Üdvözöllek újfent a bináris dzsungelből, Kedves Olvasóm! Egy újabb hét telt el állásinterjú nélkül: csak a mai nap 3 elutasítást kaptam e-mailben, anélkül, hogy a kapcsolatfelvétel legcsekélyebb kísérlete történt volna. Mivel már eléggé régóta úszkálok ebben a digitális álláskeresési pocsolyában komolyabb eredmények nélkül, így kutatni kezdtem az okokat. Mint kiderült: az eddigi magas elutasítások oka
Egyre kevésbé értem a mostani világot: mint egy boomer bámulok néha. Most komolyan, mi folyik itt? Elküldtem az álláspályázatomat két helyi céghez, egyik sem IT-s, de éppen webprogramozót ÉS rendszergazdát kerestek: a meló egyik felében supportozni kellene, a másikban webfejleszteni. Adtam egy bruttó 700 ezres bérigényt – tekintve a speciális követelményeket és persze vártam a
Persze abban a pillanatban, hogy megírtam az előző bejegyzésemet, megint seggcsókoltatott a sors. Szerdán, okt. 25-én, 9:27-kor kaptam az elutasítást a könyvtárosi állásra, amin persze nem is csodálkoztam, tekintve, hogy az eredetileg tervezett 30 perces állásinterjú ajtótól ajtóig 12 perc volt. Tudtam, hogy nem akarok itt dolgozni: bruttó 316 ezer Ft-ért havonta egy szombatom is
Henley, William Ernest Invictus* Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol. Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem. Túl a harag, s könnyek honán csak a homály
Watch this video on YouTube Már egy hete itthon vagyok és igyekszem tudatosan utánamenni annak, ami velem történik és történt a munkaerőpiacon. Több videót is megnéztem és egyre inkább az az érzésem, hogy kvázi szándékosan választok toxikus munkahelyeket, valamilyen tudatalatti folyamat eredményeképpen választom mindig a rossz kimenetelt, a csapnivaló céget, a nárcisztikus/machiavellista/szociopata kisfőnököt. Észrevettem, hogy
Szóval éppen szörföztem a weben és unatkoztam. Mióta először állást kerestem, 2013-ban random időpontokban rákerestem a Fejvadászra, arra csokornyakkendős, nagyon elegáns, de közben nyegle férfira, akinek éles nyelve azonnal levett mindenkit a lábáról. Legutoljára 2020-ban kerestem a cikkeit és a nyilatkozatait, de akkor halálos csend volt. – A Covid… biztosan a Covid. – legyintettem. Éppen
Szóval elérkezett ez az idő is: végre döntés születik arról, hogy a Rendőrség után hol is folytatódik az informatikai karrierem. 6 hétig tartott a mostani álláshajsza, sokszor már a hajamat is kitéptem volna, viszont van egy jelentős – pozitív – különbség a 2 évvel ezelőtti álláshajszához képest: most már képes voltam “megcsípni” egy programozói állást
Szóval ez terveim szerint az utolsó előtti része a sorozatnak. Meg is fogadtam – most már igazán, hogy ez volt utolsó, de tényleg az utolsó álláshajsza a következő két évben. Jelenlegi terveim szerint bármi áron meg kell tartani a programozói állásomat. Nagy valószínűséggel ez a két év a tanulás időszaka lesz. De hogy konkrétan az
Szóval, hogy stílszerű legyek: Admin vagyok, péntek óta hivatásos programozó. Ez azonban nem jelenti az álláshajsza végét. De nézzük a hetet “röviden”. Hétfő és kedd Borzalmas lázzal és hidegrázással, extrém köhögésekkel ébredtem hétfő reggel. Bár nem szerettem volna, muszáj volt egy hét szabadságot kérnem, mivel nem engedhettem meg magamnak a táppénzt. Hálistennek sikerült hétfőn és
Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a “legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál. A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem kevésbé volt eseményteli. Talán