Ez a hét inkább munka és próbafeladatok szempontjából volt tele és – abszolút értékben – nem történt annyi minden, mint az előző hetekben.

Hétfő-Csütörtök

A múlt hétvégén (talán pénteken) kezdtem el kidolgozni a “Játékos Kft.” által adott feladatot: egy CRUD-ot vanilla PHP backenddel és Vue.Js + TypeScript frontenddel. Én kis naiv, úgy gondoltam, hogy legrosszabb esetben hétfő estére nyélbe tudom ütni a feladatot annyira, hogy visszaküldhessem.

Ehhez képest kijött az, amit programozás-elméletből anno tanultunk is: ha valamilyen technológiához nem értesz, akkor legalább dupla időt kell számolni rá. Mivel én egyik technológiához sem értettem, ez az idő nálam a négyszeresére nőtt. A papírforma esetemben is beigazolódott: a rengeteg boilerplate kód, a rugalmatlan, keretrendszer nélküli PHP nagyobb falatnak bizonyult, mint hittem. Végül csütörtök estére eljutottam addig, hogy a backenden működött minden, a frontenden a login, a regisztrációs felület, az összes terméket bemutató felület, az egyéni terméklekérés és a törlés. Nem működött a termékmódosítás. Szó szerint kocsányon lógtak már az idegeim: 3-4 napot csináltam végig 2-3 óra alvással: napközben dolgoztam (a munkaidő fele volt az érdemi munka, a munkaidőm másik felében az állásinterjús feladatokat magoltam), este pedig a kódot írtam. Gyakorlatilag 22-23 órában talpon voltam napokig. Csütörtökre eljutottam arra szintre, hogy nem érdekel, hogy mit szólnak, én ezt így beküldöm. Büdös voltam, agresszív a fáradtságtól és teljesen kiégett. Csak azt akartam, hogy vége legyen.

Közben azt beszéltük meg a feleségemmel, hogy sokkal negatívabb lenne, hogy ha a felmondásom után kéredzkednék el egy fél napra (állásinterjúra), így végül is nem mondtam fel még ezen a héten. Az a csávó, aki a “0+1 Kft.” nevében állást ajánlott a múlt héten pénteken, Ultra Pökhendi Viktor (aki a telefonban már-már emberi hangot ütött meg) hívott fel szerda este, munkaidő után, hogy na mi van, hogy sikerült a felmondásom? Készültem erre a telefonhívásra és egy kicsit “megfordítottam az időt” és a múlt heti betegségemet: középfülgyulladást mondtam magamnak és azt állítottam, hogy nem mentem a héten dolgozni és úgy hallottam, hogy a főkapitány is beteg, így nem is lenne értelme ezen a héten felmondani. (Nem hazudtam: volt középfülgyulladásom, még múlt héten). Rendes volt, adott még egy hetet, hogy felmondjak, de érezhetően és határozottan azt szerette volna, hogy ha minél előbb megtörténik a felmondás. A legutolsó határidő, amit magamnak adtam a felmondásra: február 6, azaz jövő hétfő. Mindez csak azért kellemetlen, mert a “Túlelit Kft.-vel” valószínűleg lesz még egy utolsó körös állásinterjúm, ahol már – nem kizárt – konkrét ajánlatot is adnak. Úgy tette le a telefont, hogy “várom a hívásod a felmondás után“. Muszáj – legalább a “Túlelit Kft.” ajánlatáig – együttműködnöm vele, mert nem szeretnék egy pillanatig sem állás nélkül maradni.

Péntek

Szóval reggel 8:30-kor volt az állásinterjú. Rettenetesen fáradt voltam: bár előző este 7 órát aludtam és reggel is megpróbáltam még 30 percet szunyókálni, de két kávé és fél liter kóla sem tudott eszméletemre téríteni. Gyakorlatilag automata üzemmódban voltam egész héten: láttam, hogy mi történik körülöttem, de mintha egy vízfal lenne köztem és a világ között, nem érdekelt semmi és senki. Tettem a dolgomat automatikusan: vittem a gyereket a bölcsődébe, szakadó esőben mentem dolgozni, javítottam a rendőrök és ügyintézők által bejelentett hibákat és Angulart tanultam.

8:28-kor léptem be a Teams-be, a képernyőn azonnal megjelent a két srác – ezen meg is lepődtem. Szokás szerint megint ilyen hülye tipikus állásinterjús kérdések voltak, az elsőn annyira beszartam, hogy egy egyszerű feladatot is alig tudtam megoldani. Egyszerűen remegni kezdtem az idegességtől: körülbelül ez volt pont, ameddig a testem és a szellemem bírta a megpróbáltatásokat. Volt egy pont, amikor a két srác már szinte tanórát akart tartani nekem programozásból: teljesen kezdő hibákat vétettem: szintaxishibákat, nem jutott eszembe az isNaN metódus, majd végül rosszul is használtam (ez true-t ad vissza, ha nem szám – de itt fordítva használtam), de a srácok segítettek végül. Én úgy éreztem, hogy körülbelül totál hülyét csináltam magamból az első feladat végére, de végül összeszedtem magam.

Mindenképpen tovább kellett mennem, így a második feladatot végül a chatGPT segítségével csináltam meg. Utána megnyugodtam és a harmadik már könnyebben ment, de amúgy is rettenetesen utálom a logikai feladványokat. Utána persze voltak értelmes kérdésekre adott értelmes válaszaim is: például hogyan terveznél meg egy URL rövidítőt? Mit tudsz a unit tesztekről? Mi lenne, ha nem lenne összekötve a két SQL tábla valamilyen azonosítóval? Szóval azért tudtam én, ha akarok, csak a logikai feladatokat utálom kegyetlenül.

A két sráctól kérdezgettem a pozícióról, de pontosat ők sem tudtak.  A végére sikerült megtudni a hogyan továbbot? Elvileg úgy fog továbbmenni a történet, hogy a srácok megírják a saját jellemzésüket, majd elküldik a HR-esneknek, majd ők értesítenek ki a harmadik körről (ezt így mondták – tehát gondolom, hogy kvázi továbbjutottam).

Elvileg lesz még egy “komolyabb” harmadik kör, ahol már értelmes, az álláshoz közvetlenül tartozó feladatok lesznek (Angular és JavaScript) és valószínűleg még ott helyben megkapom az ajánlatot is, ha sikerül és alá is írhatom. Amúgy sok pozitív visszajelzést adtak a srácok, szóval bizakodom.

“A jövő hét folyamán” mondták, hogy visszajeleznek, de valószínűsítették, hogy ez a jövő hét eleje lesz ez.

Szóval, bár nem szoktam, most írok ide live coding feladatokat is és a rájuk adott megoldásaimat is. Én hármat kaptam. A feladatszöveget átalakítottam, a példákat eltávolítottam, ha valamelyik srác magára ismerne, akkor tanúsíthatom, hogy nem ő az. 🙂

1. Írj egy functiont, amely egy tömböt ad vissza a két megadott szám között található számokkal. Az adatbevitelnek csak számokat kell elfogadnia.

function getNumber(a, b) {

let result = [];
if (isNaN(a) || isNaN(b)) {
  console.error('The numbers must be number')
  }

for (let i = a; i < b + 1; i++) {
  result.push(i);
  }
return result;
}

console.log(getNumber(1, 4));

function isPerfect(num) {
let sum = 0;
for (let i = 1; i < num; i++) {
if (num % i === 0) {
sum += i;
  }
}
return sum === num;
}

function uniqueArray(arr) {
let result = [];
  let current;

for (let i = 0; i < arr.length; i++) {
  if (arr[i] !== current) {
    result.push(arr[i]);
    current = arr[i];
  }
}
return result;
}

const input = [];
console.log(uniqueArray(input));

Még csütörtökön átállítottam a két lemondó levelet péntek 13:13-ra, mert mindenképpen biztosra kellett mennem, hogy van hová visszavonulni, ha valami balul üt ki. Egyik cégtől sem jött reakció.

A hetet a “Játékos Kft.” vezető programozójának balfaszkodása zárta, aki végül nem tudta elindítani a programomat: nem azért mert szar, hanem mert nem azon a rendszeren és nem úgy akarta indítani, ahogyan szokták. Próbáltam segíteni neki, de végül hétfőig nem foglalkozik a feladatommal. Mindegy is.

A jövő hét lesz a legnehezebb: feltehetőleg az álláshajsza utolsó hete kezdődik: nagy valószínűséggel még egyetlen állásinterjú áll előttem az álommunkahely megszerzése előtt. Emellett a felmondásomat is mindenképpen be kell adnom: remélhetőleg jóvá fogja hagyni a főnököm a 30 napos felmondási időt.

Bárhogyan is lesz, bármi is történik, meg fogom írni ide. Drukkoljatok!