Mindig is imádtam hangoskönyveket hallgatni: egyrészt (mivel elég rossz a szemem) megkímél a folyamatos könnycsorgástól és csillagvillogástól, másrészt pedig imádom a férfias, rekedt hangú szinkronszínészek vagy lágyhangú szinkronszínésznők hangját hallgatni, amivel adnak még egy élvezeti réteget egy amúgy is remek könyvhöz.

Mióta megjelent a Voiz nevű applikáció, csak azt hallgatom, miközben utazok bárhova. Naponta körülbelül 45-50 percet töltök az olvasás tisztán esztétikai élményével. Ez és a blogírás az egyetlen hobbim mostanában.

A mai bejegyzésem témája egy most hallgatott könyv ismertetése lenne. William B. Irvine – Útmutató a jó élethez (A sztoikus öröm ókori művészete) című könyvet körülbelül két hete kezdtem olvasni.

Eléggé sztoikusan (badummts – Admin szóvicc) kezdtem az olvasásához, mert már volt egy világnézetem, melyet az önfejlesztés keretein belül alakítottam ki magamnak. Most, a könyv végére érve azt kell mondanom, hogy a sztoikus filozófia meglepően összerezonál az általam eddig gondoltakkal és megtapasztaltakkal.

A sztoikusan filozófia nem az érzelemmentességen és az érzéketlenségen alapul, hanem azon a felismerésen, hogy csak azokkal a dolgokkal kell foglalkoznunk, melyek felett valamennyi vagy teljes befolyásunk van. Irvine példaképpen a teniszmeccset hozza: a teniszmeccs eredményére nincs hatásunk, de a felkészüléssel az eredményeket befolyásolhatjuk.

Aggódnunk nem szabad. Amin tudunk változtatni és nincsen ínyünkre, azon változtatnunk kell, ezért nincs értelme aggódnunk. Amelyeken nem tudunk változtatni, azon pedig felesleges addógni.

Az önfejlesztés kifejezetten nem ajánlja a negatív dolgok vizualizációját, tekintve, hogy azokat a teremtő elme a személy cselekvései és hitei által megvalósítja. A sztoicizmus a negatív vizualizációt erősen ajánlja: Irvine itt példaképpen a saját gyerekünk halálán való elmélkedést ajánlja. Ennek lényege nem valami morbid képzelgés: a negatív vizualizáció lényege, hogy a személy elmereng azon, hogy mennyi mindent veszíthetne el még és hálával fordul azokhoz a személyekhez vagy dolgokhoz, melyeket még birtokol. Minden egyes szeretett személyekkel való perc édesebb lesz és hálásabb embert csinál belőlünk.

Az önfejlesztés és a sztocizmus egyik legfontosabb része a hála: ezt kifejezetten ajánlja a keresztény filozófia is.

Néhány példa a Bibliából:

“Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”
/Filippieknek írt levél 4,6/

“Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén,”
/Kolosszeieknek írt levél 1,3/

“Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;”
/Kolosszeieknek írt levél 1,12/

“És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
/Filippieknek írt levél 4,7/

Szintén egybevág az önfejlesztés, a szotikus filozófia és a keresztény gondolkodásban is a félelemmentesség vagy inkább a félelem érzésének a leküzdésére irányuló törekvés.

“Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1)

Irvine hosszasan ír a sztoicizmusról, igyekszik szinte minden élethelyzetre jó tanácsot adni a filizófia alapján, de lényegében a sztoikus filozófia legfontosabb törekvései a következők megállapításokra fűzhetőek fel:

• Légy elégedett és hálás mindennel, amid van.
• Bízz az égi segítségben.
• Alap lelkiállapotod legyen a mindennel elégedettség és a lelki nyugalom (érdekes módon ezt az ókorban erénynek nevezték).
• Állj készen lelkiekben rá, hogy ezt elvehetik tőled.
• Ha így történik, találd meg az új hálára késztető jót az életedben.
• Ne ragaszkodj földi javakhoz (vagy akár az életedhez), de ha megkapod a hírnevet/pénzt/gazdagságot, ne dobd el őket, de ezzel együtt vésd az eszedbe, hogy bármikor elveszítheted azokat.
• A túlvilági élet (mondja a sztoicizmus) lehetséges, de nem bizonyított.
• Tudatosan gyakorold a lelki megpróbáltatásokat negatív vizualizációval és az örömök kisebbfajta elutasításával (ételek, italok, gyönyörök visszautasítása).
• Ne törekedj a luxusdolgokra!

A keresztények számára a legtöbb gondolat ismerős (és erre a szerző fel is hívja a figyelmet): a Bibilia hasonló gondolatokra épül, annyi különbséggel, hogy ott már az elejétől tudatosan van hangsúlyozva a – megfelelő életstílusért kapott – gondtalan túlvilági élet.

Számomra kifejezetten üdítő volt olvasni a számos önfejlesztő kézikönyv tettetett pozitivizmusa után. Az önfejlesztés számos gondolatot átvett ettől az ókori gondolkodásmódtól és meglepődve tapasztaltam a saját lelki rokonságomat e filozófiával. A bölcsészkaron tanultam egy kicsit erről, de Irvine könyve sokkal emberközelibbé és modernebbé tette ezt az irányzatot számomra.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki a lelki tudatosság felé szeretne még egy lépést tenni. Fantasztikus könyv.