Kedves Olvasóm!

Hogy még követhetetlenebb legyen a blogom, a szakmai és félszemélyes anyagok mellett egy új, remélhetőleg ideiglenes rovatot indítok: az álláshajsza címűt. Ennek témája a mostani álláskeresésem története. Nem vagyok már naposcsibe: két-három pukedlit tettem már az álláspiacon eddig is. Dolgoztam eddigi életemben egy országos kulturális cége sajtóreferenseként (ezt tuti, hogy megírom 🙂 ), általános iskolai és középiskolai tanárként is. Társadalmi munkában voltam már szakkönyvtáros, nyári munkában segédmunkásként dolgoztam gipszkartonosok mellett.

A mostani álláskeresésem viszont teljesen más: egy lassan másféléves kisfiú apukájaként, “erős” férjként, felélt anyagi tartalékokkal, a COVID-19 járvány közepén kellene junior Java developerként egy vidéki nagyváros közelében állást találnom – releváns munkatapasztalat nélkül.

Nem szeretnék semmilyen személyes adatot megadni magamról, viszont néhány dolog mindenképpen ide kívánkozik.

Tehát dióhéjban (mivel észrevettem a mellébeszélést és a mellékszálakat a blogban):

• Krisztusi korban vagyok, eddig tanárként dolgoztam, de tavaly váltanom kellett. Erről majd később írok a blogban.
• Magyarország egyik legnagyobb, de távolról sem legjobb felnőttképzési cégénél szereztem szoftverfejlesztő OKJ-bizonyítványt tavaly decemberben, idén év elejétől az egyik jobb hírű bootcamp(?)/cég, online Java tanfolyamát végzem.
• Hivatalosan mától, 2021. március 8-tól keresek állást.
• Mivel a sajtóreferensi állással lyukra futottam, ezért megfogadtam magamnak és a családomnak, hogy csak olyan állást fogadok el, ahol érzem, hogy összepasszolok a főnökséggel és én is a csapat tagjának érezhetem magam.
• Nem szeretném, hogy egy ilyen motivációs-álláskeresési blog legyen a szerelemgyerekemből, így lehet, hogy csak heti rendszerességgel, de az is megeshet, hogy csak a releváns történésekkor számolok be kalandjaimról.

Let the hunt begin!