Amikor hallottam most vasárnap, hogy a mögöttem levő két siratóasszony úgy imádkozott, mintha egyszerre ittak volna ecetet és citromot, akkor beugrott egy gyerekkori emlék. Úgy emlékszem, 1998 körül történt, Taron. István atya arról prédikált, hogy örömmel kellene imádkozni. Különösen a „Most segíts meg, Mária” maradt meg bennem ebből az egészből. A prédikáció többi részét elvitte
Éppen a templomban tűnődtem az egyik vasárnap: két viháncoló kisgyereket figyeltem mise közben, akik bámulatosan letojták a környezetüket. hangosan vihorásztak. Aztán eszembe jutott, hogy nekem ezt tulajdonképpen ha nem is élveznem kellene a cuki kisgyerekek játszadozását, de felnőttként legalább kedvesen mosolyognom kellene hozzá. De képtelen voltam rá. Sokkal inkább nehezteltem azokra a fantasztikusan kivagyi, a
Volt időm átgondolni az előző kudarcot: de akárhogyan is töröm a fejem, bizony 2/3-ad részt nem rajtam múltak a dolgok. Buktatási körülménynek venni (100%-os írásbeli vizsga mellett), hogy “nem eléggé magabiztos volt“, meg hogy “döbbenten láttuk, hogy nincs ipari tapasztalata” dacára annak, hogy minden specifikus kérdésre megfeleltem példásan úgy, hogy hivatalosan csak JS-ből és Angularból
3. Párosítós játék (matching game) – 2022.október 30. – 2022. november 1. Szóval – ahogyan írtam – próbáltam egy kissé “ergonomikusabbá”, vagyis refaktoráltabbá tenni azt a párosítós játékot, amelyet egy próbafeladatra adtam be, 4 órás időkerettel. Megvalósítottam a localstorage-os tárolást és visszatöltést, a dinamikus pakliméret változtatást és a design-t is kipofoztam. Kiszedtem az “any”-ket a
2. A “mumus” projekt (aka. szöveges kalandjáték – 2022.október 2. – 2022. október 29.) Szóval – 15 hónappal a tervezetthez képest – de végül megírtam: pontosabban befejeztem, egységesítettem és végre összeomlás nélkül játszhatóvá tettem az eredetileg 2019-ben megálmodott szöveges kalandjátékomat. Anno Java SE-ben kezdtem, majd Spring Boot backendbe és Angular frontendbe raktam át, végül Express.js
Szóval pénteken éppen két hete kaptam meg a “junior fullstack API” fejlesztői bizonyítványomat és éppen azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megtartani azt a tudást, amit szereztem. Úgy döntöttem, hogy tudásom fejlesztése és a portfólióm bővítése miatt 5 új projektbe fogok. Hogy ezek mik lesznek, még nem tudom. 1. Projekt: Egy szótár weboldala (2022. szeptember 25.
Tehát, hölgyeim és uraim, valamint marsiak, moszatok, mókusok, mokkáskanalak és egyéb, nem földi életformák – visszatértem, mint a videodiszkó a divatba. Igaz, hogy több ideig voltam távol, mint szerettem volna, de mentségül írom: rengeteg minden történt velem az elmúlt több, mint két (és fél) hónapban. Egyvalami sajnos nem változott – állásom még nincsen, azonban a
Mindig is imádtam hangoskönyveket hallgatni: egyrészt (mivel elég rossz a szemem) megkímél a folyamatos könnycsorgástól és csillagvillogástól, másrészt pedig imádom a férfias, rekedt hangú szinkronszínészek vagy lágyhangú szinkronszínésznők hangját hallgatni, amivel adnak még egy élvezeti réteget egy amúgy is remek könyvhöz. Mióta megjelent a Voiz nevű applikáció, csak azt hallgatom, miközben utazok bárhova. Naponta körülbelül
Talán a legnehezebb dolog, hogy pozitív legyek ezekben az időkben - természetesen csak lelki értelemben, járványtani szempontból könnyű összeszedni a pozitivitást. Néhány gondolat, emlékfoszlány a valamikori lelkiállapotomat demonstrálandó: Ahogy a kádban ültem fél órával ezelőtt, azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent megéltem már, de még csak hasonló dolog sem történt velem, mint a COVID-járvány. Még gyermekkoromból