Akkor lett elegem a modernizmusból, amikor megnéztem a borotvapengék árát: most már 5 darab Wilkinson Hydro 5, darabonként körülbelül 1 hónapig használható borotvapenge-szett közelebb volt a 7 ezer forinthoz (vagy ahogyan a Kaliber-fórumon csúfolják: fingtallérhoz). Rettenetesen mindegy számomra, hogy Gillette vagy Wilkinson, szóval első lépésként a tizenpár éves korom óta bevált Gillette borotvákat cseréltem le
Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a “legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál. A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem kevésbé volt eseményteli. Talán
Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé odaírok még két negatívat
Na szóval, akkor boldog újévet kívánok a blog olvasóinak. Bár hivatalosan ma és holnap még szabadságon vagyok, szóval igen csak takaréklángok égek ma, de amikor elvittem a gyereket a bölcsődébe, valamin megakadt a szemem, amit muszáj volt itt közzétenni. Nem, nálunk nem szoktak egymásnak “boldog karácsony” vagy “boldog új évet kívánni”, de ma reggel egy
Szóval úgy esett a történet, hogy 2 napra végül is anyósomék elvitték a trónörököst, így volt időnk pihenni kivert kutyaként rohangálni a boltba/takarítani és – közel 3 évnyi kihagyás után – megnézni egy filmet a moziban. Megígértük egymásnak, hogy az Avatar 2.-t meg fogjuk nézni, ha törik, ha szakad, mert a 2009-es első rész valami
Szóval éppen megint dühöngök – általában már nem szoktam ennyire kivetkőzni magamból, de a ma az elmúlt év legcsalódáskeltőbb eseménye következett be. Szóval a ma végre felhívtam az őrnagy asszonyt, aki e-mailezett velem a díjátadóval kapcsolatban. A telefonban a csaj csak hebegett-habogott: olyan váratlanul érte a hívás, mintha kivillant volna egy farok a női öltözőben.
Körülbelül háromnegyed éve kezdtem újra templomba járni. A majdnem-válásom után úgy éreztem, hogy hálával tartozom az Úrnak, mert megmentette a családunkat a széthullástól. Nem gondolkodtam sokat, abba a templomba kezdtem járni, melyben az egyházi esküvőnk is volt és ahová az utcajegyzék szerint tartozunk. Katolikus vagyok, az a fajta, aki nem lázadozik a szabályok ellen: elfogadom
A héten egy szomorú apropóból kellett néznem a híreket: az egyik hivatásos, pécsi rendőr kollégánkat elfogták, mert megalapozottan gyanúsíthatóvá vált a pécsi és néhány budapesti bankrablás kapcsán. Ez rendkívüli megtörte az amúgy sem rózsás morállal rendelkező kollégáim hangulatát. Mint egy, a Rendőrségnél “fegyverviselés nélküli szolgálati jogviszonyban” dolgozó alkalmazott, pontosan látom, hogy mennyire megdöbbentett ez mindenkit.
Sajnos megint csak egy helyzetjelentős blogbejegyzésre futja az időből és az energiából. Annyi ennek a haszna, mint a monitoron egy nyújtódeszkának. De mivel sikeresen elsinkófáltam a blog egyéves évfordulóját, úgy gondoltam, hogy legalább ennyivel tartozom a “népes” olvasóközönségemnek. Eltelt egy újabb “választás” is, jómagam – a pedagógus-optimizmus maradékaitól áthatva – még utoljára elmentem egy péniszt
Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai, vagyis érdekelnének, ha a