Now Reading: Progklapec 1.rész – Az onboarding

Loading

Progklapec 1.rész – Az onboarding

Hétfő

A múlt heti, lenyűgöző durchmarsh miatt egész hétvégén nyugtalanul aludtam, igyekeztem kipihenni magamat. Végül erőm utolsó tartalékaival 10.30-kor bevánszorogtam aláírni a munkaszerződést. Gyorsan végeztem, pihegtem, mint egy kacsa, mire hazaértem.

A nap hátralevő részében döglés történt. Már egészen előrehaladtam a Walking Dead sorozattal: jelenleg az 5. évadnál járok.

Kedd

Rendőrségi rémálom avagy leszerelés kísérlete. A feleségem már előre szólt, hogy ne tartsam meg azt a réz pecsétnyomót (hivatalos nevén: „száraznyomó”) szuvenír gyanánt, mert mattot adok a leszerelési folyamatnak. Én – életem egyik legnaivabb hozzászólásával – azt mondtam: „ennyire hülyék azért csak nem lehetnek, más is elhagyta már a pecsétnyomóját„. Igen, ahogyan várható volt, azzal, hogy „elhagytam” a pecsétnyomómat, tényleg mattot adtam a rendszernek. Bár már nem fértem hozzá számítógéphez, mégis hivatalos jegyzőkönyvet/feljegyzést kellett írnom arról, hogy igen, tényleg elhagytam egy bruttó 1351 Forintos pecsétnyomót. Végül abban maradt magával az ügyvéd csaj, hogy majd én jól átutalom a pénzt és nem az utolsó béremből vonják le. Persze, velem személyesen szerencséje lesz, mert becsületes kiskrapek vagyok, de például Kovács Béla kiégett fizikai alkalmazottról lenne szó, ő valószínűleg ott baszná meg az utalást, ahol csak lyuk van rajta.

Legalább 6 osztályon kellett becsekkolnom: a Műszaki Osztályon (vagy ahogyan hívjuk: a „műszakon”) persze koordináció/meeting volt, ami miatt fél órát üresben álltam. Ehfaszom, ráérek. – gondoltam.

Az ex-főnököm és az ex-munkatársaim hideg, fagyos tekintetétől csak a közönyük volt hidegebb. Tényleg mindenki, de mindenki azt akarta, hogy takarodjak már el onnan, dacára annak, hogy  – ahogyan a titkárnő elkottyantotta – nincs olyan ember, aki ennyi pénzért vállalna ennyi felelősséget.

11 órára végeztem, de már hatszor elöntött a jeges verejték (ebből négyet a kurva pecsétnyomó okozott). Nagyon jó fej volt a pénzügyes csaj: mondjuk vele múlt héten már beszéltem telefonon. Ő maga is leszerel jövő héten, a városi Egyetemen próbálkozik meg.

Ha ki akarsz cseszni velük, akkor utalj csak 1350 Forintot és akkor majd jól kártérítési eljárást fognak indítani 1 Forintért.

Tetszett a humora.

Az ügyvéd csajnak még délután otthon kellett némi papírmunkát elvégeznem, de a francnak sem látta be, hogy nem férek hozzá rendőrségi PC-hez többé, tehát felterjeszteni sem tudom neki a papírokat. Mindegy, átküldtem neki a szkennelt papírt, de péntek fél egyig nem hallottam felőle.

Szerda

Az első tulajdonképpeni nap. Futkostam, mint a fene. Természetesen 7.30-as busszal kellett mennem, ami tele volt félig egyetemistákkal, félig középiskolásokkal. Most már zsinórban a 3 nap, amikor mind oda, mind vissza csak ácsorgok a buszon – leülni nem lehet, rendesen állni sem.

Az első napon csupán a cég kész termékének a demóját kellett véleményeznem, amit körülbelül 11 órára meg is tettem. Munkahelyi laptop a próbaidőn belül nincsen, de gyanítom, hogy azon kívül sem. Padlástér, 8 dolgozóval. Én az ablak és a fal melletti helyet választottam, mert azt szoktam meg a Rendőrségen is.

A főnök kért a rendszerről egy részletes benyomáslistát és észrevételeket. Ezt  11 órára össze is írtam és elküldtem. Persze azóta sem volt előrelépés, de azért megköszönte a dolgot.

Pozitívum, hogy legalább itt nincsen internetkorlátozás meg 8 GB kvóta havonta. Fasság.

A hozzáférések csupán szépen, lassan csörgedeztek, végül 13 óra körül esett neki a laptopomnak a helyi rendszergarázda. Végül nem értünk a végére a dolognak: 16:30-ig gyűrte az ipart, de aznapra lefújtam a dolgot. A Windows nem barátja a PHP-nek.

Megvolt életem első igazi stand-upja is – ülve. Ebből a szövegek felét abszolút nem értettem, de azért nagyjából a fele esetben kapiskáltam, hogy mi a helyzet.

Bár kaptam végre PhpStorm licenszet is, de még nem használtam. Ez erősen pozitív dolog, elvégre a cég egy nap után fektetett belém 76 Eurót a licensz miatt: máris el vagyok képedve – ez a másik helyen nem így volt.

Ma – bár igyekeztem kellően produktív lenni -, de a nap felében azt sem értettem, hogy mi történik körülöttem? Új még minden, de látszik, hogy be fogok tudni illeszkedni, elvégre máris megkaptam a hozzáféréseket mindenhez, ez pedig nem történt meg az „előző” első helyen.

Jó lesz itt, érzem.

Csütörtök

Reggel még 3 óra kínlódás a gépnél: végül 11 óra előtt nem sokkal végre van egy fejlesztésre is alkalmas laptopom, rajta a legfontosabb fejlesztői eszközökkel.

Kértem és kaptam kulcsot a bejárati ajtóhoz, végül délután 14 órára a riasztóhoz is megkaptam a saját kódomat: elvileg teljes a „céges felszerelés”, több nincsen. Ma kaptam egy rövid bevezetőt a keretrendszerhez, amiben „hegeszteni” kell a projekteket: nagyon nagy az absztrakciója, bár tanultuk, hogy így kellene objektumorientáltan tervezni és programozni, de most látok először élőben éles projektet, ami így is épül ki. Impresszív.

Végül fél órát lecsíptem a nap végéből a tegnapi túlóra miatt. Végre tényleg sikerült valamiféle jó környezetbe kerülnöm – egyre erősödik a jóérzésem.

Ma érkezett meg az utolsó fizetésem a Rendőrségtől: hiteleket, elmaradásokat fizetek ki belőle. Hát ennyire becsült bennünket a Yard.

Ma vettem észre, hogy a rendőrségi e-mail címemet megszüntették, már nem férek hozzá. Sic transit gloria mundi.

Péntek

Reggel bankba kellett mennem: a főnök elenged, hiszen szerdán előre jeleztem. Nem is rossz a szintidőm: 7.48-tól 8.32-ig vagyok oda. Közben beugrottam a Postára is, de ott is ügyesen végeztem. Pont elcsíptem egy buszt visszafelé, így ügyesen visszaértem a hétvégi stand-up előtt.

Ezt most hosszú volt: közel másfél óráig tartott. Végre érteni véltem a többiek hozzászólását. Nekem is el kellett mondanom, hogy kaptam feladatot: reverse engineering-elni, vagyis magyarosan vissza kellett fejteni a kódot, hogy mit csinál, honnan nyeri az adatokat egy adott komponens. Kusza a rendszer, de érteni vélem: nem akarom a munkaidő vége előtt elsietni a feladatot és amúgy sincsen kedvem egy ilyen hét után még egy feladathoz, így kivárom a munkaidő végét a válasszal.

Ahogyan tegnap megtudtam, nincs külön szabályozás a péntekre: mindenki úgy mehet haza, ha lecsússza az idejét. Én ezt nem fogom tudni, hiszen 16 órakor mindenképpen mennem kell majd a gyerekért, de ezen a héten még a feleségem otthon van táppénzen, így ő van most a kicsivel.

Délután vár még ránk az ismeretlen: anyámékhoz megyünk, közel 320 kilométert kell majd vezetnem, vasárnap visszafelé ugyanennyit. Jó lett volna PHP-t gyakorolni és projekteket írni hétvégén, de sajnos több tényező miatt is mennünk kell.

Az első hetem összefoglalva pozitív: a vezető fejlesztő és a kollgéák máris többet foglalkoztak velem, mint az első helyen a két és fél hónap alatt, amíg ott voltam. A többiek jó fejek, van egy Lujzi nevű kutya is, aki valami érthetetlen ok miatt nagyon csíp engem. Jól fogadták és örültek a mai stand-upos felszólalásomnak, tényleg kollégaként kezelnek idáig – nagyon remélem, hogy ez így is fog majd maradni.

Az első hét egyértelműen pozitív a cégnél: „kissé” homályos nekem, hogy mit és főleg, hogy hogyan fogok majd programozni, de mindenképpen látok potenciált a cégben. Jelen állás szerint a kétéves „juniorátust” itt szeretném eltölteni.

Nagyon remélem, hogy a jövő héten hasonlóan pozitív impulzusok érnek majd.

Még egy dolog: itt nincs üres idő, mint a Rendőrségen, plusz rengeteg kolléga járkál körülöttem, így visszatérek a hétvégi összefoglalóhoz.

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    Progklapec 1.rész – Az onboarding