A háromnapos hétvégén alig ültem a számítógéphez: próbáltam egy Flappy Bird-szerű, a gamifikiációban használható programot írni, de végül is annyiban hagytam.

A gerincem és a derekam valahogyan helyrejött a hétvégén: lemostuk az ablakokat, kimostuk a függönyöket és felolvasztottuk, majd kipucoltuk a hűtőszekrényt. Emellett vagy 10 adag ruhát kellett kimosni: még leírni is rendkívül fárasztó, hát még átélni… A péntek csendes várakozással és tökvakargatással telt: alig vártam, hogy leteljen a munkaidő. Mindenki nyűgös, ingerült és magánakvaló volt. Erről nem is akartam többet írni.

A feladatomhoz páros programozás kellett volna, de a Hód nem volt hajlandó rá, így végül is magam próbálkoztam – mit mondjak, kevés sikerrel. Az egyedi fejlesztések neccesek, de nem megvalósíthatatlanok: a probléma, hogy a Hód annyira megcsavarta a programlogikát, hogy nem értem, hogy mit szeretett volna, emiatt folytatni sem tudom. Tetézi a helyzetet, hogy bele-bele van kapva néhány metódusba, félig van kész szinte a teljes riport. Nem tudom, hogy kedden mit fogok csinálni, tekintve,  hogy szinte az egész nap be van táblázva.

Kedd

Megint reggel, megint egy új hét: megint hétindító, után stand-up, utána (nem nekem) vezetői értékezlet. Annak örülök, hogy máj.1-jén (!), hétfőn, 9:25-kor megkaptam a második értékelésemre a meghívót. Itt már csak 1 CEO, a Hód és én veszünk részt. Ennek egyrészt örülök, hiszen csökken a feszültség, másrészt pont azt a CEO-t hagyták ki, akit bírtam. Mindegy.

Holnap ismét megmérettetek. Pontos dátum és megnevezés: “Szakmai értékelés @ 2023.05.03. sze 09:00 – 09:30“.

A mai nap is a túlélésről fog szólni, szinte érzem. Utálom a “csinálj úgy, mintha dolgoznál” típusú munkákat és munkahelyeket. A Rendőrség is ilyen volt. Apropó Rendőrség: a volt kollégám azt mondta még a jómúltkorában, hogy máj.1-jével “jön valami gyerek” a helyemre. Annyiszor eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha nem váltok? Jelenleg bizonytalan vagyok: azt sem tudom, hogy jól tettem-e, hogy léptem? Egy ismeretlen keretrendszerbe, általam alig ismert programozási nyelvbe kell betanulnom juniorként, amikor még az ismertebb rendszerekben és tanult technológiákban sem vagyok biztos.

Önbizalmat kell mutatnom – önhittség nélkül. Kegyetlenül lecsapott pedig a legaljasabb belső ellenfél, az imposztor-szindróma. Tudom, hogy tudom, illetve tudom, hogy tudni fogom: most mégsem megy olyan folyamatossággal és optimizmussal, optimális megoldásokkal, mint ahogyan kellene.

Nagyon félek, hogy kiraknak innen is. Valahogyan Geri elküldése negatívan befolyásolt, pedig tényleg nem tudok semmit azokról a belső konfliktusokról, amelyek ide vezettek. Ezzel nyugtatom magam.

Remélem, hogy nem jutok a sorsára. Bízok az én Istenemben!

Egyre több a red flag: a cégből exitelt az osztrák cégcsoport, így a jelenlegi tulajdonosnak kellett kivásárolnia a osztrákokat. Amikor 5-6 perce hallgattam, hogy minden rendben van, rögvest gyanút fogtam. Nem most kezdtem én a mocsári hajózást. Lehet, hogy ezeknek a tejfelesszájú programozóknak ezt be tudja adni, de én nem ettem meszet.

Az egész nap megint olyan felemásan telt: segítséget alig kaptam, szándékos gáncsoskodás, félinformációk és alig valami segítókészség. Nem így ismertem őket. Mindenki nyűgös. Nem tudom, hogy meddig tart ez a cég. Nem értem, hogy miért vettek fel, ha a cég 2 éve veszteséges. Rettenetes gondolatok.

Most nagyon meg kell gondolni, hogy hogyan tovább. Holnap azért rákérdezek, hogy számítanak-e a munkámra még? Mi lenne a jó gondolat ebben a helyzetben? Várni vagy cselekedni – ismét? Nagyon fáradt vagyok már, most már nem lenne erőm egy második álláskeresésre 2023-ban. Újabb 3 hónap bizonytalanság egy új helyen – ezt semmiféleképpen nem szeretném.

Bizonytalan vagyok.

Szerda

Ma 9 órától a második értékelés megtörténik. Nagyon sok függ ettől: egyrészt biztosan akarom tudni, hogy hosszú távon is számítanak rám, másrészt meg kell nyugtatniuk, hogy a cég dolgozói között lesz helyem.

Nem volt túl fényes a saját érzésem szerint a második hónap: nagyon sok feladat csúszott amiatt, hogy nem volt bemutatva a teljes munkafolyamat.

Belefáradtam a bizonyításba is: nem teljesen érzem, hogy sikerült beilleszkednem. Talán túl sokat vártam ettől a cégtől vagy nem is tudom. Most egészen biztosan túlérzékenyebb vagyok.

Meglátjuk, hogy a Hódnak és a CEO-nak mik a gondolatai. Egy biztos, ha itt is megy a hetekig tartó hintáztatás, azonnal keresek másik állást.

Alapvetően pozitív megérzésem van az értékelés után. Az egyetlen negatív, melyet fel tudtam hozni, hogy túlzottan szeretném siettetni a kapott feladatok megcsinálását, amely kontraproduktív. Most tiszta vizet öntök a pohárba: rákérdezek, hogy számítanak-e hosszútávon a munkámra? Kiderül, hogy a jelenlegi tulajdonosváltás nem érinti a munkámat. Megnyugszom. Elmondom azt is, hogy nem szeretem a próbaidőt, mert idegessé tesz: főleg ez az oka annak, hogy feszült vagyok. Ígéretet kapok, hogy csak akkor lesz harmadik kiértékelés, ha a Hód szükségesnek tartja. Néhány perc múlva mégis azt mondják: lesz harmadik találkozó. Mivan? Mondják, hogy marketinges vénám van, s ezt szeretnék használni: “nagyon marketingesen írsz”.

Észreveszem a rutinos tárgyalástechnika használatát, de érzem a szimpátiát is. Úgy döntök, hogy adok még egy esélyt a cégnek: megrendelem a MacBook Air tokot. Bízom a szerencsémben.

Csütörtök

Ma, a tegnap kapott feladatom dokumentációjának befejezésével és a feladat kódolásával szeretnék haladni. A CEO elvileg ma nincsen, a Hód viszont igen. Nagyon kellene a fizetés, de mivel az üzleti év most kezdődik, türelmet kértek. Hát az nincs. Nagyon kellene a lóvé.

A fizu végül 10 óra körül jött meg, a kedélyek nyugodtak. A nap folyamán végre befejezem nagyvonalakban a rám bízott egyéni fejlesztést a biztosítós keretrendszerben. Az egyetlen srác, aki segíteni tud, rendkívül ideges, minden kérdésemre majdnem robban.

Nem tehetek mást, gyakorlatilag muszáj kérdeznem. A nap végére már csak néhány hiba marad a rendszerben, ezeket majd pénteken javítanom kell. Át kell nézni a migrációt is: az adatbázisba és az adminfelületre már készen van, csak a felhasználói felületre kellene becsatornázni.

A srác a nap végére felvidult kissé, azt mondta, hogy majd holnap befejezzük.

A nap aktív, erőteljes munkával telt, végre aktívan dolgozhattam.

Péntek

Közelgő hétvége. Nagyon rajta vagyok, hogy befejezzem a feladatomat, de ezt mindenképpen csak a nap végére szeretném. Meglátjuk, hogy milyen lesz a srác munkakedve. Sajnos muszáj kérdeznem, mert ilyen dolgokat nem csináltam még.

Megjött tegnap a MacBook Air tokja, sajnos bármennyire is igyekeztem pontosan rendelni (az oldalon 14 collos volt), mire kiküldték, már 16 collos lett a tokból. Nem küldöm vissza, mert reménykedek benne, hogy majd lesz 16 collos MacBook Air-em is. Kissé lötyög benne a céges Mac-em, de azt a 2-3 centi amúgy sem számít, pláne, ha állítva teszem a táskámba. Legalább nem lesz összekarcolódva.

Jó hét volt, ráadásul végre meg tudok venni mindent, amit szerettem volna. Nagyon remélem, hogy 1-2 hónapon belül már félre is tudunk tenni és végre fel tudok építeni egy olyan egzisztenciát, amit már nagyon régen szerettem volna. Ehhez azonban fontos, hogy mindenképpen állásban maradjak. Mindent meg fogok tenni érte – éppen ezért.