Amit egy tisztességes blogban hiányolni szoktál, az itt van.

Admin

Legutóbbi hozzászólások

  1. Köszönöm szépen a biztatásodat. Azért gyere vissza légyszi időnként olvasgatni, ha időd és kedved engedi. A blogolást semmiképpen sem hagyom…

  2. Örülök hogy így alakult. Itt legalább nincsen nagyúr. Közben van egy sejtésem hogy ki lehet ő valójában, de mindegy. Sok…

  3. Szia Mérnök! Egy dél-magyarországi település megyei rendőr-főkapitányságán dolgozom, mint IT-s főügyintéző. Bizalmi állás, több körös állásinterjú után kerültem be. Elméletileg…


Archívum


Bejegyzések kategóriái

Miről (nem) szól a gender?

Olvasási idő: 6 perc

Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai, vagyis érdekelnének, ha a politika nyugati értelmében használnánk a szót.

Itt van egy kis videó, melyben Sauli Niinistöt (jegyezzük meg a nevét, mert kiváló ember!), Finnország elnökét az egyik beszéde közepette “megzavarja” egy hómlesz, aki őszintén, de kissé keresetlen módon gratulál(!) az elnöknek az aznap reggeli interjújához, az Elnök a világ legtermészetesebb modorában megköszöni a látszólag tolakodó bekiabálást és ennyi. Váó! Emberek, van olyan ország, mely szereti a politikusát és az elnök ráadásul nem is egy citromba harapott faszpörgettyű. Igazi sci-fi!

Szóval. Az Öt című, ATV-s műsor egészen jónak tűnik első blikkre: kifejezetten tetszik, hogy mind jobbra, mind balra igen jól céloznak a meghívott emberek. Meglepett Vona is: mióta nem követem a közéletet, igazi újságíró lett ebből az emberből, bár én továbbra is fenntartom, hogy szívesebben láttam volna 2018-ban Vonát miniszterelnökként, mert szerény véleményem szerint ő volt az utolsó, nyugaton prezentálható, intelligens, európai politikus Antall József óta. Ennek ellentétéről meggyőzhető vagyok.

Szóval szörfölök, kapcsolgatok, aztán úgy elémtolakszik a Bayer-show az ajánlott videók közül, mint a löncshús az étteremben (khm… Monty Python). Én meg úgy vagyok vele, mint az egyszeri ember a csípős paprikával: nem kéne… nem kéne Erős Pistát venni, de aztán csak elkopik a hűtőben. Szóval Bayer-show. Hát apám, nem sok eszétikai gyönyört vártam ettől (olvastam már egy-két Bayer-publikációt korábban), de a műsor emberen aluli volt: ennyi csúsztatást és dezinformációt régen hallottam.

Addig bírtam, amíg emberünk végül a világ minden baját a dzsender számlájára írta: mert hát a “mocskoslibsik” már leszbikus anitlopbébikké műtetik a négyéves gyereküket és az általános iskolai könyvtárakban a romlott Amcsiba’ már gyerekek szopják-nyalják egymást a mesekönyvek illusztrációin. És persze szerintük ez a “dzsender”. Kis kutatás után úgy látom, hogy bizonyos jobbos narratívában mostanában divat lett szidni a dzsendert (mert most már magyarosítottuk a szót, hadd köpködjük végre magyarul az egész ideológiát). Tisztelet a kivételnek, de akik a tévében bélsárral kenik ki a gender studies-t, nem sok cikket olvastak a témában.


Én magam nyelvész lennék és valamiféle szerencsétlen csillagállás miatt még doktorátust is szereztem nyelvtudományokból. Még “pechesebb” lévén, kutatói karrierem kezdeti szakaszában nagyon érdekelt a gender studies (erre nem tudom, hogy mi lett végül a magyar kifejezés, amikor én tanultam, akkor még nem fordítottuk le), sőt, ennek nyelvészeti ága, a gendernyelvészet is rettenetesen érdekelt engem. A “legrosszabb” az egészben, hogy volt szerencsém a magyar gendernyelvészet legnagyobb koponyáitól tanulni, akik kvázi lefektették az alapjait ennek a tudományágnak a magyar nyelvészetben. Éveken keresztül írtam cikkeket a témában, eredetiből fordítottam le fontos idézeteket és kifejezéseket magyarítottam a külföldi szakirodalomból, annyira új volt ez az egész. Azóta csak egy újabb nyelvtudományi ág született: a neurolingvisztika. (Itt most számítsuk le az alkalmazott szociolingvisztika újabb és újabb vadhajtásait – van például egy túlsztárolt kolléganőm, aki szó szerint minden évben “kialakít” egy újabb fajta nyelvtudományi ágat, melyben publikálhat, majd ezek persze el is halnak – példákat nem adok. Valószínű, ha kinyitod a vasalódat, Kedves Olvasóm, ott is ő fog nyilatkozni.)

Annak is tanúja lehettem – még pár évvel a doktorim megvédése előtt -, ahogyan egy politikai narratíva, a Fidesz alakította NER kvázi lebontott egy tudományos diskurzust és megfojtott egy éppen csak elinduló nyelvtudományi diszciplínát: a gendernyelvészetet. Itt kifejezetten felhívnám a figyelmet, hogy a g-t ebben az esetben dzs-nek ejtük, tehát [dzsendernyelvészet] és nem [gendernyelvészet] a helyes szóban kiejtett alakja a kifejezésnek. Eljött az a pont, mely után már nem lehetett ilyen témákat tudományos konferenciákra vinni, nem lehetett ilyen tematikájú kurzusokat indítani vagy éppen publikálni valami ilyesmit. Nagyon kínos lett ilyesfélével foglalkozni, hiszen ahogyan kiejtetted a gender kifejezést, mindenki biztos volt benne, hogy Te mindenképpen azt akarod, hogy eszkimókislányok kötelező nemátalakító műtétet kapjanak és a politikai korrektséget Magyarországra is terjesszék ki.

Jelen blogposzttal szeretném valamiféle méltó búcsúját adni ennek a témának, mivel jó tíz éve nem publikáltam a témában és nem tudtam lezárni ezt a korszakot. Néhány fejtágító adattal, gondolatfoszlánnyal szeretnék ehhez a kérdéshez hozzászólni. Esszém témáját a címben is olvashatod: “miről (nem) szól a gendertudomány”?

Az első gendernyelvészeti kurzust 1970-ben tartotta a Kaliforniai Egyetemen Mary Richie Key. Az eddig teljesen elhanyagolt társadalmi csoportok (melegek, transzneműek) vizsgálatát integrálta a szociolingvisztika tárgykörébe, de még fontosabb lett, hogy a női nyelvhasználat kutatása is megindult, eddig ugyanis ilyesmi nem volt divatban: általában fehér, középosztálybeli nők és férfiak beszédéből indultunk ki vagy pedig ha nyelvjárásokat vizsgáltunk, akkor a vidékiek nyelvezete lett a vizsgálat tárgya. A marginalizálódott, politikai hatalmukat tekintve a társadalom szélén levő csoportokkal (beleértve a nőket is) addig nem volt “trendi” foglalkozni.

Mi is az a gender?

A klasszikus szociálpszichológiában a nem a pervazív vagyis nem megváltoztatható, végleges szerepek közé sorolható. Ha maradunk ebben a hagyományos felfogásban, akkor a férfi-nő szerepet kettősként (binárisként) képzeljük el, a gendernyelvészet ezzel szemben ezt a nemi szerepet nem tartja véglegesnek. Bevezetik a szexus (mint a biológiai nem) és a gender (a társadalmi nem, melyet mi hozunk létre és megélünk a mindennapokban) fogalmát a nyelvészeti kutatásokban (is). Erre azért volt szükség, mert a szociolingvisztika (a nyelv és a beszélők közötti viszonyt vizsgáló nyelvtudományi ág) hagyományosan nem juttat hangsúlyos szerepet például azoknak a transznemű csoportoknak, amelyeknek nemi identitása eltér a társadalmilag elfogadott női vagy férfi normáktól. A legtöbb gendernyelvész megegyezik abban, hogy a gendernyelvészet a biológiai nem (szexus) és a társadalmi nem (gender) közötti különbséget kutatja: vagyis milyen szociális, kulturális, mélylélektani folyamatok miatt érezzük magunkat valamilyen neműnek.

A gender fogalmat például Linda Nicholson 1994-es munkájában „fogasszerűnek” képzelte el („the coat-rack view of gender”), ahol a másodlagos nemi jellemzők fogasként „támasztják meg” a gendert, ezzel „biztosítva a teret, amelyre a gender felépülhet”. Az angolszász nyelvtudomány már az 1920-as évektől kezdve kutatja a meleg és a leszbikus nyelvhasználatot: hosszas előítéletesség után az 1990-es évekre született meg a nyelvészeti értelemben koherensebb ún. „queer” kutatás.

Most akkor ezek a dolgok általánosak? Egyáltalán mire jó ez?

A gendernyelvészetben ritkán van általános, mindenkire érvényes következtetés. Ez furcsa is lenne, hiszen a gendernyelvészet alapból a marginális csoportok vizsgálatát végzi, s ebbe az egyes beszélők nyelvi sajátosságai csak esettanulmányok vagy igazságügyi nyelvészeti elemzések esetében férnek bele. Meg kell értetnünk, hogy a nyelvtudományban (főleg a gendernyelvészetben), – bármennyire is általános igazságokat szeretnék hallani –, de a tudományjelleg miatt valamifajta szükségszerű általánosítás jön létre.

Lehet érvelni a Bayer-showban is kiparodizált túlkapásokkal, de ezek nem jó példák. Hülye mindenhol van: töltött fegyvercsőbe belenéző idióta, magát kanárinak/macskanőnek/tollpárnának/barbinak képzelő félkegyelmű a világ minden pontján akad. Valóban van az elmúlt évtizedben az észak-amerikai kontinensen egyfajta mesterséges “fordított szexizmus”, amit Európában már soknak és túlzónak érzünk (erről majd még szeretnék egy esszét összerittyenteni), de ez nem a gender studies része. Ezek a félművelt, akadémikusokat félreértő nyugati politikusok, pereket eleve lezárni akaró multik művei és nem a gendertudomány “vívmányai”.

Hiba lenne elhallgatni, hogy ez a fajta nyelvtudományi ág az egyik legpolitikusabb. A női beszédmód másodlagos, elnyomottabb jellegére építő, 1970-1990 közötti USA-beli kutatások komoly politikai eredményeket értek el: Robin Lakoff 1973-as írásában feltételezte egy hatalom nélküli női regiszter létét, amely az angol nyelv minden szintjén jelen van. Ebből az írásból indultak ki azok a kutatások, melyeknek köszönhetően a nőket és a kisebbségi csoportokat sújtó “nyelvi szexizmus” és megkülönböztetés manapság rendkívül súlyos bűnnek van elkönyvelve a munkahelyi nyelvhasználatban.

Tehát…

A gendernyelvészet az egy interdiszciplináris (tudományágakon átívelő) szemléletű, nyelvtudományi terület. A tudományjelleg miatt nem helyes a médiában összemosni a gendernyelvészetet a politikai célok kiszolgálásával (például: politikai korrektséggel, ami nyelvhasználati kérdés). A legfontosabb cél az lenne (és valószínűleg az USA oktatási rendszerében is ezért alkalmazzák ezeket a sokszor itthon nevetségesnek ható előírásokat), hogy az előítélettől mentes, korszerű nyelvhasználatot mindenkivel megértessük és betartassuk. Ez pedig sokkal inkább a tanulócsoport és az oktató saját felelőssége, mint az általuk használt nyelvé. A média természetesen szintén felelős ebben a kérdésben: megkönnyítheti, de meg is nehezítheti a cél elérését azáltal, ahogyan formálja a közhangulatot.

5 hozzászólás

    • admin

      december 14, 2021 at 12:02 du.

      Ha mint nyelvészt kérdezel, akkor a válaszom egy szó: semmi. A nyelvtudomány nem fajokkal, hanem beszélőkkel, esetleg beszélők csoportjaival foglalkozik. Ha mint szobatudóst, ex-bölcsészt, akkor azt tudom mondani (dacára, hogy szinte semmit sem hallottam a “kritikus fajelméletről” és most a válásom miatt nem is nagyon van időm beleolvasni magam a témába), hogy alapvetően borsódzik a hátam a fajelméletektől, ha azok nem biológiai, hanem szociológiai indíttatásúak. Valahogyan nekem mindegyik ilyesféle fajelmélet együtt jár embercsoportok szükségszerű méricskélésével és sorrendbe állításával.

      Válasz
    • admin

      december 15, 2021 at 9:04 de.

      Nem értjük meg egymást, Mérnök. Én nyelvész vagyok, nyelvészetileg elemeztem a kérdést. A szociológia, fajelmélet, tarot elemzés, politikai korrektség, seprűkötés nem érdekel – ebben az esszében csak a nyelvészet számít.
      Többször, többféleképpen írtam a cikkben, hogy szerintem nem a szélsőségek és a hülyék alapján kellene megítélni egy ideológiát: ha így tennénk, a kereszténység sem lenne több, mint egy csomó vérszomjas őrült harca Jeruzsálemért és egy csomó szektavezér és követőik tömeges öngyilkossága. Ez pedig nyilvánvalóan helytelen megközelítés, erről is rengeteget írtam.
      Úgy gondoltam, hogy ha megírom esszében, hogy a gendernyelvészet, gender studies többről szól, mint azt bizonyos politikai erők sugallják, akkor kissé talán sikerül szurkálni a ködöt a fejekben. Ezek szerint többet kellett volna dolgoznom az esszével.
      Bocsáss meg, de friss válást és egy gyermekelhelyezési pert kell intéznem és nem nagyon tudok figyelni a blogra egy darabig. Látatlanul is tisztellek, mint törzsolvasót. Egyezzünk meg, hogy eltér a véleményünk ebben a kérdésben. Boldog és kellemes karácsonyt kívánok!

      Válasz
  • Mérnök az utcáról

    december 15, 2021 at 10:43 de.

    Köszönöm a válaszodat. Az írásod alapján hatalmas terheket hordozol és mégsem omlottál még össze. Ezért elismerésem. Egyébként én is hasonló cipőben járok és a fiamat én is imádom. Ezennel én is Kellemes Ünnepeket kívánok és remélem még visszatérsz post-olni az oldaladra. Én úgy érzem te vagy eddig a legnormálisabb blogger azok közül akik saját oldalt működtetnek.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .