Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé odaírok még két negatívat
Ismét egy spontán bejegyzés, ezúttal a munkahelyről. Kvázi azzal is okolhatnám a dolgot, hogy kifogyóban a havi internetkeretem (rohadt proxys net!), de mindenképpen lenne pár apróság, ami böki az oldalamat. Mivel – tanulva az eddigiekből – nem szeretném időnek előtte ellőni a puskaport, így csak annyit mondok: a történelem ismétli önnönmagát. Több, mint egy éve
Már idejét sem tudom, hogy mikor jelentkeztem. Túl vagyok egy majdnem-váláson, egy már majdnem elvégzett front-end tanfolyamon és egy majdnem-költözésen. De hát a “majdnem halál, nem halál” – mondta House doki. A majdnem válásom hihetetlenül összetett dolog, erről nem is akarok beszélni vagy írni jelenleg. Annyit mondhatok, hogy sokáig-nem-jelentkezés és a válóper között egyenes arányosság
Watch this video on YouTube És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Watch this video on YouTube Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A
Watch this video on YouTube És megint egy lelkiállapotomhoz illő dal. Tegnap este megálmodtam ezt a címet, illetve – pontosabban – félálomban merült fel az elmém kavargó, kutyorgó mélyéből ez az idézet. A Harcosok Klubjából van (nem, nem fogom ezt sem bemutatni, tessenek kérem megnézni újra!). Mint rengeteg mindent, ezt sem értettem még vérvedelő tiniként
Bár tombol a meleg és az év ezen szakaszában az álláshajszám a lehető legalkalmatlanabb időben indult el. Bizony, nincs könnyű dolga az ember fiának, ha az uborkaszezon kellős közepén keres állást. Annyira meleg van és nekem annyira nincs kedvem és energiám bejegyzést írni, mint Repülős Gizinek visszazárni a nyitott ajtót. A héten már 2 bejegyzésvázlatot
Mivel úgy vettem észre, hogy a heti egy poszt túlságosan sűrű leírását adja a látszólag “eseménytelen eseményeknek”, így a saját dolgomat megkönnyítve igyekszem a hétvégén történteket külön részbe sorolni. Az oldallal kapcsolatos információ, hogy létrehoztam – mostani intencióm szerint kísérleti jelleggel – egy Facebook-oldalt is a blognak, hátha idetalál még egy-két jószándékú pajtás. Mivel nekem
Már szavaim sincsenek arra az avícsire, amiben vagyok. Ezen a héten a körülmények miatt kudarcot vallottam sztoikusként és a heti viselkedésemmel a teljes antitézisét gyártottam le a sztoikus filozófiának. Már csak a totális és tökéletes ellentétével, a következő videóval tudom kifejezni, hogy mennyire elegem van… (Plusz pont a megfejtőnek, aki megmondja, hogy melyik ikonikus filmhez
Fantasztikus távolságba kerültünk attól, hogy én valami értékelhető (azaz “nem személyes nyavalygás”) témájú tartalmat alkossak még egy darabig. Nemere István Peter M. Lenkov és pajtásai “A Pusztító” című opuszukból vett idézettel vezetem be az ehetit. Alant a fantasztikus magyar szinkron kiemelt szövegrésze: Bevallom, nem olyan lelkesedéssel vágtam bele az ismételt álláskeresésbe, mint márciusban. Akkor még vitt
Update: Sohasem voltam front-endes csávó, magyarul fejlesztőként nem érdekelt, hogy hogyan néz ki a webes oldal, ha a back-end remekül tette a dolgát. Viszont tűrhetetlen volt, hogy a Google Site Kit folyamatosan lepontozta az oldalt a lassúsága miatt és másodpercekbe telt a betöltés. Így a blog egy fizetős sablonra váltott, mely már elvileg elég gyors