Szóval úgy van, hogy ez egy nem tervezett bejegyzés. Két aspektusa van a megszületésének: 1. Újra van (ideiglenesen) Netflixünk. A feleségemmel családi hagyomány nálunk, hogy decemberben és januárban egy-két-három fizetős műsorcsomagra előfizetünk. Netflixünk ma éppen két hete van. 2. Megnéztem délután a sorozatot és éppen aludni indultam, amikor nem jött álom a szememre. Tapasztalt mocsári hajós vagyok, ismerem már a dörgést: ha ezeket a tapasztalatokat nem írom, vagy beszélem ki magamból, még órákig nyomasztanak. Bár nem szoktam “hirtelen felindulásból” különvéleményt írni, de mivel történész szakmám szerint valamicskét értek a modern történelemhez, plusz imádom a tárgyalótermi drámákat, ezért néhány gondolatot rögzítenék …
Monthly Archives: november 2021
Manapság egyre-másra gondolkodom el azon, hogy mi a szeretet és mi annak az abszolút jellemzője, ha úgy tetszik, az értelme? Modernségünkben, amikor gombnyomásra gyártják nekünk az érzelmeket, s azokat gyakorlatilag a Netflix akaratának megfelelően éljük meg, mit jelent nekünk a szeretet? Van-e még ilyesmi? Trendi ez még, vagy pedig csak az létezik, amiről e-mailes visszaigazolást kaphatunk a “black friday-en” leadott rendelésünkkor? Közhely, hogy mennyire gazdag a mi nyelvünk, mennyi mindent ki tudunk vele fejezni. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint a nyelv a gondolkodás eszköze, tehát egy nép gondolkodása csiszolja a nyelvét, annak leképeződése lesz: szintén nyelvészeti frázis, de például az eszkimóknak több …
Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai, vagyis érdekelnének, ha a politika nyugati értelmében használnánk a szót. Itt van egy kis videó, melyben Sauli Niinistöt (jegyezzük meg a nevét, mert kiváló ember!), Finnország elnökét az egyik beszéde közepette “megzavarja” egy hómlesz, aki őszintén, de kissé keresetlen módon gratulál(!) az elnöknek az aznap reggeli interjújához, az Elnök …
Tudom, hogy valószerűtlennek tűnik, Nyájas Olvasó, hogy ismételten különvéleményt írok – ráadásul annak másnapján, mikor már egy ugyanolyan típusú bejegyzést publikáltam, de a hétvégén a feleségem és a gyerek az anyósoméknál vannak, így mindenre, amire eddig nem volt időm, igyekszem bepótolni: előretanultam a tanfolyamon, spamcsapdát építettem a feleségem honlapjába, kitakarítottam az erkélyünket a felesleges dobozoktól ésatöbbi. Mindenképpen írni szerettem volna a Cséplő Gyuriról, mivel egyrészt mára kultfilm státuszt vívott ki magának a magyar dokumentumfilmek között, másrészt pedig hasonló élethelyzetben vagyok, mint Gyuri. (Erről majd később, egy másik bejegyzésemben fogok írni). Én magam ezt a filmet mindösssze 3-4 hónapja láttam először, …
Disclamer: Mélyen megértem a szülők és a család gyászát Karesz miatt. Természetesen ezzel a bejegyzéssel nem kívánom a lassan negyed évszázada gyógyuló sebeket feltépni, mindössze csak azt a hatást és szellemi muníciót szeretném prezentálni ebben a bejegyzésben, amit nekem évek alatt ez a film adni tudott. Írásomban igyekeztem a legnagyobb tapintattal érinteni Karesz személyét, de ha szándékomon kívül valami bántót írtam volna róla, előre is elnézést kérek érte a családtól. Biztosítok mindenkit, hogy nem a bántás, hanem a tisztelet szándékával íródott ezen esszé. Nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt a bejegyzést? Körülbelül 5 éve gondolok rá, hogy bővebben kifejtem …