Amit egy tisztességes blogban hiányolni szoktál, az itt van.

Admin

Legutóbbi hozzászólások

  1. Köszönöm szépen a biztatásodat. Azért gyere vissza légyszi időnként olvasgatni, ha időd és kedved engedi. A blogolást semmiképpen sem hagyom…

  2. Örülök hogy így alakult. Itt legalább nincsen nagyúr. Közben van egy sejtésem hogy ki lehet ő valójában, de mindegy. Sok…

  3. Szia Mérnök! Egy dél-magyarországi település megyei rendőr-főkapitányságán dolgozom, mint IT-s főügyintéző. Bizalmi állás, több körös állásinterjú után kerültem be. Elméletileg…


Archívum


Bejegyzések kategóriái

Egy szoftverfejlesztő krónikája 1. – Harc a Nagyúrral

Teljesen ambivalens zene a bejegyzés olvasásához: Bármennyire is szeretném, nem tudom mellőzni a mindennapok leírását a blogomból – és őszintén, nem is szeretném. Annyira küzdök azért, hogy pozitívan tudjam megélni mindazt, ami velem történik, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan életszakasz a családom valóságában, amiben nagyon nehéz meglátni a jót. Írtam egy bejegyzést nemrégen…

Inez története, avagy hogyan (nem) lehet feldolgozni egy iskolai tragédiát?

A férfi tanárok legtöbbször azt híresztelik, hogy ők bizony téglafalak, melyen nem hatol át a diákok problémája. Én magam is ezt hittem egészen addig, amíg Inez, a túlkoros tizenegyedikes halálhíre el nem jutott a tanáriba egy október végi napon. Inez (UPDATE – a lányt természetesen NEM Ineznek hívták) volt – itt már nem szépítek –…

Nevelési frász 2. – A mérgező nagyszülők

Gratulálnom kell magamnak, mert sikerült egy héten “tripláznom” a hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok számát tekintve. A legutóbbi blogbejegyzésemben ígértem néhány gondolatot a szüleinkről, akik sikeresen “felküzdötték magukat” mérgező szülőkből mérgező nagyszülőkké. Az elmúlt 2 napban olyan szinten negligáltak bennünket, hogy így éreztem, hogy a mai nap a legjobb arra, hogy kitálaljak. Ezeknek a bejegyzéseknek az…

Nevelési frász 1. – Amikor a gyerek büntet…

Ez már a második “hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi stresszt szublimálnom. Most vagyunk…

A Covid áldozatai

Bevallom, ténylegesen csúsztatok. Most nem azokról a Fényesen Csillogó, létükkel a világot megaranyozó embermillókról beszélek, akik már a fényben vannak. Róluk nem lehet mesélni: nincs olyan szó, ami ezeknek az embereknek a hiányát csak körvonalakban körül tudná írni. Rokonok, ismerősök halála – milliónyi felfoghatatlan tragédia. Nekem meghalt a negyedik osztályos tanárnénim, akit bár nem szerettem,…

Szervezeti szervezetlenség, avagy fejetlenség a cégben

Éppen azon gondolkozom nagyon erősen, hogy továbblépek a mostani cégemtől. Mindjárt kifejtem, hogy miért. Sajnos nem az első eset az életemben, amikor a céges kultúra hiánya miatt kell továbblépnem, de most először bánom, hogy eddig fajultak a dolgok. Első esetben – ahogy már néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam róla – egy országos, zenével foglalkozó cég sajtóreferense…