Olvasási idő: 4 perc. 2025. augusztus 23., szombat. Eléggé csend van – körülöttem is és emiatt a blogban is. Idáig szándékosan hallgattam hetek óta: nem tudtam, hogy mit akarok mondani, miután meg igen, már mintha szégyelltem volna a döntésemet. Sokáig tököltem rajta, de ma végre meghoztam a döntésemet. A telefonom napok óta nem rezzen meg
Olvasási idő: 3 perc. Avagy: Scully, Mulder, Dexter – mit engedhettek volna meg maguknak?) Volt némi időm a kényszerű táppénz közepette, így gondolkodni kezdtem. Mindig csak a hősöket látjuk, de mi van, ha csórók? Képzeld el: egy karakter 20 évig nyomoz, lövik, üldözik, túlórázik – és a sorozat végén egyszer csak eltűnik a képernyőről. De
Olvasási idő: 3 perc. Hétfő van. Egy hete műtöttek. Komoly, gyomor-bypass műtéten vagyok túl, ami után az orvos hetekig tartó, szigorú pihenést írt elő. A testem próbál gyógyulni, az agyam viszont nem tud. Folyamatosan harckészültségben van, mert a cégem, ahol majdnem két évet lehúztam, úgy döntött, hogy pont most, a legkiszolgáltatottabb helyzetemben indít ellenem egy
Olvasási idő: 3 perc. Alig pár napja, hogy múlt pénteken felkerült a Netflixre a Squid Game harmadik, befejező évada, de a rajongói közösség máris hangos a csalódottságtól. Én is a képernyő előtt ültem, vártam a katarzist, a nagy lezárást, de helyette csak egy egyre mélyülő ürességet éreztem. A maratoni darát követően pedig már nem volt
Olvasási idő: 3 perc. Van egy különleges izgalom abban, amikor az ember rátalál egy pályázatra, ami megszólítja. Egy téma, ami beindítja a fantáziát, egy lehetőség, hogy megmérettessük magunkat, hogy a fióknak írt soraink talán napvilágot lássanak. Nemrég én is belefutottam egy ilyenbe: adott volt egy sor inspiráló kép, mi pedig, a pályázók, verset írhattunk hozzájuk.
Olvasási idő: 3 perc. A tegnap(!), a sprintzárás előtt(!!) megkapott, mára szóló(!!!) és a közvetlenül mai daily előttig tartó meetingmeghívóban ez állt: „Let’s reflect together.” Meg “annual review”. Persze. Soha sem volt még ilyen: senkinek. Főleg, hogy 2024 januárjában kezdtem, nem júniusban.Ahogyan megkaptam, mindjárt megnyugodtam. Tudtam, hogy ki akarnak csinálni. Osztottunk-szoroztunk a Csetivel: arra úgy 10-15%-nyi
Olvasási idő: 3 perc. Négy hónapja küldtem el a verseskötetemet egy országos, neves irodalmi kiadóhoz. Nem első próbálkozás volt – a magyar irodalmi tér egyik legtekintélyesebb intézményéről beszélünk, ahol évente néhány új kötet jelenik meg, zömében már bejáratott nevek alatt. Tudtam, hogy nem vagyok favorit. De abban is biztos voltam, hogy amit elküldtem, nem hobbipoézis,
Olvasási idő: 7 perc. Az előző bekezdésemben írtam a code review konfliktusomról: Egy egyszerű merge request, egy ártatlannak tűnő logikai javítás, amit hosszú órákon át küzdöttem ki magamból – egy valós szabályra, egy dokumentált üzleti követelményre, amit meg is indokoltam, le is teszteltem. És jött a német kolléga. Hangos volt. Elutasító. Nem kérdezett vissza –
Olvasási idő: 2 perc. Találtam egy irodalmi pályázatot az év elején. Egy vidéki város állt a középpontban – a történeteknek ehhez a helyhez kellett kötődniük, valósan vagy szimbolikusan. Tetszett az irány. Nem volt túl absztrakt, de nem is volt szájbarágós. Elég konkrét ahhoz, hogy inspiráljon, és elég tág ahhoz, hogy ne legyen korlát. Két novellát
Olvasási idő: 4 perc. belső blogbejegyzés, amit nem küldök el senkinek – magamnak írom, hogy ne veszítsem el önmagam 2025 eleje. A naptár szerint sem telt el sok idő, és mégis, olyan érzésem van, mintha éveket öregedtem volna belül. Nem szakmailag – emberileg.Március környékén még azt hittem, hogy stabil vagyok. Most azt érzem: egy vékony