Szóval éppen szörföztem a weben és unatkoztam. Mióta először állást kerestem, 2013-ban random időpontokban rákerestem a Fejvadászra, arra csokornyakkendős, nagyon elegáns, de közben nyegle férfira, akinek éles nyelve azonnal levett mindenkit a lábáról.

Legutoljára 2020-ban kerestem a cikkeit és a nyilatkozatait, de akkor halálos csend volt.

– A Covid… biztosan a Covid. – legyintettem.

Éppen az imént kerestem rá ismét. A Fejvadász 2021. december 12-én örökre lehunyta szemét. 63 éves és 22 napos volt ekkor.

Én a 90-es években – amikor a Fejvadász a virágkorát élte – még nem követtem, nem követhettem nyomon a munkásságát: 10-12 éves kiskölyökként nem fértem hozzá internethez vagy bármi olyan, naprakész információhoz a Híradón kívül, melyet nem adott át élő személy.

A “közös” történetünk 2013-ban kezdődött: akkor kaptam meg a diplomaosztómra “Az álláskeresés enciklopédiája” című, addigra többszörösen átdolgozott és bővített könyvet. Masszív, jó kötésű, keményfedeles, színes kötet volt: olyan könyv, amit örömmel vesz a kezébe egy bölcsész. Bár sejtettem, de ma már tudom: a benne foglaltak elsősorban nem nekünk szóltak. Villamosmérnököknek, közgazdászoknak, jogászoknak, informatikusoknak… bárkinek, csak nem a bölcsészeknek.

Én ettől függetlenül azonnal elolvastam: rákerestem a a könyvből készített multimédiás CD-ROM-ra is, pár ezer forintért azt is megvettem Vaterán (ezt majd az Archive.org-ra fel is fogom tölteni, ha megtalálom). Szinte megbabonázott a kilencvenes évek színvilága, a “mindenre képes vagyok”-érzés, amely a könyvből áradt. A tanácsokon éreztünk, hogy kissé már porosak, de még mindig hatékonyabbak voltak, mint azok az ismeretek, amit az Antalné Szabó Ágnes-féle középiskolai nyelvtankönyvünk tartalmazott. Úgyhogy olvastam: olvastam és előadásokat kerestem a szerzőtől: a kissé köpcös, de hatalmas dumájú férfitől, a magyar Cronauertől. Sajnos azt is láttam, hogy szeretett előadóm már nincs a csúcson: a mindennapos, országos tévés- és rádiószerepléseket a másodosztályú, helyi kábeltévés interjúk váltották fel. De a mesélőkedv, a szakma szeretete és a hatalmas dumák itt is megmaradtak.

A híresség, a valamikor pátoszos luxus pedig megmaradt a szerző honlapján, amelyet 2000-2001 körül készített el ugyanaz a cég, amely a multimédiás CD-ROM-ot is. Ez a honlap szó szerint személyes oldal volt: mindent meg lehetett találni rajta, ami egy kellően extrovertált üzletember és fejvadász bemutatkozását jellemezte. A kedvenc könyvek, italok, éttermek, ételek, könyvek listája mellett a valamikor, dicső múlt bizonyítékait: újságcikkeket, hajdanvolt CEO-k rövid ajánlásait, amely így, ebben a formában a magyar internettörténelem egyik fontos szeglete maradt. A domain-nyilvátartás szerint 2016.05.30-án regisztrálta újra a honlapját, a gyermekei pedig 2023.05.16-án hosszabbították meg. Tervei voltak a fejvadasz.com-mal is: egy oktatóoldalt, egy információs tudásbázist szeretett volna létrehozni ott a 2000-es évek elején, de végül sohasem készült el. Vajon miért?

A weboldala Adobe Flash technológiára épült, amit biztonsági indokok miatt kivezettek, emiatt 2020 decemberétől nem lehetett belépni az oldalra, de szerencsére 2021-re ezt is megoldotta: méltó emléket állítva magának.

A Fejvadász intelligenciájához nem is férhetett kétség: remek vitázó volt, szinte lubickolt a kulturális idézetekben. 4 nyelven beszélt, ebből 3 nyelven felsőfokon. Tényleg remek és tartalmas előadásokat tarthatott. Az interneten csak a 2011-ben tartott, egyik utolsó “Pintér-show” felvétele maradt fenn: itt a már őszes, pocakos, kissé enervált Fejvadász “tisztességes iparosmunkát” végez: bár még szórakoztató és tanulságos, amit mond, de látszik, hogy az évek folyamán kicsiszolódott, biztos formulák alapján van összerakva az előadás. Milyen intenzív erők lehettek ebben az előadásban 1996-1997-ben!

Én nagyon sokat köszönhettem a Fejvadásznak: tőle, a könyveiből tanultam meg állást keresni. A vaskos “Enciklopédia” alapján sajátítottam el, hogy mit is kell mondani, ha az előző főnökömről kérdeznek. Neki köszönhetem, hogy szinte soha sem buktam el HR-interjún, mert álmomból felkeltve is tudom azokat a bevált fogásokat, amik ide illenek. Közben pedig átéltem, hogy milyen lehetett a 90-es években sikeres lenni, üzletemberként gondolkodni. Minden ilyen olvasós délután maga volt a megtestesült nosztalgia.

A cikkeiből, interjúiból tudtam meg, hogy hobbijai voltak a modellezés, a zongora/keyboard, a síelés, a vízisportok (úszás, vitorlázás, szörf). A Fejvadász szenvedélyes motoros volt. Azt tudni lehetett az interjúkból, hogy nős volt és 2 gyermeke van/volt. Imádott főzni: a Facebook-os emlékoldala tele van receptekkel. Nem tudta, hogy meg fog halni: halála előtt pár nappal még burgonyareceptet posztolt.

Ismeretlenül is rendkívül megrendített a halála.

Vajon a valamikori médiasztár, HR-es őstehetség milyen hatást váltott ki a szaksajtóból?

https://www.hrportal.hu/c/meghalt-pinter-zsolt-fejvadasz-20211213.html

https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/fejvadasz-pinter-zsolt-allaskereses-tanacsado-gyasz/jq4ej4g

Elment a legendás magyar tévés, csokornyakkendője volt a védjegye

Egy rövid hírközlés és 2 sablon nekrológ. 3 rövidke hír. Sajnálatos. Többet érdemelt volna ez a különleges ember.

Hát most már kitől fogom megtudni, hogy mit kell mondanom az állásinterjún?

Nyugodj békében, Pintér Zsolt, a Fejvadász!

És te, Kedves Olvasó, látogasd meg a www.pinter.hu webcímet és böngészd néhány percet az oldalt, emlékezve a Fejvadászra.