Álláshajsza 10. – “de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!”

Bár tombol a meleg és az év ezen szakaszában az álláshajszám a lehető legalkalmatlanabb időben indult el. Bizony, nincs könnyű dolga az ember fiának, ha az uborkaszezon kellős közepén keres állást. Annyira meleg van és nekem annyira nincs kedvem és energiám bejegyzést írni, mint Repülős Gizinek visszazárni a nyitott ajtót.

A héten már 2 bejegyzésvázlatot és egy korábbi vázlat kibővítését kezdtem el, de egyszerűen hol a gyerek van megőrülve, hol az állásinterjúk okozta idegesség akadályozza meg az értékelhető sorok legépelését. Hol pedig egyszerűen olyan életteli vagyok, mint egy ritkán nyírt, Brazíliából importált afgán agár nyári kánikulában.

Egy tisztességes afgán agár. Hát nem cukimuki?
Egy tisztességes afgán agár. Hát nem cukimuki?

A hét – a várttól eltérően – meglepően eseménydús volt. 2 állásinterjún voltam, melyből az egyik tulajdonképpen hétfő délelőtt derült ki. A félig kész próbafeladatra nem érkezett válasz és egy kivételével egyetlen cég sem válaszolt. De haladjunk sorjában…

1. Az első

Az első állásinterjú teljesen váratlanul érkezett. Július 12-én 11:32-kor jött a válasz, hogy örülnek a megkeresésnek (ők voltak azok, akik csípőből visszautasítottak még márciusban), mikor tudnánk egy online tesztet nyélbe ütni. Másnap, július 13-ára 13 órára beszéltük meg az időpontot a Google Meet-ben. Én nagy mellénnyel gondoltam, hogy ha a Zoom-mal, Skype-pal, Microsoft Teams-szel elboldogultam, akkor majd a Google Meet is rendben lesz. Hát nem. Természetesen fehérre fagyott az egész Firefox-tab, amikor megnyitottam a gyűlés linkjét, majd körülbelül ötpercnyi szarakodás után sikerült legalább Chorme-ban megnyitnom a linket, de természetesen ott letiltotta a kamerát az Eset Internet Security, így persze kamerakép nem volt. Ekkor volt 13:08. A kiscsajnak egyből büdös lett a helyzet, de legalább legyintett: Google Forms-ban kellett megnyitni és kitölteni egy tesztet. A HR-es csaj az előző nap még beijesztett, hogy “úgy fogalmaznék, hogy matematikára és logikára épülő kérdéseink vannak, de igen Java programnyelvet és az adatbáziskezelést érintik“. Készültem, mindagép, már a híres Die hard 3-as víztöltögetős feladatot is megtanultam. Akinek esetleg nem lenne meg, itt van (sajnos csak angolul):

A kérdések pofonegyszerűnek tűntek (nem szeretném elmenősködni, mivel még nem értékelték ki):

  • “Mit használna még programozáshoz az IDE-n kívül?”. Attól függ: front-endes vagy back-endes meló? MySQL-szerver, HTML szerkesztő, stb.
  • “Milyen adatszerkezetet használna fel egy hierarchikus szervezet nyilvántartásához?” Na milyet?! Hierarchikus adatszerkezetet.
  • “Mit tud a bináris fa keresésről?” Kb. mint a Windows keresés. Rekurzív, egyszerre egy fájlt vizsgál, ha nem felel meg, visszalép és újat néz.
  • “A 26-ot hogyan írná át kettes számrendszerbe?” 11010 egyébként, a helyiértékeket kell osztani. Ezt mondjuk pont kipuskáztam.
  • “Hogyan tenné a programját hibamentessé az átvételi tesztre?” Teszteléssel és agilis módszertannal.
  • “Írja le, hogy hogyan vizsgálná meg, hogy egy szám prímszám-e?” Prím egy szám, ha csak önmagával és eggyel osztható. Ezt vizsgálnám meg egy maradékos osztással (%) egy “if” és egy “else if” és egy “else” feltétellel. (Ezt lehet sokkal egyszerűbben is, de akkor pont nem jutott eszembe.)
  • Összesen 10 ilyen kérdés volt.

Ésatöbbi. A tesztre 1 órát adott a cég, de mivel annyira könnyűnek találtam, hogy az elméleti feladatok mellett engedélyt kértem, hogy a prímszámos programot Javában és az adatszerkezetet konkrétan MySQL-ben is kidolgozzam, mert annyira nem láttam értelmét, hogy elméletben programozzunk. Ezzel így, a gyakorlati kidolgozással együtt körülbelül 55 perc alatt végeztem.

A csajka nagyon elégedett volt a megoldással, bár ő nem programozó, de azért értett hozzá annyit, hogy mondta, hogy igyekszik a hétre kiértékeltetni és megbeszélni a vezető programozóval egy interjút. Sajnos azt is mondta, hogy a főnökség egyébként a jövő héten szabadságon lesz, tehát sanszos, hogy ebből elsejei kezdés nem valószínű, mivel ha leokéz a vezető programozó, aki egyébként informatikatanár volt 9 évig, akkor is a főnökasszony még nem tudja, hogy mikor ér rám és az ő végső igenje kell az alkalmazásomhoz. Én bizakodó vagyok, tetszett, amit hallottam a cégről (közelebb is van a lakásomhoz, mint az előző munkahelyem) és a kiscsaj is szimpatikusnak tűnt.

Fasza. Természetesen a teszt eheti kiértékeléséből és a szakmai interjúból sem lett semmi sem, amikor csütörtökön rákérdeztem, akkor csak annyit közölt az eddig eléggé szimpi csaj, hogy a héten biztosan nem lesz meg. Rengeteget cidriztem, hogy akkor melyik lehetőséget válasszam, ha a másik kft. felkínál nekem valamit, de ez úgy tűnik, hogy megoldódott.

2. A második

A második állásinterjúról körülbelül egy-két órája értem haza. Ide tudtam, hogy felvennének, de azzal is tisztában voltam, hogy maga ez a cég fizet a legkevesebbet ebben a városban. Múlt héten már volt egy előszűrés Kispistivel Skype-on, eléggé kiscsoportos bandának tűntek.

Mindegy. Beggars can’t be choosers.

Elmentem, bár kifejezetten nem tetszett, hogy pénteken a munkaidő vége előtt egy órával kellett bebumliznom a város másik végére, de azért legyünk asszertívak, na! Csalódnom kellett bennük.

Maga az állásinterjú nevetséges volt. Kezdte azzal Nagyfej, hogy egy Java-tesztet csapott elém, amikor Kispisti persze égre földre esküdözött, hogy itt már nem lesz teszt és szakmai kérdések. Töltöttem már ki tesztet, de itt kábé 5 kérdés után annyira senior-specifikus tesztitemek voltak, hogy arra egyszerűen nem tudtam válaszolni. Ráadásul belerakta a Springet is, melyet fel is tüntettem a CV-ben, hogy maximum 1 hónapig tanultam. Láthatólag össze-vissza kevert valakivel, mert az életrajzomban foglaltakról sem volt a leghalványabb fogalma sem.

Mint kiderült, itt a gombhoz keresik a kabátot. Bár emberünk méltányolta, hogy ennyit fejlődtem, de neki Springes-Angularos ember kell azonnalra. Amikor elmondtam neki, hogy mentorproblémám volt a felmondásom oka, láthatólag leszarta. “Hogy lehet, hogy 16 hét alatt nem tanultad meg a Springet?” Istenem, hogy lehet valaki ennyire korlátolt! Csak össze kéne nézni a márciusi és a mostani önéletrajzomat, hogy mennyit is fejlődtem.

Aszonygya: “Mást nem tudsz?” Mondom: “Semmit azon kívül, amit leírtam az önéletrajzomban“. Annyira a nyelvemen volt, hogy “de, tudok még sört nyitni a szemüregemmel és jobb napjaimon meg tudom nyalni a saját, bal mellbimbómat“, de azért csak óvatosan bánok az ilyen viccekkel. Erre Ő: “Kriptovalutát bányászol vagy PhotoShoppal dolgozol? Mi a hobbid? Írsz játékot Unity-val?” Egy gyerek mellett? Hobbiként nyelvész vagyok.

Meg utána jött a szokásos kívánságlista: Vaadin, Vue, Python, satöbbi kellene. Alkalmazottként minimálbérre lehet, hogy felvenne. 140 ezer nettóért. Megazanyjakitaposotthajszálerespicsáját! Ha elmegyek csikket szedni az árokpartra, akkor is megkeresem ezt a pénzt.

Abban maradtunk, hogy majd jövő héten felhív, hogy mire jutott. Hát hívhat… Most már dafke sem megyek oda.

Ez sajnos azt is jelenti, hogy most már csak az ismeretlen cég maradt bent a hálóban. Ha itt sem sikerült, sajnos tényleg igaza lesz anyámnak és vissza kell mennem kapcarongynak az iskolába “pedagógus” címszóval, körübelül ugyanannyi fizetésért, mint amennyit az előző helyemen kerestem. Ezt pedig nagyon nem szeretném.

Mindegy, bármi is legyen a sorsa ennek az álláshajszának, a jövő héten nagy valószínűséggel ki fog derülni, hogy milyen irányt vesz a történetem.

Pedagógus vagy programozó? Ez a kérdés, válasszatok, munkaadók!

Álláskeresés kezdete: 2021. július 1.

Beküldött önéletrajz: 13 darab.

Elutasítottak 2(+2?) cégtől.

Válasz nem érkezett 7 cégtől.

Megoldott próbafeladatok és állásinterjús tesztek: 5 darab.

Tényleges állásinterjúk száma: 3.

Kapcsolatban állok: 1 céggel.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .