Olvasási idő: 6 perc. Szóval, Kedves Olvasó, még élek. Ez most egy nagyon szemlesütött magyarázkodás lesz: egyszerűen elsodort az élet. 1. “Szakmai” hobbiprojektek Rengeteg minden történt velem és az oldallal: bár a felszínen minden ugyanolyan maradt, mégis rengeteg minden megváltozott. Először is, köszönöm szépen a Dotrollnak az eddigi “támogatást”, de fiúk/lányok, költségesebbek vagytok, mint Dollár
Olvasási idő: 4 perc. Szóval vége. Ennyi volt. A próbaidő már a múlté. Dicstelenül hullt el a próbaidőszak itt is: de nem csavarok nélkül. Kezdem az elején. Még a húsvéti ünnepek előtt kaptam egy meghívót – vagyis a főnököm már jelezte, hogy szívesen hallaná a véleményünket, ami később kiderült, hogy ez a cégpolitika része –,
Olvasási idő: 5 perc. Bevallom, hogy a “Sírhant Művek” sorozat öt évadának megtekintése nem volt egyszerű feladat számomra: a harmadik és a negyedik évad megnézése között majdnem egy év telt el és több hónap után csak tegnap este értem a sorozat végére. Amikor az okokat boncolgatom (huh…szópoén :D) akkor arra jutok, hogy a szereplők olyan
Olvasási idő: 7 perc. Szinte minden egyes évben csak a feleslegesség, sőt a totális értetlenség ül tort a márciusi nemzeti ünnepünkön. Már nem is tudjuk, hogy miért ünnepelünk, ha pedig igen, akkor legtöbbször csak az iskolai ünnepélyek erőltetett és uniformizált formái maradtak meg az emlékezetünkben. Bár már nem vagyok tanár, mégis úgy látom, hogy a
Olvasási idő: 6 perc. Többet ér a társadalomnak egy termékeny, húszas évei közepén lévő lány, mint egy negyvenes, háromgyerekes, szívbeteg férfi? Ha csak a számokat nézzük: igen. De mégis, hogyan “pénzesítünk” egy életet? Ami fontosabb: milyen helyzet az, amikor a lélek pénzre váltható? Jelen alanyunk egy ilyen történelmi fordulópont, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak
Olvasási idő: 3 perc. Ma, ahogyan kattintgattam a HBO Max-on egy furcsa kisfilm jött szembe velem: egy francia mindössze 19 perces kisfilm, az “Erratum” (magyar címekből kettőt is kapott: “Elírás”, máshol “Értelmezés Kérdése”), melynek rendezője: Giulio Callegari. Amikor megnéztem, egyszerűen nem kilógott az értelmezési horizontomból: mint egy jól megtermett kocadisznó a ruhásszekrényből. Arra gondoltam, mintha
Olvasási idő: 5 perc. Szóval ismét önvallomás következik, Kedves Olvasó: piszok rosszul alszom. Kb. 20 éves koromig hortyogtam, mint a tej, de a közelebbi és távolabbi múlt folyamatos stressze és problémamázsái alatt egyre nehezebben tudok elaludni. Próbáltam már macskagyökeret rágcsálni, ami olyan büdös volt, mint a cica másik testrés(z)e – próbáltam Valeriánát, sört, meleg tejet,
Olvasási idő: 5 perc. Mindig is szerettem a bonyolult, többdimenziós történeteket – olyanokat, amelyeket nem lehet első hallásra kétbites erkölcsi böfögéssel polcra tenni, hanem órákat, jobb esetben hónapokat kell rajta gondolkodni. Ez persze hamis perspektívákat sugall, hiszen a szereplőknek gyakorta csak egy-két szívdobbanásnyi ideje volt dönteni. A másik nagy kedvencem a tárgyalótermi dráma vagy dokumentumsorozat:
Olvasási idő: 6 perc. Üdvözlök mindenkit a digitális világ e távoli zugából, ahol a kód sorai között nem csak algoritmusok, hanem érzelmek is rejtőznek. Igaz ugyan, hogy már lassan egy hónapja nem jelentkeztem, de a napok olyan irgalmatlan egyhangossággal jelentkeztek, mint egy rendezett tömb. Blogbejegyzést írni ebben a multikörnyezetben pedig annyira esélyes, mint egy oroszrulett
Olvasási idő: 2 perc. Szóval megbeszélek. Megint. Egy olyan rendszerről, amelyet nem ismerek, egy olyan csapattal, amelybe most kerültem be. Rettenetes érzés. Túlvagyok 2 óra Redditen, átnéztem a Facebookomat és elolvastam azokat a leveket, amelyet “FYI” megjelöléssel kaptam – mindet. És még mindig beszélgetünk. “– Hát a pálpusztai kisjézus tegye már belétek a boldogságot, hagyjátok