Van egy ötéves fiam. Egy kis őrült, tele élettel és lendülettel. Ha nem lenne, most talán nem is érteném, mennyire kegyetlen tud lenni a sors és milyen őszinte humorral szúr oda, ha éppen arra van kedve. Két éve próbálunk neki testvért adni, a feleségemmel minden megteszünk, amit csak lehet. A női oldal “‘hiányosságait” feltételezte a
Kedves Olvasók! Jelentem, túléltem Erdély gigászi erdejeit és hegyeit, plusz egyetlen mackó sem rágcsált meg. Jelenlegi poszt inkább csak egy alibi bejegyzés, hogy jelentkezzek: szeretnék még szentelni egy rendes, bőséges bejegyzést az erdélyi kirándulásról. Képekkel és esetleg videókkal együtt. Rengeteget fotóztam, de olyan mennyiséget, hogy a Google Drive 2,5 napig szinkronizálta a tárhellyel. Az erdélyi
Szóval indul a második hét is, melyet hivatásos programozóként tölthetek el. Az előző hét optimizmusa még erőteljesen élt bennem, amikor a hét elején munkába jöttem. Hétfő Hétvégén nagyobb országjárásra indultunk a szüleimhez Nógrádba, végül tegnap este 20 órára értünk haza, pont sikerült kipakolnunk a vásárfiát, mielőtt mindannyian bezuhantunk volna az ágyba. Mert persze hoztunk kaját
Szóval, amikor ezt írom, ismét túl vagyok egy másfél hetes munkahelyi kihagyáson: fél hetet szabadságon voltam a végső kifáradás előtt, míg egy hétig középfülgyulladással feküdtem programoztam otthon. Ez az év mintája volt az erőltetett menetnek: két, államilag elismert szakmát szereztem; sikeresen megmentettük a házasságunkat, új munkát szereztem, plusz előkészítettem egy esetleges karrierváltást a portfólió kiépítésével.
Ezt az áldást akkor írtam a fiamnak, amikor még meg sem született. Az volt a szándékomban, hogy születése után felolvasom neki, de valahogyan elvesztettem a szövegét, csak most akadt a kezembe – no nem baj, majd most karácsonykor fogom felolvasni neki. Gondoltam megosztom másokkal is, hátha más is szépnek, esetleg értékesnek találja. Megáldalak gyermekem! Azt
Manapság egyre-másra gondolkodom el azon, hogy mi a szeretet és mi annak az abszolút jellemzője, ha úgy tetszik, az értelme? Modernségünkben, amikor gombnyomásra gyártják nekünk az érzelmeket, s azokat gyakorlatilag a Netflix akaratának megfelelően éljük meg, mit jelent nekünk a szeretet? Van-e még ilyesmi? Trendi ez még, vagy pedig csak az létezik, amiről e-mailes visszaigazolást
Mára éppen berendelte a MÁK feleségemet, hogy valami rettenetfontos papírt autografáljon és én persze itthon maradtam a gyerekkel, mert hát ki más? Pont úgy alakult a dolog, hogy hallomásból és látásból már ismerem a gyerek kedvenceit, de persze teljesen már kajálás közben, kikapcsolt aggyal bámulni egy rózsaszín cickányt, míg teljesen más másfél óráig figyelni a
A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Watch this video on YouTube Watch this video on YouTube Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam,
Gratulálnom kell magamnak, mert sikerült egy héten “tripláznom” a hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok számát tekintve. A legutóbbi blogbejegyzésemben ígértem néhány gondolatot a szüleinkről, akik sikeresen “felküzdötték magukat” mérgező szülőkből mérgező nagyszülőkké. Az elmúlt 2 napban olyan szinten negligáltak bennünket, hogy így éreztem, hogy a mai nap a legjobb arra, hogy kitálaljak. Ezeknek a bejegyzéseknek az
Ez már a második “hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi stresszt szublimálnom. Most vagyunk