Olvasási idő: 5 perc. Persze abban a pillanatban, hogy megírtam az előző bejegyzésemet, megint seggcsókoltatott a sors. Szerdán, okt. 25-én, 9:27-kor kaptam az elutasítást a könyvtárosi állásra, amin persze nem is csodálkoztam, tekintve, hogy az eredetileg tervezett 30 perces állásinterjú ajtótól ajtóig 12 perc volt. Tudtam, hogy nem akarok itt dolgozni: bruttó 316 ezer Ft-ért
Olvasási idő: 4 perc. Henley, William Ernest Invictus* Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol. Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem. Túl a harag, s könnyek
Olvasási idő: 11 perc. Hoztam nektek egy sor gyakorlófeladatot („live coding”) junior vagy medior szintű állásinterjúkra: a feladatok között több is előfordult már az állásinterjúimon. Jelen feladatok mellé csatolok egy lehetséges megoldást Java nyelven. Nem állítom, hogy az enyém a legoptimálisabb megoldás, de működik. Írj programot, amely 2 egész számot vár paraméterként. A programnak a
Olvasási idő: 6 perc. Szóval éppen valamelyik beszélgetés/filmnézés során ötlött fel a dolog: mi az a villamosprobléma? Magát a fogalmat ismertem, de az adott filmben azt mondta az egyik szereplő, hogy egyáltalán nem szabad részt venni ebben a gondolatkísérletben. Miért? Mi a lényege ennek? Úgy gondoltam, hogy megkérdezem erről a ChatGPT-4-es modelljét. Bízom benne, hogy
Olvasási idő: 3 perc. Watch this video on YouTube Már egy hete itthon vagyok és igyekszem tudatosan utánamenni annak, ami velem történik és történt a munkaerőpiacon. Több videót is megnéztem és egyre inkább az az érzésem, hogy kvázi szándékosan választok toxikus munkahelyeket, valamilyen tudatalatti folyamat eredményeképpen választom mindig a rossz kimenetelt, a csapnivaló céget, a
Olvasási idő: 15 perc. Szóval felmondtam – ismét. Annak ellenére, hogy egyetlen idegszálam sem kívánta és annak idején mondtam, hogy inkább odaszögezem a kezem az asztalhoz, mintsem felmondjak – mégis beadtam a felmondásom. Az élet pedig hoz furcsa helyzeteket. Elöljáróban: nem én akartam menni, de múlt hétfőn 09.11-én (hangulatában passzol az e napon történt másik
Olvasási idő: 9 perc. A bejegyzés választott címét Deáky Andrásnak, Gyimesbükk talán legfontosabb emberének könyvéből kölcsönöztem, mert remekül összefoglalja azt az igazságot, amelyet jómagam is megtapasztaltam az erdélyi kirándulásunk közben. A szervezés Alapvetően spórolási célzattal fizettünk be egy pécsi utazási irodánál egy erdélyi körútra, még júliusban. 2012-ben voltunk nyaralni legutoljára, még Egerben, hátizsákos turistaként: a
Olvasási idő: < 1 perc. Kedves Olvasók! Jelentem, túléltem Erdély gigászi erdejeit és hegyeit, plusz egyetlen mackó sem rágcsált meg. Jelenlegi poszt inkább csak egy alibi bejegyzés, hogy jelentkezzek: szeretnék még szentelni egy rendes, bőséges bejegyzést az erdélyi kirándulásról. Képekkel és esetleg videókkal együtt. Rengeteget fotóztam, de olyan mennyiséget, hogy a Google Drive 2,5 napig
Olvasási idő: < 1 perc. Már hetek óta nincsen hozzászólás-spam a tárolóban, szóval még a spammerek is nyaralnak. Jól teszik. Az elmúlt héten egymás után jöttek a fasságok, amelyek miatt megint nem tudtam egy sort sem írni: a melóban végre valamelyest konszolidálódott a helyzet, ekkor kaptam el egy (egyre fokozódó) durva torokgyulladást, amivel a héten
Olvasási idő: 3 perc. Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam. Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni