Now Reading: Progklapec 9. – A második hónap vége

Loading

Progklapec 9. – A második hónap vége

Új hét, régi érzelmek és hangulatok. A mostani hét már a mentorom és segítőm nélkül kezdődik. Pénteken ugyan nem voltam, de hétfő reggel bejövetelemkor már láttam az egybepakolt MacBook-ot a kiegészítőjével együtt: nincs többé Geri a cégnél.

Talán tőle kaptam a legtöbb segítséget, hozzá fordulhattam, ha valamit nem értettem: furcsa lesz nélküle. Az ő hiányával a biztonságérzetem is megszűnt: innentől én is, bármikor és bármilyen indokkal elküldhetővé váltam – legalább is így érzem most. A valóság az, hogy ez az első pillanattól így volt: csak most tudatosult bennem ennek a ténynek a súlya.

A mostani pénteken lejár a próbaidőm második hónapja is: eddig mindenki elégedett velem és én is szívesen maradok a cégnél. Nem szeretnék még egy próbaidőt elkezdeni máshol.

A hétvégén az egészségügyi bajaimat próbáltam kúrálni: nem ültem szinte semmit a gépnél, nem projekteztem és a feleségemtől kaptam gyógymasszázst. Mindezek használtak valamelyest: a lüktető derékfájdalomból sajgó érzés lett, a dagadt térd és lábfej kissé lelappadt. Jelenleg még járni is tudok.

Egyre biztosabban érzem, hogy túlvállaltam magam: bizonyítani akartam, emellett egy csomó hobbiprojekt is becsurgott. Mindez összesen már gyilkosnak bizonyult: volt olyan, hogy másfél hétig 15-18 órákat ültem a gépnél és programoztam. A testem jelzett így, hogy nyugodtabb tempóra váltsak. Igyekszem.

Hétfő

Unalmas reggel – ez jó! -, volt idő a meditációra is. A naplóírás szokássá vált – érzem, hogy automatikusan nyitom meg a blogot és írok.

Ma várom a nejem megjavított Fossil óráját a futánál, de ami nagyságrendekkel fontosabb: ma derül ki, hogy Ifjú Sarjunkat melyik óvodába veszik fel? E-mailes értesítést kértünk: emiatt már ma kiderül az eredmény.

A munkában szokásos hétkezdet: 9 órától hétindító értekezlet, 9:48-tól stand-up. Tényleg nehéz visszaállni: legutoljára csütörtökön programoztam. Vannak feladataim, de csak nehezen akarok nekikezdeni a munkának.

Ez a hét különösen fontos lesz: a második, itt töltött hónapom vége lesz pénteken. Hogy mikor lesz a havi értékelés, jelen sorok írásakor még nem tudom. Valószínűnek látszik, hogy jövő héten.

Aztán persze végül tegnap 14:48-kor megjött az értesítés: a kisfiamat felvették a város egyik legjobb óvodájába. Mondjuk gondoltam, hogy ez lesz, mivel tényleg elbűvölte a jövendőbeli óvónőket a kis lókötő. Édes teher, hogy írni kell egy lemondó nyilatkozatot a második szóbajöhető óvodának.

A nap második felében végre megkaptam a leköszönt munkatársam 3 éves MacBook Air-jét, a hozzávaló sallangokkal együtt. Nagyon fura még a dolog, alig áll kezemre valami, emellett tényleg az életben nem volt Mac-em semmiből sem. Így, 34 évesen nagyon fura a Windowshoz képest – főleg a “gamer laptopom” cirka 2 órás üzemidejéhez képest: ennek olyan 8-10 óra az üzemideje.

A senior/devOps srác 14:10 körül próbálta újratelepíteni a rendszert és odaadni a szükséges szoftvereket: 15:30-ra a szoftverek legnagyobb része a gépen volt: szemben a Windowsos gépen 6-8 órás telepítésével. Még 1-2 utility kell még a Phpstorm-ba, de azt leszámítva rendben van a gép. Jól hazavittem a laptopot (itt ez a szokás), hogy majd jól megnyomkodom otthon, de 19 órára annyira kimerültem, hogy szó szerint azonnal elaludtam és hajnali háromig fel sem keltem.

Végre haladunk.

 

 

Kedd

Nagyon fura így MacBookkal bejegyzést írni. Egyrészt furcsa, hogy 13.4 collos a kijelző, ami egy pöttyet kicsi nekem, hiába van egy 20-22 collos monitor mellé az irodában. Reggel a meditáció után kerestem egy kifejezetten Windowsról Mac-re váltó felhasználóknak szóló videót a YouTube-on és igyekszem ezt is megtanulni.

Ma egyébként 9 órától én adom elő ugyanazt az előadást, amit múlt szerdán (a hivatalos naptárbejegyzés címe: “Fejlesztési folyamatok átbeszélése, megköpködése” 😀 ): a fejlesztési folyamatot kellett 10 percben összefoglalni és a főnökség és a munkatársak számára ma 9 órától prezentálni. Nem vagyok izgulós: egyrészt megvannak a jegyzeteim és a diasorom, másrészt meg tudok rá válaszolni, ha kérdeznek.

Ma több feladatom is a végső mérgelési szakaszban van, szóval remélhetőleg minél több mindent sikerül ma befejezni. Adja Isten, hogy így legyen!

Az előadás nem sikerült olyan jól, mint reméltem. A nagyfőni olyan dolgokba kötött bele, amiket nem tudhatok, mivel nem vagyok vezető: “mi nem ügyféligényeket fejlesztünk le” (eddig azt hittem, hogy a szoftverfejlesztés így működik), meg “jobb lenne érteni, hogy mit fejlesztetek, mert az hogy a Hód kiosztja a feladatokat, az nem elég”. Én szoftverfejlesztő vagyok, nem menedzser: nekem kurva mindegy, hogy a marslakók rendelték-e meg vagy a szomszéd néni, az én feladatom, hogy a kapott specifikáció szerint, a megadott kódminőséget figyelembe véve lefejlesszem/kijavítsam a kívánt funkciót. A többiek persze hallgattak, mint szar a gazban, fogalmuk sem volt arról, hogy mit is kellett volna mondani.

Aztán az egyik senior (nem a devops-os csávó) kötött bele az egyik Trello-kártyámba, mivel azt írtam rá, hogy “Hód szóbeli utasítására készítek neked kártyát“. Ez a csávó értelmezésében “olyan, mintha egy haláltábor őre mondta volna“. Érdekes párhuzam. Erre rákontrázik egy másik majom, a gyakornok srác, aki olyan sötét, mint a gersei ördögök: “hát! nekem is ezt írta“. Naffene! Ugyanez a bunkó gyerek fejti ki (bő 10 percet késve az előadásomról), hogy ő nem akar “kommenteket olvasni”, hanem neki “írják le értelmesen“, hogy mit és hogy kell tesztelni. (ezt is nekem célozza, aki odaírtam a kártyájára, hogy olvasson vissza). Igaz ugyan, hogy napokat matyizik minden tesztkártyán (no nem azért, mert annyira alaposan tesztel), hanem azért, mert baszik az egészre. Be sem jár – nekem az is kötelező. A tesztelésben olyan barom, hogy csak összecsap mindent. Délután még odajött beszólni egyet, de olyan ostoba volt, hogy senki sem értette, hogy mit akart? Ez sem jár be az irodába, legalább a hét nagyobbik felében ettől is megszabadultam.

Szóval tegnap igencsak kaptam az ívet. Nem fogok elnézést kérni az intelligenciám miatt: ezt elmondtam kevéssé direkt módon a csávónak is: “jobb lesz, ha megszokod, mert ez már nem fog változni“.  Ez elmúlt 1-2 hétben olyan változások történtek, amelyek egyértelművé teszik, hogy nem itt lesz a helyem huzamosabb ideig. Maximum a juniorátusomat fogom itt eltölteni, de már tele van a tököm az apró, szúrós megjegyzésekkel. Én úriember voltam, nem szóltam vissza, pedig különleges képességem, hogy hihetetlenül pontosan tudom, hogyan is lehetne érzékeny pontot érinteni a szókaratéban. Itt is csak annyit kellett volna mondani: “nosza, lehetséges, hogy azért nem találtál állást máshol, mert képtelen vagy alkalmazkodni másokhoz – meg a fenenagy önérzeted elönti a pofádat, az agyad meg üres”. Geri hibájából tanulva mosolyogva tűrtem: nem fogom megosztani a problémáimat senkivel a munkahelyen, hogy aztán később kirúgjanak mindenféle mondvacsinált indokokkal.

Tényleg tele volt a faszom már ezekkel.

A Hód, a vezető fejlesztő jót akart, de sajnos nem sült ki sok jó belőle. Értem a szándékait: szeretett volna egy kis fejtágítót tartani a többieknek és a főnöknek a jelenlegi szoftverfejlesztési gyakorlatról. Ő mindent megtett, amit lehetett: meghallgatta az előadást és javasolt változtatásokat is. Én sem hibáztam, hiszen kijavítottam mindent és elmondtam azt, amit információul kaptam. Arról nem tehetek, hogy ez a gyakorlat nem helyes. Nem értem, hogy ezt miért rajtam kérték számon – ha csak közvetetten is?

Tegnap, a nap végén végre 3 feladatom forráskódja is bekerült a “nagy közösbe”. A nap végén kaptam egy értelmes feladatot, de már nem volt idő a fejlesztőkörnyezet beállítására. No majd szerdán.

 

Szerda

Nyűgös napkezdés, fájó lábak. Aludtam egyet a tegnap történtekre és továbbra is úgy látom, hogy szándékos provokációnak voltam kitéve: nagyon jól tettem, hogy nem reagáltam (illetve csak bólogattam) a CEO faszságaira, illetve a két másik gyökér szarságaira. Nyet Molotov! Ezt az állást most megcsípem. Az asszonnyal átgondoltuk a helyzetemet és úgy tűnik, hogy nem fog elküldeni: túl sok pénzt, időt és energiát fektettek már a betanításomba. A próbaidőm már csak 1 hónap. Ha engem is elküld, 2 fejlesztővel lesz kevesebb és ráadásul elterjed a városban a híre. Semmiféleképpen nem engedheti meg magának ezt: engem már majdnem betanított. Mindent el kell engedni a fülem mellett: a Legkisebb Alezredes szavai jártak a fülemben: “ne vedd személyesre, nem neked szól!” Az esetek nagy százalékában igaza volt: most is erre a tanácsra bízom magamat.

Én úgy látom, hogy a nagyfőnök senkiben sem bízik, senkivel sem smúzol: szerencsére nem sokat látjuk egymást. A cél, hogy hagyjuk egymást békén. Én nem szólok bele az ő dolgába, ő nem szól bele az egyémbe. Sajnos még lesz 2 értékelés: az egyik valószínűleg a jövő héten, a másik május végén. Ha minden jól megy, június 1-jétől már véglegesítve itt dolgozom.

Egyetlen nagyobb eretnekséget kell elkerülnöm: nem szabad semmiféleképpen bírálnom, mivel egóra veszi. A Hód a valaga vége, tehát neki sem szabad mondani semmit: a többiekben nem lehet megbízni. Szerencsére a múltkori horrormunkahely megtanított egy életre, hogy senkinek sem szabad semmit sem mondani a munkahelyen. Szerencsém, hogy a közvetlen főnököm normális, ez olyan 70-80%-kal könnyíti a helyzetemet. Nem hallok, nem látok, nem adok információt, nem konfrontálódom: ha véglegesítve leszek, kérhetek majd home office-t és az majd megoldja a helyzetemet.

A nap nyugisan telt: egy új riportot kellett megírnom egy biztosítótársaság projektjébe. Az első felével gyakorlatilag elkészültem még a határidő előtt, de sajnos a második fele már nehezebb lesz. Szépen, nyugodtan dolgozgattam ma: sem a Hód, sem a Nagyfőni nem voltak stand-upon, így sokkalta nyugodtabb volt a hangulat.

Mivel nagyjából már működik a gépem is, ezért jó kis nap volt ez.

 

Csütörtök

Ma szeretnék továbbhaladni a feladatommal a biztosítós projektben: nem nehéz a feladat, kb. a MySQL lekérdezést meg tudom írni, de sajnos a Laminas keretrendszert, amiben dolgozunk, még nem ismerem annyira. Mindenre valami egyéni cucc van írva, amit persze ha nem vagy ott 5 éve, nem fogsz ismerni.

Lesz egy közös pair programming session a Hóddal, egy távolabbi feature-nek esünk neki most. Nem teljesen értem, hogy milyen távlati tervei vannak a Hódnak ezzel kapcsolatban, de nagyon lelkes leszek és konstruktív.

Tegnap délelőtt a nagyfőnök már elkezdte a naptárját igazgatni, áttenni a megbeszéléseket a máj.1-je miatt. Nagyon reménykedtem benne, hogy a második hónap értékelését is naptárba fogja foglalni, de ez eddig nem történt meg. Emlékeztem Geri szavaira: “amikor elmaradt a második értékelés, már tudtam, hogy ki fog rúgni“. Sikítófrászt kapok emiatt, szóval úgy döntöttem, hogy rákérdezek ma reggel erre a dologra. Az első értékelés április 4-én volt megtartva, szóval én úgy várnám, hogy a második értékelés május első hetében lenne esedékes. A harmadik és egyben utolsó értékelés időpontját ez kérdésessé teszi, hiszen ha tényleg még időben akar értékelni, akkor ennek is május végén le kell zajlania, különben június 1-jével automatikusan véglegesítve leszek. Eddig semmiféleképpen nem éreztem semmi negatív dolgot, de most ez a késlekedés nagyon gyanús számomra. Bár fölösleges idegeskedni, hiszen ha ki akar rúgni, azt bármikor megteheti.

Tényleg sok volt már ez a hét, de ennek még muszáj utánanéznem.

Lassan kezdem megszokni az új Mac-emet: 2020-as, M1-es MacBook Air, 16 gb RAM-mal. Nagyon csecse, de mindenképpen kellene rá tokot venni. Nyilván ezt csak akkor, ha még itt maradok: nem szívesen vennék feleslegesen 15 ezer Forintért új tokot csak azért, hogy pár héttel később elkótyavetyéljem Vaterán.

Rákérdeztem mind a Hódnál, mind a CEO-nál, s csak vakarták a fejüket. A CEO azt mondta, hogy jövő keddre-szerdára számítsak, de majd megbeszélik a Hóddal és küldik a meghívót. Nos, a nap végééig ez nem következett be.

A nap nagyobbik felében a biztosítós feladatot csináltam a Hóddal, de hiába haladtam előrébb, mint kellett, teljesen átdolgozta a service-t. Ültem mellette, nagyjából értettem, hogy mit csinál, de sajnos 5-10 évnyi rendszerismeretet, PHP programozási előnyt nem vagyok képes ellensúlyozni. Tele volt a napja megbeszélésekkel, így csak ültem mellette délután 13:45-ig, jó sok szünettel. Nem éreztem magam hasznosnak egy kicsit sem, dacára annak, hogy a felkérdezés felét gyakorlatilag én hoztam létre.

Annyira nem ismerem még a rendszer alapjait: próbálok tanulni, de sajnos nagyon sok esetben nem logikus a legacy működés. Ezzel nem lehet mit csinálni.

De legalább kaptam egy “Man of the day” díjat. Ezt:

Péntek

Végre hétvége – hosszú hétvége. Reggel nem tudok mit csinálni: próbálkozom folytatni a kódot, amibe belekezdett a Hód tegnap, de sajnos nem értem, hogy a következő lekérdezésnek mit és milyen táblából kellene kivennie?

Nem tudom, hogy mit kellene mondanom, hogy ma mivel fogok foglalkozni? A Hód tegnap azt mondta – még mielőtt egy újabb megbeszélésre rohant – hogy “folytasd az ‘activityCompleted’ oszlop megírásával annak alapján, amit én csináltam.” Háát, megpróbálhatom. Rá fogok kérdezni, hogy akkor most folytatjuk a közös kódolást vagy sem? Ha nem, mit csináljak? Ez már magasan nem junior szint, de tényleg minden tudásommal igyekszem odakoncentrálni, hogy értsem és megtanuljam, hogy mit is csinál?

Nagyon fáradt vagyok már, elsősorban amiatt, mert nem érzem biztosnak a helyemet. Még egy hónap van hátra a próbaidőből, remélem, hogy minden rendben fog menni. Jól fog jönni ez a háromnapos hétvége.

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    Progklapec 9. – A második hónap vége