Olvasási idő: 3 perc. Jelen esszé bő vázlata egy 2007-es jegyzetfüzetemben várta sorsát. Mivel nem fejeztem be, publikálás előtt ezt meg kellett tennem. Csak újraolvasás után vettem észre, hogy mennyire aktuális a lassan 20 éve papírra vetett gondolatfolyamom, így talán az Kedves Olvasóim is hasznát vehetik – ha mást nem, legalább gondolatébresztőnek. A 21. század
Olvasási idő: 10 perc. Tegnap este – gyanútlanul, mint a levegőben felejtett szívlapát – eltalált A Bálna. Régóta szerettem volna megnézni, de hol az egészségügyi gyíkok, hol a szerverem, hol a most induló webrádióm vette el az időmet. Tegnap végül letöltöttem és aztán olyan 22:30 elkezdtem nézni. Éjfél utánig tartott, mert egy szuszra néztem meg,
Olvasási idő: 5 perc. avagy miért hagytam el a tanári pályát öt éve? Ha jól csalom le az időt, éppen az ötödik tanév kezdődött el nélkülem, mióta otthagytam a most már bízvást nemzeti cirkusznak tekinthető közoktatást. Öt éve hagytam el a tanári pályát. Ahogy Vajda János is visszatekintett az idő múlására Gina-verseiben, úgy én is
Olvasási idő: 13 perc. Jelen sorok írója nem orvos, bár – önképzés során megszerzett némi orvosi ismeretet. Jelen írás inkább a logikára és a józan észre épít. Kérem, hogy ha egyértelmű logikai hibát vétenék, írj az e-mail címemre vagy ide megjegyzést. Watch this video on YouTube Csokonai Vitéz Mihály, a felvilágosodás kori magyar költészet egyik
Olvasási idő: 5 perc. Szóval majdnem napra pontosan (3 nap híján) 3 éve olvastam el egy krimiregény kapcsán – mintegy véletlenül – Dr. Bartucz Lajos – Személyazonossági Vizsgálatok a Magyar Jakobinusok Csontvázain című, 1961-ben megjelent tanulmányát, amelyben megrendítő részletességgel ír a magyar jakobinusok kivégzéséről és a maradványaik későbbi, kétséget kizáró azonosításáról. (Magáról a szerzőről itt
Olvasási idő: 5 perc. Szóval bevallom, hogy csak az alkalomra vártam, hogy valamiféle, nem a programozásról szóló írást elkövethessek. Ez hosszú lesz, megint szigorúan önvallomás jellegű. Talán pár embernek, akik nem rettennek el a fekete betűdzsungeltól, érdekes lehet. Olvastam egy remek cikket, melyben 3 tanárt (nőket – ez valamiféle nemi összetételt súghat a tanár szakmáról)
Olvasási idő: 3 perc. Szóval egy ideje azt vettem észre magamon, hogy van néhány olyan szó, melyen rendesen elcsodálkozom. Nyelvész vagyok, tehát nem ismeretlen számomra a „jövevényszó” terminus, de azon a politikai célzatú nyelvhasználaton és köznyelvbe oltott, politikai célokat szolgáló szókészleten, ami a 2020-tól számítandó közéletet jelzi – már már Victor Klemperer remekműve, a Harmadik
Olvasási idő: 3 perc. Szóval éppen 24 órája értesített ki Ó. r. őrnagy asszony e-mailben, hogy Tájékoztatom, hogy a X.Y. Kiképző Központ által 2022. évben kiírt „Innováció a rendészeti pályaorientációs képzésben” című szakmai pályázati felhívásra benyújtott pályaműve a szakmai döntés alapján elismerésben részesül. Remek hír, tényleg hálás vagyok érte. Legalább fél éve írtam a pályázati
Olvasási idő: 4 perc. Elüljáróban: Ez az extanári különvéleményem a digitális oktatásról. Jómagam már harmadik éve nem tanítok, de az informatikus kollégáimmal történő beszélgetések során egyre-másra felmerül, hogy milyen érzés a tanárság? Milyen elvárásokat támaszt felénk a társadalom és miért mondhatjuk, hogy átlagban heti 70-80 óra körül dolgozunk? A jóérzésű rendőr kollégák a fejüket fogják