Nagy szerettem Marcus Aurelius Elmélkedések című művét (egyébként most már itt ingyenesen elérhető, anno, mikor 2012 körül elolvastam még nem volt digitális formája). Tényleg hipnotikus hatással volt rám, ettől jobban csak Hermann Hesse – Sziddhárta című regénye tudott magával ragadni. Emlékszem, hogy hol fogtam neki a Tettye IC-n (valahol Bükkösd és Abaliget között kezdtem neki) és kétszuszra olvastam el. Tényleg esztatikus hatása volt. Rengeteget gondolkodtam a jövőmön akkor, azon, hogy hogyan tovább?

Na most, amennyire reményteli volt akkor, egyetemistaként az élet, ezen héten annyira negatív színben tűnt fel az élet: rengeteg, napról-napra több vészjelzést kaptam. Szintén elöntöttek a gondolatok: hogyan tovább?

A Rendőrség egyik szakszervezete tette közzé: nem lesz 2023-ban emelés sem a rendvédelmi alkalmazottak, sem a munkavállalók számára. Én idén sem kaptam egy fillér fizetésemelést sem: tehát amikor 2022 mácius legelején elkezdtem a munkám, akkor még a fizetésem éppen elég volt mindenre. Most, közel egy évvel később, 30-50%-os tényleges infláció után a fizetésem már nevetségesen kevés. Jövőre, a két éves nem emelt fizetésem reálértéke körülbelül 25%-kal lesz majd kevesebb, mint 2022 elején.

A hivatásos állomány a hathavi fegyverpénz, nettó 80 ezer forintos tényleges fizetésemelés után újra kap majd emelést 2023 végén vagy 2024 elején. Mi nem. Még egy mikluáscsomagot sem vagy egy szem szaloncukrot sem kaptunk.

Tényleg meguntam a munkámat.

Rettenetesen szeretnék valami konstruktívat, valami kreatívat csinálni: frusztrál a reggel 4-5 órás kelés, a hajnali munkába indulás és a felesleges utazás. Szeretnék otthon, hibrid munkarendben programozni és kreatív megoldásokon gondolkodni.

A mostani lakóhelyünk sem ideális. Menni kell: menni Budapest felé vagy Ausztria felé. 2023-ban mennünk kell.

A főnök egész héten verbális bokszzsáknak használt: az esetek 70%-ban normális, de most éljük a 30%-ot.

Egy éve még abban reménykedtünk, hogy át tudjuk vészelni a közgazdasági vihart, ami a fejünk felett zajlik, de most már egyre világosabb, hogy ez a tájfun nem fog egyhamar elmúlni. Mennünk kell, vagy végleges lesz a szar fizetés, a nyomor, a napról-napra élés és meg fognak fojtani bennünket ez a mocsok város és a kiállhatatlan szomszédok.