Persze abban a pillanatban, hogy megírtam az előző bejegyzésemet, megint seggcsókoltatott a sors.
Szerdán, okt. 25-én, 9:27-kor kaptam az elutasítást a könyvtárosi állásra, amin persze nem is csodálkoztam, tekintve, hogy az eredetileg tervezett 30 perces állásinterjú ajtótól ajtóig 12 perc volt. Tudtam, hogy nem akarok itt dolgozni: bruttó 316 ezer Ft-ért havonta egy szombatom is ment volna a levesbe, pluszban felesben angolul kell segíteni PhD-hallgatóknak kutatni, felesben meg frontoffice-olni. Hátmegafrancosfittyfenét!
Persze találtak másik hülyét rá, aki el is vállalta ezt.
Amúgy ugyanaznap volt egy másik interjúm is, erről az előző bejegyzésben írtam is. Egy komoly közlekedésinformatikai cég szoftverfejlesztési csoportvezetőjével kellett beszélgetnem. Tényleg úgy éreztem, hogy minden rendben van: abban maradtunk, hogy – tekintve az október 23-át – jövő kedden megbeszélik a lehetséges időpontokat a főnökkel együtt – az interjú előző csütörtökön volt – majd még aznap megkeresnek engem is, hogy válasszak időpontot, majd – ha jó, akkor – csütörtök körül megtartjuk a második kört is. “Nem látom akadályát, hogy megejtsük a második kört“. – szó szerint ezt mondta.
Én persze türelemmel vártam: miért is aggodalmaskodtam volna? Egyértelmű zöld utat kaptam személyesen, így hát vártam… Persze kedden semmi sem történt, szerdán 9:20-ig vártam, hátha csak elcsúszott valami feladat és amiatt nem kerestek. Én azért írtam egy kedves érdeklődő üzenetet, hátha csak “elfelejtés fennforgása történt meg“.
Kedves Zoltán!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e már tervezett dátum a következő körös állásinterjúnkra? Nagyon várom, hogy folytathassuk a beszélgetést. Amikor múlt csütörtökön találkoztunk, említetted, hogy várhatóan a keddi nap folyamán kapcsolatba léptek velem ezzel kapcsolatban, de sajnos még nem kaptam visszajelzést.
Természetesen tudom, hogy sok a teendő, és előfordulhatnak váratlan események. Remélem, hamarosan tudunk egy új időpontot egyeztetni a következő körre.
Kérlek, amint lehetőséged van rá, tájékoztass a továbbiakról. Köszönöm előre is a válaszodat és a megértésedet!
Minden jót és szép napot kívánok!
Üdvözlettel, Admin
Eddig körülbelül semmi extra nem történt, de bevallom, van egy hatodik érzékem, ami jelez, ha valami éppen kezd negatívba átcsapni, ez pedig most eléggé csavarta a gyomromat. 12:07-re kaptam válasz, egy olyat, amitől majdnem hanyatt estem székestől:
Kedves Admin!
Ha jó emlékszem arról volt szó, hogy leghamarabb kedden tudjuk megejteni a belső egyeztetést, és várhatóan csütörtök magasságában jelentkezünk.
Ezt tudom tartani.
Üdvözlettel:
X. Zoltán
Ez a csávó hazudik. Nem ezt mondta. – ez volt az első gondolatom. Amiről ő nem tudott: az átlagtól fejlettebb az auditív memóriám, ami kb. a fotografikus memória hallással kapcsolatos párja. Tehát: majdnem szó szerint tudok visszaidézni beszélgetéseket, mondatokat, idézeteket, gondolatmeneteket hallás után: az inger sokkal erősebb, ha személyes beszélgetésekről van szó (ilyenkor tényleg évekig tudom komplett párbeszédek témáit és forgatókönyveit idézni). Mondanám, hogy velem született tulajdonság, de “sajnos csak” a történelem szakon alakult ki nálam ez a képesség. Remek hasznát veszem, pont ilyen helyzetekben.
Szó sem volt ilyen szcenárióról személyesen.
Általában nem okoz problémát ilyenkor bocsánatot kérni (mintha “rosszul” tudnám, persze…), de itt egyértelműen vészjeleket érzékeltem: beugrottam a legősibb “stonewalling” trükknek, a csávó csak az időt húzta. Undorom a hazug emberektől, azoktól meg főleg, akit hazugságon is kapok: itt is rögvest éreztem, hogy baj van, mivel ha most hazudik, akkor a munkakapcsolatban is simán rám húzza a vizes lepedőt. Nem gondoltam úgy, hogy erre a levélre válaszolnom kellene bármit is. Ez egy passzív-agresszív levél volt.
Tudtam, hogy dafke nem fog írni csütörtökön – nem is írt.
Abban is biztos voltam, hogy pénteken ír és sajnos nagyon valószínűnek láttam, hogy le fog koptatni, de mivel eddig korrektek voltak, azzal nyugtattam magam, hogy csak paranoiás vagyok.
Végül igazam lett. Pénteken, október.27-én 8:43-kor érkezett ez a levél:
Szia Admin!
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem kerültél be a 2. körös interjúkra behívott jelentkező közé.
Sok sikert kívánok a jövőre, biztos vagyok benne, hogy máshol megtalálod a számításaidat.
Köszönöm, hogy jelentkeztél hozzánk!
Üdvözlettel / Best regards:
X. Zoltán
Szoftverfejlesztési csoportvezető
Rettenetesen ideges lettem. Főleg magamra, hogy beleestem ebbe az ősi csapdába: két hetet rááldoztam erre a lehetőségre, tényleg csak erre készültem, erre simán lekoptat. Undorítónak tartottam: sohasem történt velem még ilyen, pedig lassan 10 éve állásinterjúzok. Most persze odacseszte a levél végére a telefonszámát, amit eddig “elfelejtett” megadni, emiatt alig bírtam bejutni az épületbe: mondjuk utólag már furcsa, hogy miért kerül 10-15 percbe, mire méltóztatott lejönni a földszintre értem. Általában nem szoktam kicsinyes lenni, de őszintén remélem, hogy akárkit vagy akárkiket vesz fel, azok remélem, hogy már próbaidő alatt ott fogják hagyni őket.
Bepánikoltam, mivel csak ez a lehetőség volt talomban. Pénteken körülbelül 10 óráig csak páni félelemben üvöltöttem, hogy az egész család éhen fog halni és most itt helyben felkötöm magam, mert semmi lehetőségem nem maradt: komolyan hiszem, hogy szerintem ott helyben, lábon kihordtam egy mini idegösszeroppanást.
10 óra körül viszont annyira ideges lettem, hogy azonnal elkezdtem írni minden lehetséges embernek és cégnek, amivel csak érintőleges kapcsolatban álltam az elmúlt években.
2 cégtől szinte azonnal jött az elutasító levél, de kértem segítséget a volt munkatársamtól is, ő rendes volt, küldött pár pesti állásajánlatot.
Észbe kaptam, hogy az eddig elhanyagolt állásnaplómat is fel kellene frissíteni, mivel igencsak lazán vezettem.
A hétvégét tényleg csak a jelentkezéssel töltöttem: régi álmom dilim volt, hogy jelentkezni kellene a titkosszolgálathoz (a “sötét zsarukhoz”), mivel sikeres felvételi esetén hivatásos állományba is felvesznek, tiszti állományba is: tehát hadnagy lehet belőlem.
Ide és még más állami szervhez is beadtam a jelentkezésem, de az elbírálás 3-4 hónap.
Vasárnap délig a következő adatokat produkáltam:
Első jelentkezés: 2023.09.28. 18:28:00
Elutasítottak: 10 cégtől,
Folyamatban van(ezeket sikerült péntektől vasárnapig feltornászni 0 db-ról): 18 db jelentkezés (ebben van kb. 4 budapesti, 1 külföldi, 2 állambiztonsági és helyi állásjelentkezés is),
Állásinterjúk száma: 2 db (ebből 1 db szakmai + 1 db könyvtárosi állás)
Jelentem, teljesen elfáradtam. Totális erőbedobással igyekeztem az elpazarolt 2 hetemet bepótolni, úgy érzem, sikerült is.
Holnap mindenképpen pihenni szeretnék, de úgy számítom, hogy 3-4 állásinterjúra le fognak kötni a következő 1-2 hétben.
Egy biztos, most már az utolsó pillanatig küzdeni fogok és a konkrét szerződésig nem fogok leállni az állásinterjúkkal.
2023.10.29.
Prev Post
What do you think?
Show comments / Leave a comment