Egy kép, amitől teljesen 1996-ba kerülsz – retroveszély!

A mai egészségügyi sétám alkalmával lőttem ezt a képet. Bár maga a videótéka már jó 20 éve csődbe mehetett (én csak körülbelül 10 éve élek itt), de az az igazi napszítta, függöny fedőnevű giccshalom még az ablakban van, az ízlésesen kidekorált, “Videokölcsönző” formájú műanyag iszonyattal. Annyira retro hangulatba kerültem, hogy majdnem becsöngettem egy “A szikla” kaziért (R.I.P. Sean Connery 🙁 ), dacára annak, hogy jó 20-25 éve nem volt a közelemben VHS-lejátszó. A graffitik minden városban hozzátartozó részét képezik a kirakatoknak, így azokat is teljes pompájukban megörökítettem. A fiatalabbaknak: a videotékák voltak az előző évezred Netflixei, annyi különbséggel, hogy egyszerre …

Néhány gondolat, s más egyéb tépelődés (is) a kötelező olvasmányokról

Figyelem! Pedagógus voltam és lélekben az is maradok, szóval ez az írás (jó)néhány tanár nézőpontját fogja bemutatni. Valószínűleg a legtöbbjük már nem tanít. Sarkítok, torzítok, ironizálok plíz-plíz ne sértődj meg, tényleg nem neked szól! Pedagógusként/oktatóként dolgoztam az elmúlt évtizedben, szóval akár valamiféle szagértés(!) is kerekedhetne ebből a blogbejegyzésből. Nem fog. Csak elmondom a véleményemet a kötelező olvasmányokról. Ezt még szabad, nem? Miért most? Persze, hogy felugrok most én is a bandwagonra/meglovagolom a trendet (bocs, most nem néztem meg a Szómagyarítót, hogy megtudjam a tutit). A helyzet abból fakadt, hogy jeles írónőnk Tóth Krisztina, akit minden cinizmus nélkül fantasztikus alkotónak tartok, …

A mérgező szülők

Ez a kifejezés is egy szakzsargon, a pszichológiai terminológia része. Ha jól tudom, akkor Susan Forward 1989-ben megjelent “Mérgező szülők” (Toxic parents) című könyvével alkotta meg a fogalmat. A bejegyzés olvasásához egy kis zene: Figyelem, már most, elöljáróban közzétenném, hogy nem vagyok pszichológus, de sajnos saját élményeim vannak a jelenségről, azokat írom le. A mérgező szülő nyilván többféle lehet: a verbális bántalmazótól a gyermekerőszakolóig széles skálán mozoghat. Egy közös bennük (és erre hajaz a magyar kiadás borítója, ezért tartom telitalálatnak): a destruktív szülői viselkedés. Magyarra lefordítva: a szülő a gyermekét a lehető legsérülékenyebb korában, kisgyermekként kezdi verbálisan és/vagy fizikailag bántalmazni, …

Mit jelent az, hogy multipotenciális?

Nem hiszek a divatszavaknak és az éppen trendinek ható irányzatoknak. Éppen emiatt kissé félve definiálom magam multipotenciálisnak. Magát a multipotenciális (angolul “multipotentialite“, de nevezik még “scanner” típusú személyiségnek is) szót egy szakcikkem írására készülve találtam meg, mikor éppen az átolvasandó szakirodalmat állítottam össze 2018-2019 környékén. Éppen a gamification (játékosítás) jelenségéről írtam volna és szerencsémre találtam is egy jó magyar oldalt, Pusztai Ádám oldalát. Ám, amikor átfutottam a szerző cikkeit, szinte sóbálvánnyá váltam, amikor eljutottam ehhez az anyagához. De hát ez rólam íródott. Ez én vagyok! https://web.archive.org/web/20171225035842/http://kollektiva.eu/multipotencialis-szemelyiseg/ Sajnos időközben az írás már csak a Wayback Machine oldalán elérhető, de mindenképpen érdemesnek …

A blogolás és én – retrózás

Amikor elgondolkodtam, hogy miről is kellene blogolnom, valahogyan mindig a múltam jutott az eszembe. Végiggondolva a komputer mellett töltött éveimet, úgy látom, mintha a blogolás és közöttem valami bűnös, testi szenvedély lenne. Mintha folyamatosan cicáznánk egymással, csak valahogyan nem jönne össze a dolog. Napra pontosan 5206 nappal ezelőtt akartam regisztrálni a vegtelenciklus.hu-t, hogy majd akkor jól elkezdjek blogolni. Az 14 évvel és 3 hónappal ezelőtt történt. Honnan tudom ilyen pontosan?Onnan, hogy 2005. november 4-e óta megvan az e-mail fiókom: talán Magyarország első pár ezer felhasználója közé tartoztam, aki még még bétateszterként kipróbálhatta a Gmailt. Szóval 2006. Ha jól emlékszem, éppen …