A blogolás és én – retrózás

Amikor elgondolkodtam, hogy miről is kellene blogolnom, valahogyan mindig a múltam jutott az eszembe. Végiggondolva a komputer mellett töltött éveimet, úgy látom, mintha a blogolás és közöttem valami bűnös, testi szenvedély lenne. Mintha folyamatosan cicáznánk egymással, csak valahogyan nem jönne össze a dolog.

Napra pontosan 5206 nappal ezelőtt akartam regisztrálni a vegtelenciklus.hu-t, hogy majd akkor jól elkezdjek blogolni. Az 14 évvel és 3 hónappal ezelőtt történt.
Honnan tudom ilyen pontosan?
Onnan, hogy 2005. november 4-e óta megvan az e-mail fiókom: talán Magyarország első pár ezer felhasználója közé tartoztam, aki még még bétateszterként kipróbálhatta a Gmailt.

Szóval 2006. Ha jól emlékszem, éppen akkor a helyi internetszolgáltató, a Vár-Tech Kft. (nem, nem a most is működő fóti cégről van szó) “félelmetes” 128 kb/s(!) állandó “sinternetjével” (ahogy csúfoltuk akkoriban) akartam letölteni az internetet (tedd a szívedre a kezedet, Kedves Olvasó – neked is volt egy ilyen heted/éved, amikor bekötötték a netet hozzád). Akkor már készülőben volt a Doom3 magyar szinkronja, amit az egyik ismerősöm ismerőse koordinált és megtetszett a saját domainje, amire pakolgatta fel a híreket, fájlokat – saját e-mail címe is volt. Ember, az mekkora fless volt 2005-ben, amikor mindenki Citromaillel, meg freemaillel villogott. Valamikor ekkoriban határoztam el, hogy az akkori becenevemet lefoglalom magyar domainként.

2006. november 25-én, szombaton akartam még zsenge középiskolásként regisztrálni az akkor még más kézben levő Dataglobe Kft.-től a saját, személyes domainemet. A fene sem tudja, miért akartam: egyszerűen jó bulinak tűnt. Blogolok, meg az “ízléses” zenéimet rakom majd fel ide, meg persze majd én jól megmutatom a világnak mit sem tudva a tárhelykorlátokról. Félelmetes 500 megát kapnék! Anyám, hát ezt be sem lehet lakni! – gondoltam 2006-ban. (És írom ezeket a sorokat egy 3 terrás winchesterre, majd töltöm fel a 2 terrás felhőmbe :))

Aztán végül azért hagytam annyiban a dolgot, mert kellett volna a domainregisztrációs papírokat letanúztatni és postázni. Anyám természetesen az elejétől fogva fostos dolognak tartotta, hogy ilyen elektronikus baromságra adjunk ki pénzt. Szóval 16-17 évesen hagytam annyiban a dolgot, majd – a javukra legyen mondva – az akkori Dataglobe türelmesen várt 2007 február végééig, amíg az ideiglenes tárhelyet ki nem kapcsolta.

Aztán maradt ennyiben a dolog.

2010 körül újra belefogtam egy blogba. Egy gagyi blog.hu-s sablonnal akartam megmondani a frankót, gyakorlatilag semmi tapasztalattal: egy idegen városban, egyetemistaként, magányosan, egy bérelt szobában, már kb. 10 mb/s-os nettel.

Arról írtam volna, hogy mennyire kellene valaki, aki mellettem van és hogy introvertáltként milyen nehéz egy extrovertált közösség tagja lenni. Én akkor kezdtem el testépíteni, addig csak a tornaórákon mozogtam, gondoltam, hogy megismerkedem néhány emberrel, akik biztatnak. Körülbelül 4-5 bejegyzés után kaptam meg a trollomat, ahogyan illik: nagy pofával, kis pöccsel.

Jólnevelt kiskrapek voltam, nem értettem, hogy miért kell egy idegennek belémállnia. Nem ismertem azt a mondást, hogy “Ne etesd a trollt!”. Elkövettem azt a hibát, hogy elárultam neki a polgári nevemet, aminek következtében kb. 3-4 évig a lehető legváratlanabb disznóságokat követte el ellenem: a barátnőmet, a mostani feleségemet valami trashblogra pakolta fel; az e-mail címemen zaklatott.

Bár a blogomat megszüntettem, de emberünk lementette a bejegyzéseimet és saját “blogjára” pakolta fel a saját gettószövegeivel együtt, gondolom, hogy a saját beltenyészett haverjainak megmutassa, hogy mecsodászupermacsó is Ő!

Érthető módon évekre elegem lett a blogolásból. Ezt a nevet, a valamikori becenevemet elhagytam több, mint 10 évre. Nem tudom, hogy tudatos vagy tudatalatti munka eredménye, de a nyelvtudományi disszertációmat is a blogokból írtam. Végül az sem hozta meg a kívánt áttörést a tudományos életben, dacára annak, hogy saját blogelemzési módszertant dolgoztam ki a nyelvtudományban. De ez már egy másik bejegyzés tárgya.

Csak most, 2021 januárjában, egy lusta este alkalmával ötlött az eszembe, hogy én valamikor a saját, személyes weboldalamat akartam beregisztrálni, megkerestem az e-mailt, hogy jól emlékeztem-e, de tényleg ez volt a tervem.

Nem is teketóriáztam tovább. Néhány nappal azelőtt regisztráltam egy másik domaint is a Dotrollnál, szóval náluk néztem meg, hogy megvan-e még közel 15 év után az én domainem. Megvolt. 🙂 Már nem kell papírt postán beküldeni, csak kétfaktoros azonosítás szükséges a regisztrációra és 8 napig csak feltételesen veheted birtokba a .hu-s domaint, de ha végre delegálják neked, akkor mehet a neszenyuszi.

Annyira elszemtelenedtem, hogy a vegtelenciklus.com-ot is megvettem a .hu cím mellé. Meglátjuk, hogy a blogolással most nagyobb szerencsém lesz-e, mint anno.

Egy biztos, most már okosabb vagyok.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .