Álláshajsza 2. – Az első nap tapasztalatai

Egész hétvégén az álláskeresés első lépéseit terveztük a feleségemmel. Januártól egészen idáig csak Java-programozást tanultam itthon, de sajnos ebben a hónapban végleg elfogytak a tartalékaink, így lépnem kellett. A feleségemmel már jó előre kitaláltuk, hogy kiknek küldjük ki az önéletrajzomat. Mára 2 céget választottuk. Persze, hogy ma kezdődött 2021 első és eddigi legnagyobb COVID-lezárása és a szolgáltatások felfüggesztése 2 hétre. Hát mikor induljunk álláshajszára, ha nem ma? Ez egy jó nap a lehetőségekre. Első cég: Az egyik egy fiatalabb szoftverfejlesztő cég, amelyik szinte neonlámpákkal hirdeti a honlapján, hogy “pályakezdők jelentkezését is“… meg “pár napon belül választ kap“. Legyintettem, mert tényleg …

Álláshajsza 1. – A vadászat kezdete

Kedves Olvasóm! Hogy még követhetetlenebb legyen a blogom, a szakmai és félszemélyes anyagok mellett egy új, remélhetőleg ideiglenes rovatot indítok: az álláshajsza címűt. Ennek témája a mostani álláskeresésem története. Nem vagyok már naposcsibe: két-három pukedlit tettem már az álláspiacon eddig is. Dolgoztam eddigi életemben egy országos kulturális cége sajtóreferenseként (ezt tuti, hogy megírom 🙂 ), általános iskolai és középiskolai tanárként is. Társadalmi munkában voltam már szakkönyvtáros, nyári munkában segédmunkásként dolgoztam gipszkartonosok mellett. A mostani álláskeresésem viszont teljesen más: egy lassan másféléves kisfiú apukájaként, “erős” férjként, felélt anyagi tartalékokkal, a COVID-19 járvány közepén kellene junior Java developerként egy vidéki nagyváros közelében …

Az “Érkezés” című film (2016) elemzése nyelvész szemmel – 1. rész

A mostani bejegyzést – bár igyekszem a lehető legnagyobb mértékben függetleníteni a nyelvészeti terminológiától és a tudományos hablatytól – át fogják hatni a lingvisztika szakmai megállapításai és alapvetései. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármiféle nyelvészeti képzettség kellene a szöveg élvezetéhez. Éppen ellenkezőleg! FIGYELEM! Aki középiskolában/általános iskolában ódzkodott a nyelvtantól, itt most a LEHETŐ LEGJOBB helyen van, mivel a valódi nyelvészetnek VAJMI KEVÉS köze van az iskolai nyelvtanhoz. Imádom a sci-fi-t, a jó sci-fiért pedig egyenesen bolondulok. Anno nagyon örültem neki, hogy legkedvesebb szakmám, a nyelvészet áll a középpontjában egy ilyen típusú filmnek. Már régóta terveztem, hogy a filmet elemezzem …

Egy kép, amitől teljesen 1996-ba kerülsz – retroveszély!

A mai egészségügyi sétám alkalmával lőttem ezt a képet. Bár maga a videótéka már jó 20 éve csődbe mehetett (én csak körülbelül 10 éve élek itt), de az az igazi napszítta, függöny fedőnevű giccshalom még az ablakban van, az ízlésesen kidekorált, “Videokölcsönző” formájú műanyag iszonyattal. Annyira retro hangulatba kerültem, hogy majdnem becsöngettem egy “A szikla” kaziért (R.I.P. Sean Connery 🙁 ), dacára annak, hogy jó 20-25 éve nem volt a közelemben VHS-lejátszó. A graffitik minden városban hozzátartozó részét képezik a kirakatoknak, így azokat is teljes pompájukban megörökítettem. A fiatalabbaknak: a videotékák voltak az előző évezred Netflixei, annyi különbséggel, hogy egyszerre …

Néhány gondolat, s más egyéb tépelődés (is) a kötelező olvasmányokról

Figyelem! Pedagógus voltam és lélekben az is maradok, szóval ez az írás (jó)néhány tanár nézőpontját fogja bemutatni. Valószínűleg a legtöbbjük már nem tanít. Sarkítok, torzítok, ironizálok plíz-plíz ne sértődj meg, tényleg nem neked szól! Pedagógusként/oktatóként dolgoztam az elmúlt évtizedben, szóval akár valamiféle szagértés(!) is kerekedhetne ebből a blogbejegyzésből. Nem fog. Csak elmondom a véleményemet a kötelező olvasmányokról. Ezt még szabad, nem? Miért most? Persze, hogy felugrok most én is a bandwagonra/meglovagolom a trendet (bocs, most nem néztem meg a Szómagyarítót, hogy megtudjam a tutit). A helyzet abból fakadt, hogy jeles írónőnk Tóth Krisztina, akit minden cinizmus nélkül fantasztikus alkotónak tartok, …