Tehát, hölgyeim és uraim, valamint marsiak, moszatok, mókusok, mokkáskanalak és egyéb, nem földi életformák – visszatértem, mint a videodiszkó a divatba. Igaz, hogy több ideig voltam távol, mint szerettem volna, de mentségül írom: rengeteg minden történt velem az elmúlt több, mint két (és fél) hónapban. Egyvalami sajnos nem változott – állásom még nincsen, azonban a technológiai hiányosságaimat nagyrészt leküzdöttem. Erről majd máskor, másik bejegyzésben. Nem állítom, hogy visszahozom a blogon a rendszerességet, de azt igen, hogy a szemem a szeren lesz – mint GG Allinnak.

Elsőként talán valami érdekes témát hoztam. Mivel – sejtelmesen most csak ennyit mondok – újra érintett vagyok egy újabb bootcamp képzésében, szeretném összehasonlítani az állami és bootcampes programozóképzést. Annyit csak kiegészítésként: a tapasztalataim 2019-2021 közöttiek.

Illusztráció az előző állításomhoz – szigorú mellszőrzettel

Éppen írtam volna tovább a sztorit, amikor belebotlottam ebbe az Index-videóba. Mielőtt továbbolvasnál, nézz bele légyszi, mert tényleg kapcsolódik az esszémhez.

Felnőttképzés – offline módon:

A videó mindkét részében érintett vagyok. Pontosabban úgy érzem magam, mint a gördeszkatervező srác a videóban – kegyetlenül átkúrtak az OKJ-képzéssel engem is.

Anno, mikor elkezdtem a Nagy O betűs képzőnél az egész szoftverfejlesztői képzést a város egyik műszaki középiskolájába tereltek össze bennünket. Igaz, ugyan, hogy délután 17-18 óra körül volt a gyülekező, de erről csak AZNAP 14 óra körül tudtam, dacára annak, hogy a feleségem igyekezett letelefonálni a részleteket.

A helyszínre érkezve valahogyan úgy éreztem magam, mint a Ben Hur statiszták a stadionban a rendező nélkül: mindenki, a jövendőbeli lótenyésztőktől, a fitness edzőkig a folyosón várt, de egyetlen szó sem esett róla, hogy akkor most merre is kellene orientálódni? Már az elején is látszódott az a fejetlenség, mely ezt az egészet jellemezte. A lényeg, hogy már akkor is kiderült: itt csak a pénzlehúzás volt a lényeg. Nettó 578 ezer forintért kaptunk egy kiégett informatikatanárt, aki másod-harmadállásként érettségi programozási feladatokat taníttatott velünk. Egy 70-80 év közötti, kevéssé vitális, a tanfolyamot láthatólag sokadlagos nyűgjének tekintő idős urat kaptunk a vezetéstől, aki ívesen leszarta, hogy megtanulunk-e programozni azért a nehezen megkeresett pénzért, melyet a le kellett szurkolnunk egyben vagy pedig havi részletekben.

Az első alkalommal még számítógép sem jutott nekem, így ott ültem és jegyzeteltem a füzetembe, mert más nem tudtam tenni. A tanári válasz: “Írjak Y. úrnak, mert ő (mármint az Öreg) helyileg nem tud segíteni.”

Mivel egyre-másra buktak ki a szarságok, így Y. úrnak én szorgalmasan írtam is a leveleket (most megnéztem egészen pontosan, 16 darabot). Az csak egy dolog, hogy én rendkívül udvariasan önöztem, ő pedig következetesen tegezett (a klasszikus csendőrperturól itt és itt olvashatsz). Ezen hamar túltettem magam. A probléma akkor következett be, amikor a vizsga előtt egy hónappal leadandó szakdolgozatok leadásának mikéntjét nem tudtuk a vizsga előtti héten sem – így újfent írtam neki. Innentől maximálisan telibeverte, hogy mit írok neki – juszt sem válaszolt egyetlen levelemre sem.

Hamarosan én lettem a lusta tanárok és ügyintézők réme, aki állandóan valamiért veri a palávert, pedig csak tényleg a legalapvetőbb dolgokat kérdeztem. Ez az egész odáig fajult, hogy a vizsgán maga az Öreg adott hármast, mert kibaszottul unszimpatikus lettem neki – dacára a szó szerint bevágott normálforma definíciókba és programozási kifejezések magyarázatába.

Y. úrtól kapott szóbeli tételek innen lettek ellopva (közünk sem volt az adott tanfolyamhoz). A probléma csupán az volt, hogy 2017-ben frissítettek a szóbeli tételsoron (5 tételt érintve), de a lenyúlt tételek csak 2016-osak voltak. Írtam neki, hogy mi a stájsz? Majd néhány nap múlva ismét udvariasan megkérdeztem, hogy most mi a teendő a tételsorral? Most ránk a 2016-os tételsor vonatkozik? Továbbra sem akadt semmi válasz. Mivel nagyon gyorsan kellett döntenem, végül úgy határoztam, hogy az új tételsort veszem figyelembe. (Igazam lett végül.) Végül ráment 3 hetem arra, hogy napi 12 órában kidolgozzam a szóbeli tételeket, mert ami kaptunk, az teljesen tanulhatatlan volt: szó szerinti CTRL+C másolat a Wikipédia szócikkeknek.Értettem a tételkidolgozáshoz, mivel magam is komplett tételsorokat állítottam össze és dolgoztam ki történelemből. A saját változatomat átküldtem a többieknek is.

Közben a “tanítás” langyos vizelet módjára csordogált.

Semmit sem tanultunk a tanártól. A másik kollégája, akinek a hálózatokat kellett volna megtanítania, pedig egyszerűen ghostingolt bennünket. Magyarázat és tanári kifejtés? Semmi.

Tananyag és a munkaerőpiac helyzete? Semmi. Szó szerint az hangzott el: “Azért tanítok maguknak Pythont, mert azzal a legegyszerűbb leprogramozni az OKJ-vizsgafeladatokat, a Javát pedig azért, mert kellett egy második programnyelv a tanmenetbe.”

Órákat töltöttünk azzal, hogy azt figyeljük, hogy az Öreg hogy pötyögi be a faékegyszerűségű programkódjait – magában motyogva, mindenfajta magyarázat nélkül. Már amikor sikeresen lefutott a spegettikódja.

Amikor kitört a Covid-mizéria természetesen semmiféle egyéb magyarázatot vagy útmutatást nem kaptunk: gyakoroljunk magunkban. Azt gondoltuk, hogy talán egy informatikatanár képes (lehetne) online oktatni, ha már… Igen, tanított is. A másik, párhuzamos csoportot, akiket sokkal jobban bírt, mint bennünket. Erről persze semmiféle információt nem kaptunk – úgy tudtuk meg, hogy egy pasi az egyikünk gépén hagyta elmentve a jelszavát, így be tudtunk lépni a másik csoport chatszobájába.

Én és a csoportom majdnem 2 hónapot tököltünk itthon bármiféle útmutatás nélkül. Nagy meglepetést nem okozok azzal, Kedves Olvasó, ha lelövöm a poént: nem értünk végig a tananyagon. Szóbeli tételekre már semmiféle idő sem jutott, sőt a MySQL-t is 60 perc (!) alatt darálta le. PHP-t pedig 20 percig oktatott, megmutatva, hogy “miért nem tanítja“. Miafasz? A webfejlesztés kimerült a sima HTML-ben és az alap CSS szelektorok megismertetésében.

Az Öreg rájöhetett arra (vagy súghattak neki), hogy ez édeskevés lesz a vizsgára: utolsó előtti nap átküldte a vizsgafeladatok “házi” részét. Persze nem értettünk hozzá, mert a megvalósításhoz szükséges tudást már nem adta át – így ketten-hárman próbáltuk megcsinálni a feladatot – úgy-ahogy sikerült is.

Végül az OKJ három hét tanulás után sikerült, a nulláról, segítség nélkül felépítve végül mindenre összesen hármast kaptam, mert a “kedves” tanár úr lepontozta a saját maga által javított feladatokat (két modulra is kettest kaptam, hiába írtam két teljesen működőképes programot), a központi programozói feladat (amit nem ő javított) ellenben egész jó (négyes) lett. A szóbelire szereztek valami bugris jogi doktort vizsgaelnöknek, aki igazságügyi computerszakértő. Természetesen ez volt a “doktorok harca“: mindenbe, a szó szerint bevágott definíciókba is belekötött – majd most ő megmutatja egy bőccsésznek, hogy “hol a helyed komám”! Komolyan: kinézetre, stílusra, ruházatra, stb. mintha valami inkvizítor jött volna vizsgáztatni. Igazi rémálom volt, volt egy kiugrott rendőr is mellettem, azt persze telidicsérték az egy óra alatt összefosott programjával. Mindegy, leszarom, kértem egy angol és egy német nyelvű Europass-t, aztán mikor megkaptam, elhatároztam, hogy végleg végeztem az O kezdőbetűs, ötbetűs “képzővel”.

Programozástanulás – online:

2020 decemberének végén, mikor a kezembe kaptam a semmire se jó szoftverfejlesztő OKJ-s bizonyítványomat rögtön éreztem, hogy azért ez olyan kevés lesz, mint a Szex és New York-ban a tesztoszteron-túltengés. Először a Java junior backend képzést szereztem meg, majd ennek befejeztével újra tanfolyamon veszek részt.

Annyi rontóc azért lesz a történetben, hogy végül sikerült bekerülnöm az Újratervezés 2.0 tanfolyamba. Végül junior frontend fejlesztőnek mentem, hiszen a junior Java backend developer képzés anyagát szinte kottára elvégeztem éppen a tanfolyam indulása előtt. Mindig is érdekelt a frontend, de valahogyan sohasem tanultam meg az alapokat igazán jól. Én már a HTML résznél elkezdtem unatkozni, a CSS-nél pedig már a csuklómat nyiszáltam, annyira nem érdekeltek a padkák és a margók: ezeket én még tízéves kis srácként, egy Pentium 1-es gépen, magamtól tanultam meg.

Ómamám! Ég és föld a különbség.

Mivel szeretnék anonim maradni továbbra is, éppen ezért nem szeretném direktben elárulni, hogy végül melyik képzőt választottam: annyit azért megosztok veled, Nyájas Olvasó, hogy mindenképpen Angulart akartam tanulni az előző munkahelyem miatt (ez máris megfelezi a lehetséges képzőket), valamint hogy a képző, amihez jelentkeztem nyakig benne van az Újratervezés 2.0 videóanyagának kialakításában.

November 9-én lesz az első előszűrő, egy fantasztikus 4 órás vizsga személyében. Remek.

Annyit azonban hadd flexeljek, hogy a 10 ezer jelentkezőből 8000-en vizsgáztak le. A szakmai vizsgám 92%-os, a logikai vizsgám 83%-os, az angol nyelvi vizsgám 96%-os lett (biztos vagyok benne, hogy csak egyetlen megoldásra dolgozták ki a tesztet, azért buktam 4%-ot – felsőfokú angollal). Ez gyakorlatilag elég volt arra, hogy az elsőre megjelölt intézmény elsőre megjelölt képzésére felvegyenek. Persze a dolog szépséghibája, hogy fel kellett bumliznom Budapestre, hogy aláírhassam a képzési szerződést. De maga az oktatás október 11-én kezdődött. Haladó HTML, haladó CSS és JavaScript 1. hetében a változók, függvények és tömbök kerültek terítékre.

Nekem – kiadós Java, Spring Boot tudással a hátam mögött – már az agyam hátulját karcolgatja az unalom, amikor a tömbbejárást magyarázzák. Annyi érdekes azért volt a tananyagban, hogy itt nem kell típust deklarálni a változóknál (illetve csak annyit, hogy var, let vagy const legyen az istenadta). Tegnap arra ment el fél órám, mert nem értettem, hogy egy primitívben (változóban) hogyan lehet egyszerre 3 érték… Aztán rájöttem, hogy a Java egy erősen típusos nyelv, a JavaScript meg nem, így a JS volt olyan kedves tömböt gyártani nekem a változóból, ha már Adminka volt olyan hülye, hogy egyvalamibe pakolgatta bele az értékeket. 😀

Teljesen már élmény ez a fajta tananyagminőség és tanítás. Érezhető, hogy a képző mindent megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat. Délután 16-17 óráig elérhető mentorok (szinte azonnali válasszal), a tananyagot teljesen feldolgozó videóanyag, heti 3 konzultáció. Automatizált tesztrendszer és feladatértékelés. Nem semmi!

A tanárok tényleg naprakész, munkaerőpiac által kirostált anyagot tanítanak – jól magyarázott videós anyagokkal és tényleg érthető módon. Pár apróság zavar csak: tényleg érezhető, hogy itt a pedagógiai ismeretek még nincsenek azért a csúcsra járatva. Marad a kérdve kifejtés vagy a “gyere rá a guglival hülyegyerek” című történet. Ettől függetlenül eddig élvezem a dolgot cefetül, bár tananyagot tekintve tényleg rahedli anyag van: heti 35-50 kb. 5 perces videó és 3-4 hétközépi projektmunka és 1 hosszabb, hétvégi projekt leprogramozása a penzum, ehhez jön heti 3 általában 60-90 perces konzultáció online.

A későbbiekben erről még írni fogok, de most inkább csak helyzetjelentésnek és “alibinek” szánom ezt a bejegyzést, hogy miért is nem vagyok mostanság olyan fickós ezen a weboldalon.