Olvasási idő: 6 perc. Többet ér a társadalomnak egy termékeny, húszas évei közepén lévő lány, mint egy negyvenes, háromgyerekes, szívbeteg férfi? Ha csak a számokat nézzük: igen. De mégis, hogyan “pénzesítünk” egy életet? Ami fontosabb: milyen helyzet az, amikor a lélek pénzre váltható? Jelen alanyunk egy ilyen történelmi fordulópont, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak
Olvasási idő: 3 perc. Ma, ahogyan kattintgattam a HBO Max-on egy furcsa kisfilm jött szembe velem: egy francia mindössze 19 perces kisfilm, az “Erratum” (magyar címekből kettőt is kapott: “Elírás”, máshol “Értelmezés Kérdése”), melynek rendezője: Giulio Callegari. Amikor megnéztem, egyszerűen nem kilógott az értelmezési horizontomból: mint egy jól megtermett kocadisznó a ruhásszekrényből. Arra gondoltam, mintha
Olvasási idő: 5 perc. Mindig is szerettem a bonyolult, többdimenziós történeteket – olyanokat, amelyeket nem lehet első hallásra kétbites erkölcsi böfögéssel polcra tenni, hanem órákat, jobb esetben hónapokat kell rajta gondolkodni. Ez persze hamis perspektívákat sugall, hiszen a szereplőknek gyakorta csak egy-két szívdobbanásnyi ideje volt dönteni. A másik nagy kedvencem a tárgyalótermi dráma vagy dokumentumsorozat:
Olvasási idő: 8 perc. Az első ilyen a “Számvetés – Perczel Tamás élete és halála” című (röviden innentől csak “Számvetés”), 2005-ben keletkezett dokumentumfilm-sorozat, melynek rendezője és operatőre Tóth Péter Pál, a beszélgető riporter pedig Brády Zoltán. Nyelvészkedjünk egy kicsit, mivel a cím egy eléggé régies fogalmat takar és nem mindenki érti: A magyar nyelv értelmező
Olvasási idő: 9 perc. Valahogyan végigkísér ifj. Schiffer Pál munkássága. Volt már szó több munkájáról is: leginkább a kései munkái kerültek idáig a blogba, de ma egy olyan művéről lesz szó, amely alkotói korszakai közül talán a középsőbe sorolható. Ebben a korszakban Schiffer alkotói/rendezői koncepciója már kiforrott: bizonyos, etikailag ingoványos helyzetekben biztos kézzel irányítja a
Olvasási idő: 3 perc. Érdekes, lassan elkészülő esszé kerekedett ebből az 1997-es magyar dokumentumfilm-ismertetésből. Az alkotás rendezője Kis Ervin Egon, operatőre Boldizsár András, producere Fehéri Tamás. A rendező a magyar internetes kereskedelem egyik jól ismert alakja (a rövid életrajza itt elérhető, egy 2020-as előadása pedig itt). Alapvetően egy karrierváltóról van szó, aki újságíróból végül üzletemberré
Olvasási idő: 10 perc. Szóval úgy van, hogy ez egy nem tervezett bejegyzés. Két aspektusa van a megszületésének: 1. Újra van (ideiglenesen) Netflixünk. A feleségemmel családi hagyomány nálunk, hogy decemberben és januárban egy-két-három fizetős műsorcsomagra előfizetünk. Netflixünk ma éppen két hete van. 2. Megnéztem délután a sorozatot és éppen aludni indultam, amikor nem jött álom
Olvasási idő: 8 perc. Tudom, hogy valószerűtlennek tűnik, Nyájas Olvasó, hogy ismételten különvéleményt írok – ráadásul annak másnapján, mikor már egy ugyanolyan típusú bejegyzést publikáltam, de a hétvégén a feleségem és a gyerek az anyósoméknál vannak, így mindenre, amire eddig nem volt időm, igyekszem bepótolni: előretanultam a tanfolyamon, spamcsapdát építettem a feleségem honlapjába, kitakarítottam az
Olvasási idő: 14 perc. Disclamer: Mélyen megértem a szülők és a család gyászát Karesz miatt. Természetesen ezzel a bejegyzéssel nem kívánom a lassan negyed évszázada gyógyuló sebeket feltépni, mindössze csak azt a hatást és szellemi muníciót szeretném prezentálni ebben a bejegyzésben, amit nekem évek alatt ez a film adni tudott. Írásomban igyekeztem a legnagyobb tapintattal
Olvasási idő: 12 perc. Új bejegyzés-sorozatot szeretnék indítani a blogon, melyben leírom a gondolataimat és a véleményemet azokról a (főleg magyar) dokumentumfilmekről, melyek számomra értékesek és nem kapták meg a megfelelő figyelmet. Kommentben várom a hozzászólásokat és javaslatokat, kiegészítéseket. Nem titok, hogy nagy szerelmem volt az 1990-es évtized: fiatal, serdülő srácként, viszonylagos anyagi biztonságban, egy