Ezzel a bejegyzéssel újtára indul tehát “A szegény kis programozó szimbolista klapec nyöszörgései” vagy rövidebben “Progklapec” nevű sorozatom, mely a “második első junior fullstack developer” programozó állásom próbaidejét mutatja be a nagyérdeműnek. Ideális esetben, “happy end” esetén (így lesz!) véglegesítve leszek és nagyobb lesz a fizetésem. Vágjunk bele együtt tehát ebben a kalandba együtt! Bármennyire
Ma láttam a legmagyarabb feliratot egész életemben. Egy 2000-es, ezüstmetál BMW 318Ci kesztyűtartójának fedelére rakta ki a tulajdonosa a következő életbölcsességet – szigorúan helyesírási hibával 🙂 . Amikor kómás fejjel megláttam, annyira röhögtem, hogy még a könnyem is kicsordult, aztán később megláttam benne a keserédes iróniát.
Ez a hét inkább munka és próbafeladatok szempontjából volt tele és – abszolút értékben – nem történt annyi minden, mint az előző hetekben. Hétfő-Csütörtök A múlt hétvégén (talán pénteken) kezdtem el kidolgozni a “Játékos Kft.” által adott feladatot: egy CRUD-ot vanilla PHP backenddel és Vue.Js + TypeScript frontenddel. Én kis naiv, úgy gondoltam, hogy legrosszabb
Szóval, hogy stílszerű legyek: Admin vagyok, péntek óta hivatásos programozó. Ez azonban nem jelenti az álláshajsza végét. De nézzük a hetet “röviden”. Hétfő és kedd Borzalmas lázzal és hidegrázással, extrém köhögésekkel ébredtem hétfő reggel. Bár nem szerettem volna, muszáj volt egy hét szabadságot kérnem, mivel nem engedhettem meg magamnak a táppénzt. Hálistennek sikerült hétfőn és
Akkor lett elegem a modernizmusból, amikor megnéztem a borotvapengék árát: most már 5 darab Wilkinson Hydro 5, darabonként körülbelül 1 hónapig használható borotvapenge-szett közelebb volt a 7 ezer forinthoz (vagy ahogyan a Kaliber-fórumon csúfolják: fingtallérhoz). Rettenetesen mindegy számomra, hogy Gillette vagy Wilkinson, szóval első lépésként a tizenpár éves korom óta bevált Gillette borotvákat cseréltem le
Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a “legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál. A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem kevésbé volt eseményteli. Talán
Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé odaírok még két negatívat
Na szóval, akkor boldog újévet kívánok a blog olvasóinak. Bár hivatalosan ma és holnap még szabadságon vagyok, szóval igen csak takaréklángok égek ma, de amikor elvittem a gyereket a bölcsődébe, valamin megakadt a szemem, amit muszáj volt itt közzétenni. Nem, nálunk nem szoktak egymásnak “boldog karácsony” vagy “boldog új évet kívánni”, de ma reggel egy
Szóval úgy esett a történet, hogy 2 napra végül is anyósomék elvitték a trónörököst, így volt időnk pihenni kivert kutyaként rohangálni a boltba/takarítani és – közel 3 évnyi kihagyás után – megnézni egy filmet a moziban. Megígértük egymásnak, hogy az Avatar 2.-t meg fogjuk nézni, ha törik, ha szakad, mert a 2009-es első rész valami
Szóval éppen megint dühöngök – általában már nem szoktam ennyire kivetkőzni magamból, de a ma az elmúlt év legcsalódáskeltőbb eseménye következett be. Szóval a ma végre felhívtam az őrnagy asszonyt, aki e-mailezett velem a díjátadóval kapcsolatban. A telefonban a csaj csak hebegett-habogott: olyan váratlanul érte a hívás, mintha kivillant volna egy farok a női öltözőben.