban a pillanatban, hogy megírtam az előző bejegyzésemet, megint seggcsókoltatott a sors. Szerdán, okt. 25-én, 9:27-kor kaptam az elutasítást a könyvtárosi állásra, amin persze nem is csodálkoztam, tekintve, hogy az eredetileg tervezett 30 perces állásinterjú ajtótól ajtóig 12 perc volt. Tudtam, hogy nem akarok itt dolgozni: bruttó 316 ezer Ft-ért havonta egy szombatom is
Szóval felmondtam – ismét. Annak ellenére, hogy egyetlen idegszálam sem kívánta és annak idején mondtam, hogy inkább odaszögezem a kezem az asztalhoz, mintsem felmondjak – mégis beadtam a felmondásom. Az élet pedig hoz furcsa helyzeteket. Elöljáróban: nem én akartam menni, de múlt hétfőn 09.11-én (hangulatában passzol az e napon történt másik esemény is) eléggé jól
Kedves Olvasók! Jelentem, túléltem Erdély gigászi erdejeit és hegyeit, plusz egyetlen mackó sem rágcsált meg. Jelenlegi poszt inkább csak egy alibi bejegyzés, hogy jelentkezzek: szeretnék még szentelni egy rendes, bőséges bejegyzést az erdélyi kirándulásról. Képekkel és esetleg videókkal együtt. Rengeteget fotóztam, de olyan mennyiséget, hogy a Google Drive 2,5 napig szinkronizálta a tárhellyel. Az erdélyi
Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam. Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni a problémáimat, de akkor
Szóval megint alibibejegyzéssel próbálom enyhíteni a blogon, elemi erővel feltörő kommentáradatot (0 db), melynek témája: “hová tűntél?” Jelentem, éppen túldolgoztatnak. Történt éppen egy hete, hogy kedvenc kisfőnököm és a nagyfőnök, valamint a legtöbb fejlesztő éppen nyaralni mentek. A főnökség esetében ez az időszak 2 hét volt. Igen ám, de nehogy az a maréknyi fejlesztő (3 fő