avagy miért hagytam el a tanári pályát öt éve? Ha jól csalom le az időt, éppen az ötödik tanév kezdődött el nélkülem, mióta otthagytam a most már bízvást nemzeti cirkusznak tekinthető közoktatást. Öt éve hagytam el a tanári pályát. Ahogy Vajda János is visszatekintett az idő múlására Gina-verseiben, úgy én is gyakran gondolok vissza azokra
Emberi arcok a statisztikák mögött Még karácsony előtti a hír (egészen pontosan 2023.12.20-i), hogy Magyarország egyik legnagyobb bootcampje, a Green Fox lehúzza a rolót. Én már akkor tudtam, hogy akarok erről valamit írni, mert van mondanivalóm a dologról. Bővebben, akit érdekel: https://g7.hu/vallalat/20231220/miert-zar-be-az-egyik-legismertebb-programozosikola-ha-nemreg-meg-brutto-600-ezres-kezdofizetessel-is-vadaszni-kellett-a-fejlesztokre/ A hír első hallásra nagyon megdöbbentő volt: hiszen a Green Fox az egyik
Üdvözöllek újfent a bináris dzsungelből, Kedves Olvasóm! Egy újabb hét telt el állásinterjú nélkül: csak a mai nap 3 elutasítást kaptam e-mailben, anélkül, hogy a kapcsolatfelvétel legcsekélyebb kísérlete történt volna. Mivel már eléggé régóta úszkálok ebben a digitális álláskeresési pocsolyában komolyabb eredmények nélkül, így kutatni kezdtem az okokat. Mint kiderült: az eddigi magas elutasítások oka
Szóval ez a 101. bejegyzésem, amit a blogomon olvashatsz, Nyájas Olvasóm. (A pontosság kedvéért megemlítem, hogy összesen 120 bejegyzés van az adatbázisba mentve, ebből 19 vázlatban várja, hogy befejezzem végre…) Mivel mindig adok az extravaganciára, pontosan ezért nem a 100. bejegyzésemet ünnepeltem meg, hanem a rákövetkezőt. Ideje is volt, hiszen elszalasztottam a blog első és
Elérkezett ez az idő is. Még februárban kezdtem ez a sorozatot, tehetséges, de állástalan programozóként. Most már véglegesített, junior PHP programozó vagyok. Ez az időszak eléggé megterhelő volt a számomra, de hogy méltó lezárást adjak a Progklapec sorozatnak, így megpróbálom összefoglalni mindazokat a tanulságokat, melyeket ebben a közel fél évben gyűjtöttem. A tanulás A legfontosabb
Szóval bevallom, hogy csak az alkalomra vártam, hogy valamiféle, nem a programozásról szóló írást elkövethessek. Ez hosszú lesz, megint szigorúan önvallomás jellegű. Talán pár embernek, akik nem rettennek el a fekete betűdzsungeltól, érdekes lehet. Olvastam egy remek cikket, melyben 3 tanárt (nőket – ez valamiféle nemi összetételt súghat a tanár szakmáról) mutattak be, s megkérdezték
Érdekes módon ismét fellángolt a vita, arról a kérdésről, melyet én már körülbelül másfél éve, 2021 nyarán feltettem. Milyen értéke van vidékiként egy bootcamp elvégzésének a munkaerő-piacon? Több szakmai csoportot is követek Facebook-on, néhány helyen erről élénk vita folyt pár héttel ezelőtt, majd pár napja találkoztam egy podcast résszel Youtube-on is – hasonló kérdésfelvetéssel. Mielőtt
Ismét egy spontán bejegyzés, ezúttal a munkahelyről. Kvázi azzal is okolhatnám a dolgot, hogy kifogyóban a havi internetkeretem (rohadt proxys net!), de mindenképpen lenne pár apróság, ami böki az oldalamat. Mivel – tanulva az eddigiekből – nem szeretném időnek előtte ellőni a puskaport, így csak annyit mondok: a történelem ismétli önnönmagát. Több, mint egy éve
Tehát, hölgyeim és uraim, valamint marsiak, moszatok, mókusok, mokkáskanalak és egyéb, nem földi életformák – visszatértem, mint a videodiszkó a divatba. Igaz, hogy több ideig voltam távol, mint szerettem volna, de mentségül írom: rengeteg minden történt velem az elmúlt több, mint két (és fél) hónapban. Egyvalami sajnos nem változott – állásom még nincsen, azonban a
Éppen ma döntöttem úgy, hogy a holnap lejáró, online programozástanfolyam következő havi díját nem fizetem be. Tegnap egy kissé érzelmesebb levélben elbúcsúztam a tanáromtól, ő pedig hasonló modorban válaszolt: ezzel gyakorlatilag a fizetett konzultációknak vége szakadt. Szokásom, hogy minden életszakasz lezárása után leülök és átgondolom, hogy milyen eredményeket értem el és milyen nehézségekkel szembesültem. Kezdem